Világegyetemünk 17 857 339 391 évvel ezelőtt születik, egy számunkra még ismeretlen Világmindenségben. Az ősrobbanásnak nevezett esemény első századmásodperceiben a világ mérhetetlenül kis méretű, de mérhetetlenül nagy sűrűségű és hőmérsékletű elektromágneses plazmagombóc. Nagyrészt elektronok, pozitronok, kisebb részt protonok és neutronok, továbbá elektromágneses éter alkotja.
Az új Világegyetem nyomban kezd tágulni, ritkulni és hűlni, és ez a folyamat azóta is tart. Amikor a világ hőmérséklete 900 millió K alá süllyed, valamikor a harmadik perc végén hirtelen kialakulnak a könnyű elemek, a hidrogén, a hélium, a lítium, a berillium és a bór atommagjai. 379 ezer évvel később, amikor a hőmérséklet mintegy 3000 K alá süllyed, az elektromágneses plazmából különválnak a tömeggel rendelkező anyagi részecskék és az elektromágneses éter. Így teret nyer az anyagi részecskék között fellépő gravitáció, amelyek ennek következtében egyre hatalmasabb halmazokba állnak össze. Egy mértéken túl a tömegkoncentráció akkora nyomást és hőmérsékletet eredményez, amely sűrű tűzgolyókká változtatja meg a gáz- és porbirodalmak középpontjait. Ezek az első csillagok, amelyek a világ 200 millió éves korában gyulladnak ki.
A csillagok igazi vegyi üzemként működnek, a könnyebb atomokból egyre nehezebbeket termelnek, kialakítva a világ anyagának mai választékát és összetételét. Ez a folyamat táplálja a csillag tüzét, amely fenntartja a vonzás és a taszítás egyensúlyát, de amikor már elfogynak a fűtőanyagot jelentő könnyebb atomok, elkezdődik a csillag haláltusája. A csillag először felfúvódik, majd összeesik, a végén felrobban, és szétszórja anyagát.
Világunk azóta úgy fest, mint egy hatalmas megapolisz építése. Mindenfelé lázas munka folyik, fények égnek és villannak, forró porfelhők lebegnek és forognak, hömpölyög és áramlik az építőanyag, csillagok és csillaghalmazok milliárdjaiból formálódnak sugárutak, kereszteződések, új negyedek. Ebben a megapoliszban, a Tejútrendszernek nevezett galaxisban, 200 milliárd csillag forgatagában 5 milliárd évvel ezelőtt kialakul a Napunk. A Nap a Tejútrendszer középpontjától 26 ezer fényévnyire van, és a körül keringve 240 millió év alatt tesz meg egy teljes kört, 220 km/s sebességgel haladva, nyolcnaponta megtéve a Nap-Föld távolságot. Vagyis nem régen léptünk be a Nap 21. galaktikus évébe.
Nem sokkal a Nap kialakulása után, létrejönnek Naprendszerünk bolygói, ezen belül a Föld. Néhány száz millió év alatt kialakul a Föld sajátos szerkezete. Egyrészt a legnehezebb elemek a földgolyó közepébe süllyednek, így jön létre a vasat és nikkelt tartalmazó szilárd mag, fölötte helyezkedik a folyékonyként viselkedő magma. E kettő kölcsönhatásaként kialakul a föld mágneses tere. A föld felszínét képező különféle sziklákból a meleg gázokat és gőzt szabadít ki, így további néhány száz millió év alatt kialakul a légkör és a világóceán.
Egy milliárd év sem telt el a Föld kialakulásától, és már különféle szerves anyagok jelennek meg rajta. Ezekből építkezve hamarosan reprodukálásra képes egysejtű élőlények jelennek meg a vizekben és a levegőben. Amikor ezek itt-ott kedvezőbb életfeltételeket találnak, millió és milliárd számra szaporodnak, kolóniákba szerveződnek. A kolóniákban együttműködés és szakosodás születik, így jönnek létre a többsejtű élőlények. Egyesek, leginkább a növények megtanulják hasznosítani a nap fényét. Mások, leginkább az állatok megtanulnak mozogni és harcolni a kész táplálékért. Megjelennek a gombák, amelyek a szerves anyagok lebontásával a biológiai egyensúly fontos tényezőjévé válnak.
Az élővilág evolúciójának több évmilliárdos története kezdődik. Lényegében ennek utolsó ezredrészében, az utóbbi néhány millió évben található meg, más majomfajok árnyékában a két lábon járó, gondolkodó és eszközt használó homo sapiens jelenléte, amíg 50 ezer évvel ezelőtt nem sikerült kipusztítani a konkurens fajok utolsóját is, a cro-magnon-i embert. Azóta a homo sapiens az egyetlen emberszabású élőlény a Földön, és gyakorlatilag az egész Föld ura. A beszéd kialakulása új szintre emeli az emberi egyedek együttműködését, ami visszahat a beszéd fejlődésére, végül eredményezi a nyelv megjelenését. A gondolkodás, az eszközhasználat és a nyelv párhuzamos fejlődése megalapozza az emberi civilizációt, amely különösen az utolsó jégkorszak elmúltával minden egyes nemzedékkel újabb és újabb forradalmat hajt végre, az életnek hol egyik, hol másik területén.
Csakhogy minden forradalom megold ugyan egy feladatot, ugyanakkor két újabb elé állítja az embereket. Ahogy minden új eszköz is jó és rossz célt egyaránt képes szolgálni. A vadászatban bekövetkező forradalmi újítások lehetővé teszik a testvérháborút, a mezőgazdasági forradalmak elvezetnek az emberek fölött uralkodó birodalmak kialakulásához. Később a hadurak kezdenek birodalmakat építeni, és a földművelő birodalmak is felfedezik a háború iparát. Írás is szolgálja az utolsó 3000 év történetének élő emlékezetét.
A civilizáció piramisa az eget ostromolja és egyre jobban megfeledkezik a piramis súlyát viselőkről. Ekkor a forradalmak újabb sora kezdődik. A legendás múlt homályából kiemelkedik egy indiai herceg, Buddha. Később egy zsidó prédikátor, Jeshua forgatja fel az uralkodó eszméket. Újabb nagy horderejű fordulatot jelent az emberiség történelmében a Nagy francia forradalom.
Azóta is zajlanak forradalmak mind az emberiség technikai fejlődésé-ben, mind az eszmék világában. Az elmúlt, 20.-nak nevezett évszázadot tudományos-technikai és politikai-világnézeti forradalmak forgatják fel, soha nem látott erővel.
De ebben az évszázadban soha nem látott drámaisággal megtapasztaltuk azt is: ami tegnap jó volt, ma rossz, ami tegnap egészséges volt, ma egészségtelen, ami tegnap igaz volt, ma hamis.
És így eljutottunk 2008-ig, a burgonya évéig.
1980
[A]
