Múlt,
jelen, jövő… Mindegyik tud bántani, mindegyik tud erősíteni.
Leginkább a jelenen vagyunk urak, de ehhez is kompetencia kell. Itt
mindenképpen szemtől szemben állhatunk az ellenféllel. Mert itt vagyunk.
Tanulgathatjuk az utazást a múltba, a jövőbe. Gondolatunk nem ismer
lehetetlent. De kezünket nem dughatjuk a múltba vagy a jövőbe, mint Alice a
tükörbe. Vagy ki tudja, lehet, hogy egyszer feltalálnak egy ilyen gépet, mint a
laboratóriumi manipulátor: becsúsztatod kezeidet két szilárd jelenből öntött
kesztyűbe, és ezekkel babrálsz a múlt vagy jövő üvegdobozába.
Mindenképpen óvatosan kell dolgozni, mert a múlt is bedughatja kezét, vagy
éppen fogát biztonságosnak hitt jelenünkbe. A napokban olvastam, hogy a kobra
levágott feje halálra mart egy kínai szakácsot. Bizony, ez a kobra már a múlté
volt… De még mart egyet a jelenbe…
Nem biztos, hogy ideillenek, de valami miatt Nietzsche szavai jutottak
eszembe: „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha
hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.”
* * *
