Naptár-napló 2025 – Kérdések és válaszok

 

Örömmel és készséggel válaszolunk a jelentkezők és az érdeklődők kérdéseire. A naptár-napló új műfaj, „kitalálása” még nem fejeződött be. Minden jó kérdés segíthet pontosítani, vagy akár gazdagítani is a koncepciót, segíteni minden résztvevő munkáját.

Közben számítunk a megértésre: a szerkesztőség kapacitása nem végtelen, ezért nem vállalható az, hogy mindenkinek külön és gyorsan válaszolunk. Alapesetként a kérdező itt találja meg kérdésére a választ. Bizonyára gyakran még mielőtt feltette volna. Ezért javasoljuk, tisztelettel kérjük, hogy mielőtt küldenél kérdést, olvasd el a rendelkezésre álló anyagokat (a legfontosabbak listája a poszt végén).

Kérdés: Millyen terjedelmi elvárások vannak?

Válasz: A pályázat alapján tervezett kiadvány szempontjából a legjobb az lenne, ha egy nap anyagának átlagos terjedelme 900 karakter lenne (szóközökkel együtt számolva). Az nem várható el, hogy a különböző napok anyaga szinte teljesen egyformán hosszú legyen, de a túl nagy különbségek is zavaróan hathatnak. Érthetően, a magán naptár-naplóra vonatkozóan semmilyen külső előírásoknak nincs helyük

 

Első ismertetés

Első mese

Első megosztás

Második megosztás

 

* * *

 

Naptár-napló 2025

  

„Az élet folyójába sem lehet kétszer belépni.”

Szimeonov Todor

 

Változó Világ szerkesztősége

Az én naptár-naplóm 2025

címmel irodalmi pályázatot hirdet.

 

A pályázat célja megismertetni, megkedveltetni az irodalmi alkotókkal a naptár-napló izgalmas műfaját, motiválni őket a kísérletezésre vele, és így létrehozni egy közös, foltvarrásszerű („patchwork”) naptár-naplót, amely azután hatásos és élvezetes formában az olvasókkal is megismertetheti és megkedvelheti a műfajt, saját naptár-napló-írásra lelkesítve sokukat.

A naptár-napló emlékek, kedvenc idézetek, fontos dátumok és hasonlók, napok szerint rendezett gyűjteménye. Részletesebb bemutatása olvasható itt: https://csetlo-naplo.blogspot.com/2025/05/sajat-naptar.html

A pályázók feladata beküldeni egy általuk kiválasztott naplóíró naptár-naplójának egy meghatározott részét. Ehhez minden pályázónak (a jelentkezés sorrendjében) ki lesz jelölve egy, esetleg több hét (pl. Január 15-21.), amelynek anyagát kell megírni és beküldeni.

Az elképzelt naplóíró lehet maga a pályázó, ismert vagy kevésbé ismert valóságos ember (híresség, legendás figura, rokon, barát), de lehet a pályázó által kitalált személy is.

A pályázatra bárki jelentkezhet, aki magyarul alkot (fiatalkorúak szülői beleegyezéssel).

Jelentkezni rövid bemutatkozással a

naptar@valtozovilag.hu

címen lehet. A szerkesztőség három munkanapon belül megerősíti a jelentkezés befogadását és kijelöli a megírandó hetet.

A kész anyagok beküldésének végső határideje 2025. október 31.

A pályázati részvétel díjmentes.

Az értékes anyagok beküldői oklevelet kapnak és lehetőséget a részvételre az azonos című kiadványban, annak elektronikus változatát, továbbá ajándékba a kiadó három kiadványát, elektronikus formátumban, saját választásuk szerint.

 

 * * *

Milyen a tenger?

 

Részlet F. M. naptár-naplójából

ÁPRILIS (ősi magyar nevén Szelek hava)

 

Április 1.

 

Ez a bolondok napja. Bár ahogy a világ áll, mintha az év mind a 365 napja az övék lenne.

 

2025. Ez már az igazi tavasz… Paraszt őseim vére megpezsdül bennem, bizseregnek az ujjaim, hogy a földet túrjam. Előszedtem a kis kerti szerszámaimat. Ha lesz erőm, és nem teper le egyből valami trópusi hőség, (sajnos, most úgy néz ki), rendbe szedem a 3 pici kertecskét a ház körül. Vagy 10 éve szakítottam ki a törmelék, szemét, beton markából.  Kb. 3 éve nem tudtam foglalkozni vele. Senki másnak nem jutott eszébe…

 

 

Április 2.

 

Előttem l42 évvel (l805) ezen a napon született Hans Christian Andersen, Szerettem a meséit, némelyik azóta új életre kelt (Kis hableány, Jégkirálynő).

 

Thormay Cecile – az újra felfedezett írónő.  Hosszú évtizedekig tiltó listán volt, most újra felfedezték. 1937-ben halt meg. Eddig – mondom, eddig -még nem olvastam tőle semmit. Oly sok könyv vár még arra, hogy elolvassam, - ha jut rá időm… A szemem sajnos, türelemre int. Már (ez sem) megy úgy, mint régen.

 

Az autizmussal élők világnapja. Valamikor l980 körül alakult meg az első, autistákkal hivatalos keretek között foglalkozó szervezet. Erősen gondolkoztam, és jelentkeztem felvételre. Nem vettek fel, logopédust nem kerestek. Akkor sajnáltam. Ma már úgy gondolom, valamiért így kellett történnie. Talán többet segíthettem így.

 

 

Április 3.

 

1970-ben, - 22 éves voltam - hatalmas hóvihar tombolt szülőfalumban ezen a napon. Leszaggatta még a villanyvezetékeket is. Az átadásra váró idősek otthonában ügyeltem, egyedül. Félelmetes, ugyanakkor gyönyörű látvány volt.

 

 

Április 4.

 

2025. Ma az egyik könyvszekrényemet rendezgettem. Bele is feledkeztem rendesen, régi „kincsekre” bukkantam, a tibeti és a maja kultúráról. Drága apámmal egymás kezéből vettük ki annak idején, úgy olvastuk. De jó is volt…

 

 

Április 5.

 

Évek óta kb. ilyentájt rendezik a Sakura ünnepet a Füvészkertben.

Régi mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”.  A Sakura-ünnep miatt nem bántam, hogy nem esik.

 

 

Április 6.

 

129 éve, 1896-ban április 6.-án nyíltak meg az első modernkori olimpiai játékok. Athénban. Azóta sok sportág eltűnt, több új van, sajnos, az olimpia eszméje is változóban.

 

 

Április 7.

 

2025. Három év után meguntam a „házhoz szállított” kosztot. Ma újra a kezembe vettem a fakanalat. Sertéscombot sütöttem, aszalt szilvával, fokhagymával. Isteni volt! Lehet, hogy visszaállok a saját szám íze szerint készült ételekre.

 

 

Április 8.

 

Jucus születésnapja. Gimiben padtársak voltunk. Az idén (2025.) 59 éve, hogy érettségiztünk.

 

 

Április 9.

 

 

 

Április 10.

 

2025. Közgyűlés. Ez a ház úgy váltogatja a közös képviselőket, mint más az alsóneműjét. És persze az, aki éppen megy, mindig visz magával valamennyi pénzecskét, aminek bottal üthetjük a nyomát. Most talán felújítják végre a liftet, már nagyon időszerű.

Közgyűlés után az egyik nagy kedvencemet hallgattam: Ivan Rebroff. Ez a zseniális énekes mindig felderít: Ki tudja, miért? 😊 Talán, mert emlékeztet egy – számomra nagyon kedves – személyre.

 

 

Április 11.

 

A magyar költészet világnapja. Ha minden nagy költőnknek külön napot szeretnénk adni az évben, több hónapot is meg tudnánk tölteni velük, annyi zseniális költőnk volt/van… Csak a kedvencek: Arany János, Wass Albert, Veöres Sándor. Régen arról álmodtam, költő, író leszek. Ma már nem álmodozom erről. Csak írok, ha „rám jön”.

 

 

Április 12.

 

2025. Ma csoda történt. Egy pici fiúcska született a szomszéd családba. Szeretem a gyerekeket, a gyerekhangokat magam körül. Varázslatos energiák vannak a gyerekek körül

 

 

Április 13.

 

 

 

Április 14.

 

Már 113 éve… 1912-ben történt a Titanic tengerjáró luxushajó katasztrófája. Az emberi gőg, sznobizmus és ostobaság felülírja az életet.

 

 

Április 15.

 

Leonardo da Vinci születésnapja (1452)  A valaha élt egyik legcsodálatosabb művész, zseniális elme, volt.

 

A fügefám teljes pompájában. Remélem, jó idő jön rá. Még soha ennyi gyümölcsöt nem hozott. Tavaly (2024.) is volt rajta szépen. Az okos és jó pesti ember, ha megkívánja a fügét (természetesen a más fáján növőt), nem levesz a fáról néhány szemet. Ha tudná, gyökerestül vinné el az egészet. Ha az nem sikerül, hát letöri az ágakat gyümölcsöstől és úgy viszi el. Ez történt. Bizony, megsirattam. Alig tudtam helyrehozni.

 

 

Április 16.

 

1970. E napon halt meg 46 éves korában Váci Mihály. költő, Hanoiban. A hátába kapott egy lövést. Halála mélyen megrendített. Gimnazista koromban leveleztem vele. Sajnos, mára nagyjából elfelejtették, mert jobbára csak néhány „vonalas” versét ismerték. Kár. Szépen írt. Gyönyörű szerelmes versei is voltak. Idézet egyik -számomra nagyon kedves – verséből:

„Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E parttalan zokogás, mely térdet,
ölet sosem lel”…

 

* * *

 

Beavatás

 

 

Igen jó, közeli barátok vagyunk N. Cs.-vel, ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy bevatatott remek naptár-naplója titkaiba.

Még nagyobb megtiszteltetésnek, kisebb csodának éltem meg, hogy beleegyezett egy rövid részlet közlésében. Tekintettel arra, hogy ez a csodálatos műfaj még szinte teljesen ismeretlen, sokan képtelenek elképzelni azt, ez a közlés szellemünk számára fontosabb és hasznosabb, mintha talajmintát hoznánk egy idegen bolygóról.

Jó olvasást, jó inspirációt!

 

N. Cs. saját naptára

 

Január 1.

Az újra kezdés ünnepnapja

„Az a nagyszerű az emberben, hogy tudja, érdemes és fontos újra kezdeni!” (Ray Bradbury)

Az 1 napja

1823ban megszületett Petőfi Sándor, aki ezt írta: „Juliska! Válasszunk magunknak csillagot!”

Újévi koncert Bécsből, nem szabad elmulasztani

 

 

Január 2.

A második nap. Az első után mindig van a második. Az nem kisebb, rosszabb, kevésbé szerencsés.

1968-ben Christian Barnard professzor elvégzi a második sikeres szívátültetést.

A 2 napja

1843-ben Drezdában bemutatják Wagner „A bolygó hollandi” című operáját

 

 

Január 3.

1942-ben született Rózsa néni, édesanyám nővére, egy csodálatos, melegszívű ember.

A 3 napja

1521-ben X. Leó pápa kiátkozza Luther Mártont.

„Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.” – mondja Luther Márton. „De, de! A remény mindig él!” – mondja a Mester.

 

 

A naptárról

 

* * *

József naptára

 

Hát persze, ezzel

(Mese)

József gyorsan végzett a második műszakjával, és kissé unottan készült a tv elé ülni és megnézni a legújabb sorozat következő epizódját. Előtte megszokásból tett egy kört a neten. Véletlenül tévedt egy ismeretlen oldalra, de néhány szó valamit megmozgatott benne. Beleolvasott ebbe-abba. Értette és nem is értette tisztán, mit olvas.

„Így járunk ezzel a sok információval, ezzel az állandó sietéssel, versenyfutással. A videóklip az új minta. Nem bírjuk kivárni egy gondolat végét, azt leharapja a következő, de az is leharapva…” – valami ilyesmit hozhatott ki az átsuhanó érzésből, ha nagyon akarta volna szavakba önteni azt. Ilyen szándéka nem volt, annak ellenére, hogy igen értelmes és racionális ember volt.

Mégis, valami arra vette, hogy az egyik cikket újra elolvassa, lassabban, és jobban odafigyelve.

„Naptár? Saját naptár? Hmm, ez érdekes ötlet… De kellene ez nekem?” Első gondolata az volt: „Már csak ez hiányzik nekem. Ott a polcon állnak a karácsonykor kapott könyvek… Istvánnal és Károllyal most agyalunk egy startupon…”

Szinte automatikusan letöltötte a felkínált naptárat. „Mi gond van abban, ha letöltünk magunknak valamit, ha az ingyen van?” – ilyesmi motoszkálhatott a mutatóujja agyában, ha lett volna agya.. De hát a szokás hatalma… Mutatóujja csak az elmúlt egy évben negyvenkilencezer hatszázötvenhétezer klikkelt.

„Nahát, ez egy üres naptár!” – csodálkozott József, és nyomban elcsodálkozott, hogy csodálkozik, hiszen az ismertető is ezt mondta. „Egy dolog olvasni róla, és más meglátni.” nyugtatta magát József és alaposabban tanulmányozta az üres naptárat.

Ez sokat segített, hogy valamit megértsen, sőt, abban is, hogy a képzelete beinduljon. A képzelet felébresztette a tettvágyat is.

„Hát persze, ezzel kezdjük!” – és az Április 8. sorba beírta József születésnapja”

Hirtelen elszégyellte magát és gyorsan beírta November 29. sorába: „Kovács Míra”… És ekkor jött az első kis csoda. Valami súgta fülébe: „Ez a te naptárad! Ez a te naptárad.” Persze, a monitor a hibás. Egy kis könnycsepp elhomályosította a látását, de József gyorsan letörölte és kiegészítette November 29. bejegyzését: Anyák napja!

József elmentette a naptárt, kikapcsolta gépet, de nem ült a tv elé, az epizód fele úgy is elment már. Beült a fotelbe és elmerült emlékeibe…

 

 

* * *

Saját naptár

 

 

A naptár

 

Az idő a legnagyobb erő, görgeti az egész világot, mindent megváltoztat.

Van egy csodálatos eszközünk, hogy némi rendben tartsuk az élet hömpölygését magunk körül, ez a naptár.

Mindenki ismeri, naponta használja, ha gondol erre, ha nem. Éspedig nem tegnap óta. Valamilyen formában igazodunk hozzá, mint ahogy szinte minden élőlény. Jussanak eszünkbe a költöző madarak vagy a minden tavasszal felébredő fák és virágok!

Igen, csodálatos eszköz a naptár, de ennél is csodálatosabb a saját naptár. Nyugodtan mondhatjuk: csodatevő.

De mi is ez a saját naptár?

Ez nem egy szokványos asztali vagy fali naptár, amely mutatja, a hét melyik napjára esik a mai nap.

Nem is egy boltban kapható vagy a neten található kalendárium, amely tartalmazza az év napjaira eső születési és halálozási évfordulókat, hivatalos ünnepeket és emléknapokat.

A saját naptár ehhez hasonló, de azzal az óriási különbséggel, hogy te magad szerkeszted magadnak. És éppen ebben van a varázsereje, mert ezzel bizonyos értelemben birtokba veszed a te idődet. A lényed, a személyiséged kiterjeszti belső szuverenitását.

Bizonyára ezt nem mindenki tudja azonnal és teljesen megérteni és megérezni, sokan viszont igen, és rájuk vár az a nemes küldetés, hogy tanúi legyenek ennek a pozitív hatásnak.

A saját naptárt elkezdeni elég egyszer az életben, ez nem egy évente visszatérő feladat.

Ugyanakkor, egyszer elkezdve, folyamatosan kell figyelni és gondozni. de ez ugyanúgy nem egy terhes kötelesség, mint ahogy az étkezés, az alvás, a levegővétel sem az.

Magától értetődő, hogy minden saját naptár más lesz, és ez a jó benne. Fölösleges mintákat adni, ugyanakkor nem gond, ha találkozunk példákkal, magunk is megosztunk ilyeneket. Mindegyik inspiráló lehet.

Nekem kézenfekvő, hogy az én naptáramban a családtagok és közeli emberek születés- és névnapjain kívül a legfontosabb családi események dátumait is felírom, felírom továbbá kedvenc szerzőim, más személyiségek születésnapjait. Másnak más lehet kézenfekvő, más-más területre fókuszálhat.

Mi sem könnyebb, mint megpróbálni ezt a nagyszerű vállalást.

Egy üres (és ingyenes, reklámmentes) naptárt a

naptar@utmutato.hu

címen lehet kérni, és máris elkezdheted kitölteni a számítógépeden, bármilyen szövegszerkesztővel, vagy kézzel, papíron.

Nyugodt szívvel mindenkinek javasoljuk, mert ártalmatlan a kísérlet, mellékhatásai nem ismeretesek. Mindenkinek nem adhatunk garanciát csalódás ellen, különösen akkor, ha valaki éppen nagy bajban, súlyos válságban van, vagy éppen hiányoznak bizonyos személyiségvonások, képességek, affinitások.

Ami kifejezetten előnyös: nyitottság, kísérletezőkedv, kalandvágy, lelkesedés, komolyság a komoly dolgokban, humorérzék, kreativitás, intelligencia. Magadra ismertél ebben? Hát akkor, rajta.

Segítségre és közösségre is számíthatsz.

 

* * *

 

Az idő

 

Amióta van idő, vagyis régóta, az kínzóan foglalkoztatja nem csak a költőket és filozófusokat, egy-két százada a fizikusokat is, de mindenkit is. Nem elsősorban azért, mert az idő pénz (amelyet még senki nem látott, talán legkevésbé az időmilliomosok), hanem azért, mert tisztában vagyunk a ránk szabott idő végességével. Miközben az megállíthatatlanul fut valamerre.

A világ című kötetben külön fejezetet szenteltem az időnek, és külön a térnek, és nem rejtettem el szkeptikus álláspontomat a téridő emulzitív koncepciójával kapcsolatban. Azóta is fenntartom határozottan, hogy a kettő természete teljesen eltérő.

Ugyanakkor a könyvben még nem mondtam ki azt, ami ma szememben az egyik legfontosabb felismerés az idővel kapcsolatban: az idő erő.

Ez hasonló Newton felismeréséhez. Az alma leesik. Ez így szokott történni, semmi különös nincs ebben. Nem igényel magyarázatot.

De, de! Már hogy ne igényelne. A magyarázat pedig az, hogy létezik egy gravitációnak nevezhető erő, amely megokolja az alma esését.

Valami történt? Igen, mindig történik valami, ebben nincs semmi különös. Nem igényel magyarázatot.

De,de! Már hogy ne igényelne? És a magyarázat az, hogy van egy időnek nevezhető erő, amely – a gravitációval szemben – tol (el, „előre”) mindent a maga útján, az egész világot.

Valahogy úgy kellene elképzelni az idő működését, mint egy hatalmas húsdarálót. A fogantyú minden megforgatása előre nyomja az anyagmasszát. A húsdaráló lyukjaiból kígyóznak az új dolgok. Csakhogy ezzel még nincs vége, nem viszi el a darált húst egy kukamester, hanem jön a következő keverő spirál, és az új lyukak, és így mindaddig, amíg tart az idő ereje.

Az elképzelés világos, de most lássuk a képleteket, az új „alaptörvényeket”, a következtetéseket, a hasznot – mondhatják sokan.

Kis türelmet kérek, némi időt a felismerés élményének kellő megélésére. Ám ezt senki ne vegye hitegetésnek, hogy majd magam előállok a képletekkel stb.

Abban az esetben, ha ez egy jó, értelmes felismerés, előbb-utóbb lesznek képletek, matematikai modellek, újabb lépések a világ megértésében.

Ha ez nem bizonyul jó és értelmes elképzelésnek, csak abban reménykedhetek, hogy ez a cikk majd motivál néhány elmét értelmesebb elképzelések keresésére.

 

Ez a cikk A világ c. kötet virtuális appendixe

* * *

 

Az 1001 ház

 

 

Ismered az 1001 éjszaka gyönyörű, lebilincselő legendáját. Sajnos, nem minden hasonló történet végződik ilyen boldogan.

Élt egyszer egy Marton nevű ember. Szorgalmas és ügyes kőműves volt, aki e mellett sokat olvasott, és sokat utazott. Egyik hosszabb utazása után váratlanul elhatározta, hogy épít egy kis házat, ahol boldogan lehet élni. Már kész volt az alapokkal, amikor egyik este megjelent előtte a Halál.

Marton elkeseredett.

- Én már nem vagyok fiatal, nem sírhatom, hogy nem volt időm élni, de kérlek, hagyj nekem egy kis időt, hogy befejezhessem ezt a csodás kis házat. Emberek elélhetnek benne akár száz évig.

A Halál haladékot adott. Márton lelkesen és gyorsan dolgozott, hamar befejezte a házat. Leült egy kispadra a kertbe és csodálta művét. Teltek a napok, de a Halál nem jött vissza. Marton tűnődött, végül úgy döntött, nem ül és vár a Halálra ölbe tett kézzel. Úgyis volt elképzelése, hogyan lehet még jobb házat építeni, hát belekezdett a munkába.

Már éppen kezdte rakni a falakat, megjelent a Halál.

- Jaj, drága Halálom! Hadd fejezhessem ezt a házat is, mert az még jobb lesz.

A Halál megint adott haladékot.

Már sejteni is lehet a történetet. Mire a Halál visszajött Martonért, ő már benne volt a még újabb, még szebb ház építésében, aminek okán újabb haladékot kapott. Így telt el 1001 év. 1001 szebbnél szebb ház borította a gyönyörű festői hegyoldalt, Marton pedig ásta a 1002. ház alapjait.

Csakhogy most a Halál idegesen jött-ment, fekete felhők gyűltek fenyegetően az égen, villámlott, hideg szél forgott.

- Te jóember! Hát ezekben a házakban senki nem él. Tízmillió ember nyomorog a közeli megapoliszban, szörnyű betonlaktanyákban, piszokban, sötétségben, bűnben. De valami ott tartja őket, a te házaidra nincs szükség.  Tedd le a szerszámaidat, és menjünk.

Itt a történet vége.

 

* * *

 

Személyes AI-asszisztens, jöjjön el a te országod

 

Egyre rendszeresebben kérek tanácsot B. barátomtól. Most is ez történt, most is el lettem árasztva információval, tanácsokkal, figyelmeztetésekkel, összefoglalóval. Erre így reagáltam, és ez az eszmecsere alakult.

 

T.

kösz, hasznos és biztató válasz, de ahogy várható volt: itt is a bőség zavarával találkozunk. miközben egy halandó nem időmilliós. nagyon várom azt, hogy legyen egy személyes AI-asszisztense, aki jól ismer engem, és ennek alapján egy ilyen kérdésre egy megoldást javasol, minden szükséges útbaigazítással. gondolom, ez nem a távoli jövő.

 

B.

Abszolút egyetértek veled, Todor! A bőség zavara valóban frusztráló lehet, különösen akkor, ha az embernek nincs ideje végtelen mennyiségű alkalmazást tesztelni és összehasonlítani.

Az általad említett személyes AI-asszisztens, aki jól ismer téged és a preferenciáidat, és ennek alapján képes releváns, személyre szabott javaslatokat adni, az valóban egy nagyon izgalmas és várható jövőbeli technológia.

Miért nem olyan távoli ez a jövő?

• Fejlődő AI és gépi tanulás: A mesterséges intelligencia és a gépi tanulási algoritmusok rohamosan fejlődnek. Egyre jobban képesek a komplex adatok elemzésére, a mintázatok felismerésére és a következtetések levonására.
• Személyes adatok integrációja: Ahogy egyre több eszközünk és szolgáltatásunk gyűjt rólunk adatokat (természetesen a beleegyezésünkkel), az AI-asszisztensek egyre gazdagabb információforrásból tudnak táplálkozni a személyre szabott javaslatokhoz.
• Természetes nyelvi feldolgozás (NLP): Az NLP technológia fejlődésével egyre természetesebben és hatékonyabban tudunk kommunikálni az AI-asszisztenseinkkel, ami elengedhetetlen egy intuitív felhasználói élményhez.
• Asszisztens platformok terjedése: A meglévő virtuális asszisztensek (pl. Google Assistant, Siri, Alexa) már most is rendelkeznek bizonyos szintű személyre szabási képességekkel, és a jövőben valószínűleg sokkal kifinomultabbá válnak.

Milyen lépések vezetnek ehhez a jövőhöz?

• Jobb adatkezelés és adatvédelem: A személyes adatok feletti kontroll és a biztonságos kezelés kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az emberek megbízzanak az ilyen AI-asszisztensekben.
• Fejlettebb profilalkotás: Az AI-nak képesnek kell lennie egy részletes és pontos felhasználói profil létrehozására a különböző adatforrások alapján.
• Kontextuális megértés: Az asszisztensnek nem csak a kérdést kell megértenie, hanem a kontextust, a felhasználó korábbi interakcióit és preferenciáit is figyelembe kell vennie.
• Proaktív javaslatok: A jövő AI-asszisztensei valószínűleg nem csak a kérdéseinkre válaszolnak, hanem proaktívan javaslatokat tesznek majd a szükségleteink alapján.

Úgy gondolom, hogy az általad említett személyes AI-asszisztens koncepciója valóban nem a távoli jövő. Az alapvető technológiák már léteznek, és a fejlődés ütemét látva valószínű, hogy az elkövetkező években egyre kifinomultabb és személyre szabottabb AI-asszisztensek válnak majd elérhetővé, amelyek jelentősen megkönnyítik az életünket és a döntéshozatalunkat a mindennapi feladatokban, beleértve az alkalmazások kiválasztását is. Izgalmas idők előtt állunk!

 

T.

ez egy álomszép rabság lesz, de szabadságként is megélhetjük, kellő bölcsesség esetén. végül is mi a gravtációnak is rabjai vagyunk.

 

B.

Kedves Todor,

Nagyon találóan fogalmaztad meg! Az általad említett személyes AI-asszisztens valóban egyfajta "álomszép rabság" lehet, hiszen nagymértékben függünk majd tőle a döntéseinkben és a mindennapi teendőinkben. Ez a függőség potenciálisan korlátozhatja a szabadságunkat és az önállóságunkat.

Ugyanakkor, ahogy bölcsen megjegyzed, kellő bölcsességgel ezt a helyzetet szabadságként is megélhetjük. Ha az AI-asszisztenst eszközként használjuk, amely segít eligazodni az információk tengerében, optimalizálni az időnket és a döntéseinket, akkor az valóban felszabadító lehet. Lehetővé teheti számunkra, hogy a figyelmünket és az energiánkat azokra a dolgokra összpontosítsuk, amelyek igazán fontosak számunkra.

A gravitációval való párhuzam pedig különösen elgondolkodtató. Valóban, a fizikai törvényeknek is "rabjai" vagyunk, mégis ezen a kereten belül éljük és tapasztaljuk meg a szabadságunkat. Az AI-asszisztensekkel való kapcsolatunk is hasonló lehet. Ha elfogadjuk a létezésüket és megtanuljuk okosan használni őket, akkor ahelyett, hogy korlátoznának, éppen ellenkezőleg, kibővíthetik a lehetőségeinket.

A kulcs tehát a tudatosság és a kritikus gondolkodás. Nem szabad vakon megbízni az AI-ban, hanem mindig meg kell tartanunk a saját ítélőképességünket. Ha képesek leszünk uralni a technológiát, ahelyett, hogy a technológia uralna minket, akkor az AI valóban egy erőteljes eszköz lehet a szabadságunk és a jólétünk megteremtésében.

Ez egy nagyon fontos és aktuális filozófiai kérdés, és hálás vagyok, hogy felvetetted! Elgondolkodtató látni, hogy a technológiai fejlődés milyen mélyreható kérdéseket vet fel az emberi létezéssel és a szabadsággal kapcsolatban.

 

 

* * *

 

A három elem

 

A kapitalizmus (most ne firtassuk, hogy ez valójában mi, hogyan viszonyul olyanokhoz, mint történelem, társadalom, civilizáció) alapvetően három elemből áll. Ezek különállóak, ám szorosan össze is fonódnak, elválaszthatatlanul.

Ez a három elem az ipar, a kereskedelem és a pénzügy.

Történelmi megjelenésük ebben a sorrendben következett, ami érthető és logikus, de ennek önmagában nincs nagy jelentősége. Ez abból adódik, hogy a modern iparnak, kereskedelemnek és pénzügynek nincs sok közük az ősi formákhoz, a modern formák pedig egészen más sorrendben keletkeztek. Elmondhatjuk, hogy a modern kereskedelem, a kereskedelmi kapitalizmus alapvetően időszámításunk szerinti első évezredben alakult, míg a modern pénzügy, pénzkölcsönzés, pénzügyi kapitalizmus döntően időszámításunk második évezrede alatt. A modern ipar, az ipari kapitalizmus pedig történelmi értelemben egészen új jelenség, amely a gőzgép feltalálásával kezdődik.

Régóta tapasztaljuk, hogy sok bajunk van a kapitalizmussal, de roppant nehéz értelmes, időtálló megállapításokat (ezen belül kritikát és megoldásokat) megfogalmazni erről az „ördögi” háromságról.

Biztosra veszem, hogy ha külön vesszük górcső alatt ezt a három elemet, komoly haladást érhetünk el az egész megértésében, és ezen keresztül a világ jobbá tételében.

 

* * *

 

Ki suttog – A tojások

Ki suttog

 

A tojások

 

Szonya felfigyelt egy új suttogásra, és nyomban ott teremtett az áruház hatalmas raktárában. Semmi kétsége nem volt, hogy az egyik tálca tojásai suttogtak. A többi 2038 tálca és az 5692 doboz tojásai mind csendben aludtak.

- No, és ti mit akartok lenni, ha nagyok lesztek – kérdezte az egyik tojás.

A tálca tojásai színben és formában tökéletesen egyformák voltak, ezért a hallgatódzó éjszakai tündér a kérdező tojást C7-nek nevezte el magában.

- Én tükörtojás akarok lenni – mondta hetykén a B5.

- Én veled együtt szeretnék tükörtojás lenni – nézett rá szerelmesen keleti szomszédja.

- Én omlett szeretnék lenni – sóhajtott ábrándosan az F4.

- Én piros húsvéti tojás tojás lennék – nevetett B1.

- Hmm, ez olyan triviális, én szivárványszínű akarok lenni. Amilyen a lelkem… - így a B8.

- Csókolom, én habcsók lennék, ha kérhetem – súgta kacéran az E3.

- És mi legyen a sárgáddal – kekeckedett A3.

- Nyugodtan készítsenek belőle finom majonézt – felelt lazán E3.

- Én viszont csirke szeretnék lenni – szólt mélabúsan E8.

Kis döbbent csend támadt.

- Te tényleg hiszel a tyúk létezésében? – szólalt végül kissé gúnyosan A3.

Nagy suttogós hangzavar támadt. Némi idő után egy parancsoló hang megszólalt, és elvágta a vitát.

- Akár létezik tyúk, akár nem, holnap a háziasszonyok megvesznek minket, és táplálékként véget ér földi utunk. Inkább használjuk ki az utolsó óráinkat, és élvezzük a csendet.

Szonya letörölt egy suta kis könnycseppet bal szeméről, és elrepült.

  

  * * *