Blogbevallás 2024

 

Nem azért teszem meg, mert a adóbevallások időszakában vagyunk. Egyszerűen azért, mert most először sikerült összeírni a dolgokat. Általában szeretem az adminisztrálást, mert az a rend és a tiszta kép (az igazság) fontos elemének tartom. Általában viszont gyakran bajban vagyok az adminisztrálással (az vesse rám az első követ, aki töretlenül jeleskedik a könyvvezetésekben),

Most mégis, nagy örömemre, sikerült összeírni a Google-féle Blogger (vagy még a Blogspot) névdn ismert platformon lévő naplóim netes nyelven: blogjaim) adatait.

Először is: 28 ilyen blogom van, 8 blog magyarul, 8 bolgárul, 5 franciául és 7 angolul. Ezek tartalma alapvetően eltérő, talán kevesebb, mint egy tizede egy másik nyelvű blogom cikkének a fordítása (bár a közös profilok miatt, a reménybeli jövőben ez az arány vélhatően nőni fog).

Főleg a következő adatok érdekesek: a blogban megjelent cikkek (bejegyzések) száma, és a látogatások száma.

Bevallom, engem a végeredmény kissé – de igen kellemesen – lepett meg.

Az összes cikk száma: 1774.

Az összes látogatás száma: 1 407 001

 

Tartalomban bajnokok:

Csetlő-napló     518

Буден дневник 234

Változó Világ Mozgalom    199

Le Franc Journal       171

 

Forgalomban bajnokok:

Фондация ВИА 1 161 028

Csetlő-napló     74 035

Változó Világ Mozgalom    55 600

Hírhinta     34 534

Emberhit  28 127

 

Mondanom sem kell, hogy ez a bejegyzés máris megnöveli a blog bejegyzéseinek számát, de az itt említett számok mindegyike is napról-napra változik, különösen a látogatások száma. Ezek akkor is képesek nőni (és nőnek is), ha én időközben egyetlen új bejegyzést nem írtam (egyelőre még ritka az ilyen nap, de emberek vagyunk…).

 

* * *

 

Dupizza, tripizza, apetizza és a többiek

Találmányaimat általában nem kéjelgési szándékkal hozom létre. Valamilyen – ha tetszik, mondhatjuk: külső (objektív, történelmi stb.) – szükségszerűség fogantatja. De ha a folyamat beindul, az öröm is elönt.

Nem csoda hát, hogy folyton és könnyen elcsábulok újdonságok kitalálására, kiváltképpen gasztronómia, a hasunk körül keringő művészi mesterség területén.

Itt az utóbbi időszakban fantasztikus dolgok történtek. Többek között forradalmasítottam a tejbegríz-fejezetet. Rendben van, egy igen tapasztalt cukrászmester azt mondta (elhiszem neki), hogy mákos tejbegrízt ő is szokott csinálni a családnak (egymás szavába vágva hangsúlyoztuk, hogy a mákot a végén kell belekeverni), de csinált már valaki tejbegrízt zöldborsóval? (Azt is elég a végén belekeverni!)

Aztán az elmúlt hetekben – a nagy apeva-őrület hatása alatt – született az apeva sütemény és az apeva koktél tüneményes receptje.

Nem, azt nem mondanám, hogy „mindez semmi ahhoz”, hiszen ez nem semmi… Ezek korszakalkotó eredmények, és fényüket semmi nem fogja elhomályosítani. Mégis, ha most megtudod, miket alkottam a pizza területén, tátva marad a szád!

Mellesleg a pizza régóta foglalkoztatja fantáziámat. Igaz, hogy ez az olasz csemege eleve az ínyes fantázia bűnbarlangja, mégis az alapképlet olyan egyhangú (véltem én): végy egy pizzalapot, és rakj rá, amit csak szíved, eszed vagy gyomrod sugall. Mi lenne, ha pizzalap helyett csinálnánk egy például krumplis ágyat. De lehetne kuszkuszból, bulgurból stb. Az elsőre valaki azt mondta fanyalgóan: de hát ez rakott krumpli lesz… Na, mindegy…

Nézzük meg most végre azt, ami miatt írom ezt az egész bejegyzést.

Arra gondoltam, milyen izgalmas megoldás lenne, ha egymásra raknánk két sütésre előkészített pizzát, és így sütnénk meg a kettőt. Tudnivaló, hogy ha az anyagok a tészta belsejében sülnek meg, sokkal több íz, illat őrződik meg a fogyasztás pillanatáig, mint ha a tészta tetején sülnek. No mármost, ennél a dupla pizzánál lesz ilyen is, olyan is. És ez a dupla pizza lenne a dupizza.

Ezek után már nem is kellene sokat magyarázni, mi a tripizza.

Talán annyi, hogy ha öt pizzát sütünk meg egymás tetején, ezt hívhatnánk apetizzának! (Ó, apeva!)

Természetesen, minél többrétegű pizzát tervezünk, annál vékonyabbra kéne nyújtani a tésztát, de ez ízlés dolga. Van, aki a sima földszintes pizzánál is azt szereti, ha a tiszta karton-vékony (ilyenkor gyakran karton-ízű is), vagy ellenkezőleg, ha a tészta ujjnyi vastag (az, hogy ekkor finom is legyen, magától értetődik).

Biztos most is akad fanyalgó, aki azt mondja, hogy az apetizza már nem is pizza, hanem lasgne! Hát csak mondja! Mi tudjuk, hogy nem így van.

Az apetizza apetizza, a dupizza dupizza, és pont.

Csodás, fantasztikus kreációk.

Egy hibájuk van csupán: még nem ettem ilyet.

De ezen még változtathatunk!

Most megyek, megsózom a dinnyét, és lehűtöm magamat.

* * *

A teremtő ember

Sok és csodálatos, amit az ember alkotott az elmúlt évezredekben. És mennyire fontos erre újra és újra visszatekinteni.

A múltunkban bizonyára mindig is találunk majd új és új perspektívát, összefüggést, amely még többet ad nekünk élményben is, az ember megértésében is.

Az elmúlt években szerencsém volt több érdekes könyvre akadni, amelyek a filozófia, néhány esetekben valamilyen sajátos, de a filozófiához kapcsolódó témának alapos feldolgozása. Fel kell ismernem, hogy nagyszerűen gazdagítják ismereteinket, segítenek az ezernyi viták értelmezésében és elemzésében, de ez visszájára fordul, ha célunk nem brillírozni tudásunkkal Descartes és Pascal vitáiról, hanem a dolgok megértésének mai szintén szeretnénk biztonsággal mozogni, netán részt venni e megértés nyitott kérdéseivel is megbirkózni.

Érzésem szerint erre a célra igen hasznos lenne sorra venni az ezernyi részlettől megtisztított eredményeket. Ezek az „eredmények” a filozófiában többnyire sajátos új eszmék, és nem szavak és hangsúlyok másképpen való elrendezése. Így egy filozófiai mű lehet roppant terjedelmes és jelentős, de ha abból nem tudunk kihalászni egy új eszmét, azt bizonyára félre kell tenni más célra.

Minél többet gondolkoztam, annál izgalmasabbnak találtam a feladatot. Jó érzés volt az is, hogy úgy láttam: nem véletlen az, hogy A civilizáció művemben éppen a záró fejezetben külön alfejezetet szántam az eszméknek, amelyben szinte leltárt akartam készíteni a legfontosabbakról. Az világos, hogy az eszmék megszületésének kronológiáját összeállítani másféle feladat, mint azok kiválogatása, amelyekre mai feladataink megoldásához lehet szükségünk. Mind a kettő fontos, mind a kettőn kellene dolgozni.

Közben arra is felfigyeltem, hogy bizonyára érdemes – talán valamilyen mértékben elkerülhetetlen – az eszmék mellett a korszakalkotó „tárgyak” megalkotását is figyelni, sorra venni. Néhány konkrét példa meg is győzött ennek előnyéről, de arra is figyelmeztetett, hogy a példák gyarapításával szükségessé válhat az emberi alkotások műfaji tipologizálását bővíteni (például a technológiájával stb.).

Most már csak az maradt kérdés számomra, hogy ezt a munkát praktikusan hogyan kellene megszerveznem, hogy egyrészt könnyen kezelhető legyen, az érdeklődők által követhető, vagy akár nyitottnak mindennemű közreműködésre (ami igazi áldás lenne az én helyzetemben). Nos, erre egyelőre a blog forma kellően alkalmasnak tűnik.

Tehát ma el is kezdem a lista-összeállítást (amely bizonyára egynéhány hónap múlva lesz érdemi).

Ismeretlenek, 8-10 millió éve – eszközhasználat

Ismeretlenek, 2-3 millió éve – tűzhasználat

Ismeretlenek, 10-12 ezer éve – törvény

Názáreti Jézus, 2000 éve – szeretet

Newton – gravitáció

Darwin – evolúció

Max Planck (1858-1947) – kvantum

Többek, 30 éve – internet

* * *

Ortodoxia és újítás

Feleszmélésem óta kezdett tudatosulni bennem egy sajátos kettősség, gimnazista koromban már egészen tisztán láttam: szilárd ortodox is vagyok, lelkes újító is. Ez nem csak a politikára vonatkozott, ahol a legkönnyebb ezt értelmezni, de mindenre… (Hogy a „minden” ne hasson üres frázisként, mondjuk vonatkozott ez a művészetre, erkölcsre stb.)

Világosan láttam, hogy mind a hétköznapok mélyében, mind a közélet rivaldafényes színpadán más típusok, más típusú lelkületek sikeresek. A leggyakoribb a kritikus attitűd, a minden, vagy legalább majdnem mindennek a tagadása, akár gyűlölete. Terveztem is A kritikátlan kritika kritikája megírását. Nem lett volna hosszú. (Azóta be is bizonyosodott a számomra, hogy a hosszú mű nem az én műfajom. Az is bebizonyosodott, hogy a haiku az én műfajom.)

(Folytatom.)