2018. január 30., kedd

Maffiaállam


Kapitány – El kell-e fogadnunk egy olyan szomorú, mit szomorú, lesújtó megállapítást, hogy maffiaállamban élnénk?
Doktor – El! El kell fogadnunk a tényt. De miért kételkedsz ebben? Te ezt nem érzékeled, kedves bátor barátunk, éppen te, akinek ekkora affinitása, zseniális szimata van az összeesküvésekhez?
Professzor – Bizonyára sok mindent érzékel ő is, szépséges barátnőm, de a kapitány valószínűleg máshova teszi a határvonalat korrupt és maffiaállam között. Végtére nem hallunk naponta hullákról, mint régebben megszokott volt Szicílián…
Kapitány – Vagy bárhol, ahol gengszterek uralják a vidéket… Micsoda gyalázat, hogy ez még mindig valóság sokfelé. Nézzétek, mi van Mexikóban! De többé-kevésbé egész Amerika és egész Afrika, és Ázsia nagy része fertőzött… És ahol nem gengszterek vagy maffiák uralkodnak, ott a korrupció…
Mester – Túl sötétre fested a képet, kapitány, és ez nem jó, hiszen vagy a csüggedést erősíti, vagy a radikálisokat tüzeli. Az okokat és a mechanizmusokat kellene jobban érteni, leleplezni… De ha jól értem, te Magyarországot inkább a korrupt világ részének tartod, mint a maffiák birodalma részének…
Professzor – És ezek a kissé korrupt világ a demokráciák világa: Európa, Észak-Amerika és Ázsia egy része…
Mester – A történelem fintora: a maffia őshazája a civilizált Európa varázslatos mediterrán pereme, a híres-hírhedt „két Szicília”…
Kapitány – Engem mégis valami borzasztóan zavar abban, amikor a tragikusan megosztott társadalom egyik tábora ilyen alattomosan démonizálja a másik tábort. „Mi nagy ritkán és könnyedén felejthető módon lehetünk korruptok, de ti, bizony, ti maffia vagytok!” Pedig az egyik kutya, a másik eb…
Doktor – Ez az, ami a legnagyobb hiba: összekeverni a rablót és az áldozatot, a demokratákat és a maffiózókat!
Professzor – Én is azt hiszem, végzetes hiba így egyenlőségjelet tenni a hazai „táborok” közé. Mert lehetnek hasonló módon korruptok. Nekem egy Kóka nem kedvesebb, mint egy Mészáros, mondok két felkapott nevet, anélkül, hogy ismerném őket. A nagy különbség az, hogy az egyik tábor gátlástalanul mindent elkövet, hogy ki ne vehessék a hatalmat a kezéből, míg a többiek, kisebb-nagyobb stikliket elkövetnek ugyan, de alapvetően alávetik magukat a demokráciának nevezett társasjáték szabályainak.
Kapitány – tehát kezdhetünk alkudozni: mekkora a te stiklid, aszerint vagy demokrata avagy maffiózó…
Mester – Így, így! Lényeges pontra tapintottál, kapitány… És nyugtalanságodban van valami, ami reális, jogos, és amikre a Nagy Bölcs már évekkel rámutatott. A demokrácia európai modellje elöregedett, és ma már átcsapott egy kifejezetten antidemokratikus, ha tetszik (vagy akkor is, ha nem tetszik) maffiabarát modellbe! A Nagy Bölcs a kiutat így határozta meg: szétválasztani az államot és a politikát, ugyanolyan módon, mint az államot és a vallást. A vallásoknak megvannak a maguk egyházai. A pártoknak ezzel szemben ideológiákat illene képviselniük…
Professzor – Ezzel szemben ma csak populista mismásokat képviselnek, 24 órás szavatossággal…
Mester – Többnyire ezt kell mondani. Mégis élnek és virulnak. Vajon miért? Mert legitimálják a mögöttük álló szűk csoportokat, és ezáltal tudnak piócaként rátapadni a társadalom testére és szívni közpénzeket, nagyobb siker esetén jobban pozícionálni magukat.
Kapitány – Mételyként beépülni a társadalom agyába, szívébe, életfontosságú szerveibe.
Mester – Szerencsétlen esetben, akár így… De „normális” esetben is rejtve marad a mögöttes érdekcsoport célja és stratégiája. Ezért kellenének a kizárólag ideológiáknak szentelt pártok, amelyek inkább eleven mozgalmak és eleven szellemi műhelyek, az államügyeket pedig kompetens, hiteles és elszámoltatható személyekre kellene bízni.
Kapitány – És ha mindenki magáért felel, és nem egy párt tojja ide meg oda, meg megvédi hűsége fejében, akkor megszűnne a korrupció, a karrierizmus, a mundér becsülete meg a hasonlók?
Mester – Automatikusan nem, még kevésbé egyik napról a másikra. De a társadalom csak így tudna bizonyítani képességét, hogy felülkerekedjen a romláson. Én bízom az ember és a társadalom képességében.
Professzor – Ez harc nélkül nem fog menni. Nincs kétségem, hogy te is így gondolod, de fontos ezt kimondani.
Kapitány – Fontos kimondani, és még fontosabb fel is venni ezt a harcot. Ét vagyok, számítsatok rám!
Doktor – És egy Jeanne D’Arc nem kell? Mert ha kell, itt vagyok. Vállalom!


* * *


2018. január 23., kedd

Testrészbeszéd

Hiányra, fogyatékra utaló szavaink:
Mit lábatlankodsz itt?
Szívtelen vagy!
Te meg szemtelen!
Viszont nagy a fejetlenség (esetleg: lelkedben).
Arctalan a stílusod!
A te magatartásod meg gerinctelen!
Összefoglalva: töketlen vagy!

Pozitív tartomány:
Szemfüles vagy!
Légy szíves!
Ne légy nyakas!
Derekasan viselkedtél!
Vállas (izmos, testes, hasas) vagy!
Lágy a kezesem!

Mit hagytam ki?



* * *

2018. január 17., szerda

Állapotaink

Sokan már biztosan hallottak a Csíkszentmihályi Mihály által megalkotott „Flow” (Áramlás) állapotról. És bizonyára még többen ismerik az Agykontroll által használt „Alfa” állapotról. A kettőt nem szokták egy napon emlegetni, valamilyen párhuzamba állítani. A napokban valamin elgondolkozva én meg éppen ezt tettem. De nem csak „műfaji” rokonságot véltem felfedezni, hanem nyomban kíváncsi lettem: vajon van-e, melyik lehet „a harmadik”.
Némi töprengés után kezdtek jelentkezni, egyre többen. Kénytelen voltam elfogadni, hogy komoly választékunk van. Tehát komoly téma is lenne ezek szemügyre vétele, vizsgálata, összehasonlítása, csoportosítása…
Kedves szakdolgozati témát kereső egyetemisták, doktoranduszok! Tessék, csak tessék!
De addig is közreadnám (minimális csoportosítással) az összeírásom első eredményét.

Emberi állapotok*
Prenatális
Normál
Áramlás (Flow)
Alfa, meditációs
Izgalmi
Expektatív
Orgazmus
Katarzis
Mámor
Lámpaláz
Extatikus (önkívület, transz)
Hipnózis
Pánik
Felhangoltság
Depresszió
Eszméletlen
Kóma
Klinikai halál

 --------------
* Azért nevezem ezeket emberi állapotoknak, mert elválaszthatatlanul testi-lelki állapotok.



* * *

2018. január 15., hétfő

Operák

Ha Verdi operát hallgatok, akkor egy remekművet élvezek egy gyönyörű opera épületben, hozzáértő közönség körében, drága parfümök felhőjében.


Ha Wagnert hallgatok, akkor nem operát hallgatok egy operaszínházban, hanem szállok egy képzeletben. A zene nem simogató, andalító, hanem élő, áradó, sokszor félelmetes hullámként emelkedik föléd, aláhull, felkap, elragad.



* * *

2018. január 14., vasárnap

Dor-dús napot kívánok!

Bármit eszünk, iszunk, vagy éppenséggel teszünk, tudjuk, ez hány kalóriát adott vagy elvett. Vagy nem tudjuk, de tudhatjuk.
De mi is ez a bizonyos kalória? Valamiféle anyag, vagy közvetlenül anyagban meg nem testesülő energia. Hiszen a Nap fénye, melege is energia.
Igen, hogy ne lenne fontos pontosan tudni mennyi energiát nyelünk le, vagy égetünk el munkánk érdekében?
De vajon miért ilyen magános fogalom az energia és kapcsolódóan a kalória, mint mértékegység? Gondoljunk csak az ételeink egyéb, anyagi összetevőire: zsír, fehérje, A, B1, B2, …, B12, meg ezernyi adalék…
Miért nem számoljuk az öröm, nos, mijét is? Mértékét?
Mennyi öröm egy jó kávé? Mennyi egy jó opera előadás? Társunk, gyermekünk mosolya?
Mennyi mi?
Hát legyen dor a mértékegység, a görög dorosz (ajándék) szóból.
Jó, de hány dor legyen az a bizonyos jó kávé?
Nos, ez alapos mérlegelést igényel. Kutatást. Közvéleménykutatást. Tudományos vitát.
Szerintem a kérdésnek biztosítani kell egypár év, vagy akár egypár évtized érlelődést.
De egyszer el kellene kezdeni, és ez az egyszer ma van.
Legelőször próbálok összeírni néhány – önmegfigyelésen alapuló – konkrét „becslést”.

Ébredés – 0 – 200
Zuhanyozás – 50 – 400
Fogmosás – 20 – 100
Reggeli – 10 – 360
Egy óra munka – 50 – 500
Egy séta – 100 – 800
Félóra baráti beszélgetés – 200 – 1600
Egy ölelés – 100 – 600
10 perc egy szeretett emberrel – 200 – 1500
Szeretkezés – 500 – 5000
Első gyermekünk születése – 20 000 – 2 000 000
Egy könyv – 600 – 18 000
Egy művészi előadás – 300 – 25 000
Egy szép emlék felidézése – 100 – 12 000

Most ennyi. És mindjárt seregnyi kérdés, megannyi komoly dilemma. Például: miért ez a nagy eltérés? Voltaképpen ezt aligha kellene magyarázni: az érzett örömünk sok tényezőtől függ, meglehetősen szorosan. Izgalmasabb kérdés az, hogy mitől függenek szignifikáns módon a nálunk mért „eredmények”. Mekkora ebben a személyiség szerepe? Mekkora a szocializáció és a tanulás szerepe. Mennyire befolyásolnak a pillanatnyi külső körülmények. Milyen testi és lelki kondícióban vagyunk stb. stb.
Egy másik izgalmas kérdéscsoport: mennyi dor „kell” naponta egy normális felnőtt embernek? Mitől függ a napi igény? Tudjuk, hogy jelentős különbségek vannak a kalória-igények között a végzett munkától függően.
Hogyan lehet „gazdálkodni” a gigaadagokkal?
Ennek a bejegyzésnek a megírása eddig 2480 dort adott nekem.
És elolvasása neked?
Szuper! Folytatjuk!



* * *

2018. január 5., péntek

2018

Terv szerint beköszönt az új év. Végig söpört a világon, hatalmas izgalmat keltve.
Tűzjáték, pezsgő, ígéretek, fogadalmak, ünnepi beszédek.
Itt van:

Milyen szám is ez?

2018 = 2 X 1009

1009 pedig, bizony, prímszám. Tehát igazi unalmas szám.
De 2018 nem unalmas évnek ígérkezik. Sem itthon, sem a nagyvilágban.
Szerencsére érdemben a jó megszokott csodálatos bécsi újévi koncerttel kezdődött. Igaz, egy másmilyen Ausztriában. De mi nem más mára, ezen a változó világon?
Talán csak az örök emberi remény.



* * *

2018. január 3., szerda

2018. január 3.

Szerte Indiában zavargások törnek ki, Mumbaiban (régi angol nevén: Bombai) és más városokban „halott város” akciót szerveznek, megbénítva a forgalmat, több helyen összecsapva a rendfenntartókkal.
A megmozdulások oka az a támadás, amely érte a Koregaon Bhima városában ünneplő közel 40 ezres tömeget. A többségében érinthetetlenekből („dalitok”) álló tömeg a helyhez kötődő híres csatára emlékezik minden január elsején, de az idén ez az indiai nemzeti ellenállás egyik legnagyobb eseményének a 200 éves évfordulója. Az ünneplő tömeget szélső jobboldali nacionalisták támadták meg kődobálással, aminek legalább egy halálos áldozata volt.
Indiában ma is kb. 200 millió ember sorolható az érinthetetlenek közé (sajátos hivatalos fogalom alatt: schadule castes).




(A Hírhinta alkalmi vendégszereplése a Csetlő-naplóban)

* * *