Minden ember egy vándor. Végig kell járnia egy utat, az élet útját.
Ezen az úton vannak kellemes szakaszok, és vannak csodálatos szakaszok.
Ezen az úton vannak nehéz szakaszok, és vannak gyötrelmes szakaszok.
Ezer és ezerféle nehéz és bonyolult helyzetbe kerülünk.
Sokszor eltévedünk, és újra kell magunkra találni, a helyes útra, a saját utunkra.
Sokszor fontos döntéseket kell meghozni.
Sokszor kiutat kell találni reménytelennek látszó helyzetekből.
Sokszor el kell tudni viselni az elviselhetetlent.
Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy jó lenne egy útmutató.
A mi útmutatónk bennünk rejtőzik!
Agyunk állandóan dolgozik. Állandóan fogadjuk a kívülről érkező üzeneteket, állandóan támaszkodunk arra a hatalmas tudás- és tapasztalatanyagra, amelyre szert tettünk, és állandóan gondolkozunk. Ez a folyamatos munka folyamatosan írja, szerkeszti ezt az útmutatót. Mégis az életben sokszor következetlenek, hűtlenek, tájékozatlanak vagyunk, továbbra is külső segítségre, külső tanácsokra érzünk igényt.
Ahogy az éhezőnek nem halat kell adni, hanem megtanítani halászni, így az embereknek nem tanácsokat kell adni, hanem meg kell tanítani őket saját Életútmutatójuk megírására.
Ha összeszeded élettapasztalataidat és tudásodat, megalkothatod magadnak saját Életútmutatódat.
Akkor az utad soha többé nem lesz a bóklászó vándor útja, hanem egy új csodálatos út, amelyen biztonsággal és örömmel haladsz céljaid felé!
