Kapitány –
El kell-e fogadnunk egy olyan szomorú, mit szomorú, lesújtó megállapítást, hogy
maffiaállamban élnénk?
Doktor – El!
El kell fogadnunk a tényt. De miért kételkedsz ebben? Te ezt nem érzékeled,
kedves bátor barátunk, éppen te, akinek ekkora affinitása, zseniális szimata
van az összeesküvésekhez?
Professzor
– Bizonyára sok mindent érzékel ő is, szépséges barátnőm, de a kapitány
valószínűleg máshova teszi a határvonalat korrupt és maffiaállam között.
Végtére nem hallunk naponta hullákról, mint régebben megszokott volt Szicílián…
Kapitány –
Vagy bárhol, ahol gengszterek uralják a vidéket… Micsoda gyalázat, hogy ez még
mindig valóság sokfelé. Nézzétek, mi van Mexikóban! De többé-kevésbé egész
Amerika és egész Afrika, és Ázsia nagy része fertőzött… És ahol nem gengszterek
vagy maffiák uralkodnak, ott a korrupció…
Mester –
Túl sötétre fested a képet, kapitány, és ez nem jó, hiszen vagy a csüggedést
erősíti, vagy a radikálisokat tüzeli. Az okokat és a mechanizmusokat kellene
jobban érteni, leleplezni… De ha jól értem, te Magyarországot inkább a korrupt
világ részének tartod, mint a maffiák birodalma részének…
Professzor
– És ezek a kissé korrupt világ a demokráciák világa: Európa, Észak-Amerika és
Ázsia egy része…
Mester – A
történelem fintora: a maffia őshazája a civilizált Európa varázslatos
mediterrán pereme, a híres-hírhedt „két Szicília”…
Kapitány –
Engem mégis valami borzasztóan zavar abban, amikor a tragikusan megosztott
társadalom egyik tábora ilyen alattomosan démonizálja a másik tábort. „Mi nagy
ritkán és könnyedén felejthető módon lehetünk korruptok, de ti, bizony, ti
maffia vagytok!” Pedig az egyik kutya, a másik eb…
Doktor –
Ez az, ami a legnagyobb hiba: összekeverni a rablót és az áldozatot, a
demokratákat és a maffiózókat!
Professzor
– Én is azt hiszem, végzetes hiba így egyenlőségjelet tenni a hazai „táborok”
közé. Mert lehetnek hasonló módon korruptok. Nekem egy Kóka nem kedvesebb, mint
egy Mészáros, mondok két felkapott nevet, anélkül, hogy ismerném őket. A nagy
különbség az, hogy az egyik tábor gátlástalanul mindent elkövet, hogy ki ne
vehessék a hatalmat a kezéből, míg a többiek, kisebb-nagyobb stikliket
elkövetnek ugyan, de alapvetően alávetik magukat a demokráciának nevezett
társasjáték szabályainak.
Kapitány –
tehát kezdhetünk alkudozni: mekkora a te stiklid, aszerint vagy demokrata avagy
maffiózó…
Mester –
Így, így! Lényeges pontra tapintottál, kapitány… És nyugtalanságodban van
valami, ami reális, jogos, és amikre a Nagy Bölcs már évekkel rámutatott. A
demokrácia európai modellje elöregedett, és ma már átcsapott egy kifejezetten
antidemokratikus, ha tetszik (vagy akkor is, ha nem tetszik) maffiabarát
modellbe! A Nagy Bölcs a kiutat így határozta meg: szétválasztani az államot és
a politikát, ugyanolyan módon, mint az államot és a vallást. A vallásoknak
megvannak a maguk egyházai. A pártoknak ezzel szemben ideológiákat illene képviselniük…
Professzor
– Ezzel szemben ma csak populista mismásokat képviselnek, 24 órás
szavatossággal…
Mester –
Többnyire ezt kell mondani. Mégis élnek és virulnak. Vajon miért? Mert
legitimálják a mögöttük álló szűk csoportokat, és ezáltal tudnak piócaként
rátapadni a társadalom testére és szívni közpénzeket, nagyobb siker esetén
jobban pozícionálni magukat.
Kapitány –
Mételyként beépülni a társadalom agyába, szívébe, életfontosságú szerveibe.
Mester –
Szerencsétlen esetben, akár így… De „normális” esetben is rejtve marad a
mögöttes érdekcsoport célja és stratégiája. Ezért kellenének a kizárólag
ideológiáknak szentelt pártok, amelyek inkább eleven mozgalmak és eleven szellemi
műhelyek, az államügyeket pedig kompetens, hiteles és elszámoltatható
személyekre kellene bízni.
Kapitány –
És ha mindenki magáért felel, és nem egy párt tojja ide meg oda, meg megvédi
hűsége fejében, akkor megszűnne a korrupció, a karrierizmus, a mundér becsülete
meg a hasonlók?
Mester –
Automatikusan nem, még kevésbé egyik napról a másikra. De a társadalom csak így
tudna bizonyítani képességét, hogy felülkerekedjen a romláson. Én bízom az
ember és a társadalom képességében.
Professzor
– Ez harc nélkül nem fog menni. Nincs kétségem, hogy te is így gondolod, de
fontos ezt kimondani.
Kapitány –
Fontos kimondani, és még fontosabb fel is venni ezt a harcot. Ét vagyok,
számítsatok rám!
Doktor –
És egy Jeanne D’Arc nem kell? Mert ha kell, itt vagyok. Vállalom!
* * *
