Érdekes
megfigyelnünk, hogyan gyógyították a görögök azokat a pszichológiai eseteket,
amelyekben mi sokszor gyógyszert vagy pszichoterápiát használunk. Szerintük
a különböző félelmi állapotokat hatásosan gyógyította, ha az illető dionüszoszi
orgiákon, olyan órákig tartó közös táncolásokon vett részt, amelytől az illető
eksztázisba került, és esetenként összeesett a kimerültségtől. Később
bevezették a koribantikus táncot, amely egyaránt volt diagnosztikus és
katartikus eszköz.
Amennyire ez ma rekonstruálható, a beteg először olyan, különböző jellegű
zenéket hallgatott, amelyek mind egy-egy isten személyiségét fejezték ki. Így
amikor látták, hogy mely zenére reagál a beteg, azt is megállapíthatták, hogy
megszállásáért mely isten volt felelős. Ezután nem csupán katartikus tánc
következett, hanem a tánc végén engesztelő szertartásokat és odaillő
áldozatokat is végeztek. Mindez hozzásegített a beteg egy olyan feloldozásához,
amely kétségtelenül hozzájárult gyógyulásához.
Ilyen dolgok mind a mai napig történnek. Tavaly Brazíliában különböző
macumba táncokat láthattam. Az ilyen jellegű táncot Rióban macumbának, Bahián
pedig candomblénak hívják, melyek a nyugat-afrikai törzsi rítusok brazil
adaptációi. Rendkívül szegény négerek űzik ezeket, akik igen nehéz életkörülmények
közepette, hatalmas frusztráció alatt élnek, amelytől szombat éjjelente
szabadulnak meg. Nem rúgnak be, ennél sokkal jobb módszert ismernek: napnyugtától
másnap napkeltéig táncolnak.
Merem állítani, hogy e szombat éjszakai táncok terápiás hatása megfelel
legalább hat hónap pszichoanalitikus kezelésnek, amely alkalmanként tetejébe
ötven dollárba kerül. Ráadásul a görögök ezt rendszeresen űzték, amit így
tulajdonképpen nyugodtan görög típusú csoportterápiának is nevezhetünk.
Aldous
Huxley: Előadások az emberről
