2014. szeptember 25., csütörtök

Ortodoxia és újítás

Feleszmélésem óta kezdett tudatosulni bennem egy sajátos kettősség, gimnazista koromban már egészen tisztán láttam: szilárd ortodox is vagyok, lelkes újító is. Ez nem csak a politikára vonatkozott, ahol a legkönnyebb ezt értelmezni, de mindenre… (Hogy a „minden” ne hasson üres frázisként, mondjuk vonatkozott ez a művészetre, erkölcsre stb.)
Világosan láttam, hogy mind a hétköznapok mélyében, mind a közélet rivaldafényes színpadán más típusok, más típusú lelkületek sikeresek. A leggyakoribb a kritikus attitűd, a minden, vagy legalább majdnem mindennek a tagadása, akár gyűlölete. Terveztem is A kritikátlan kritika kritikája megírását. Nem lett volna hosszú. (Azóta be is bizonyosodott a számomra, hogy a hosszú mű nem az én műfajom. Az is bebizonyosodott, hogy a haiku az én műfajom.)


(Folytatom.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése