A civilizáció – a kulcselemek

 

A civilizáció, mármint A civilizáció című kötet üzenete világos, fontosabb következtetések, a teendő kézenfekvőek.

Mégis fontos lenne a segítség. Ezért érdemes kiemelni a kulcselemeket, és azokat majd egyenként körbejárni. Ami valójában egy soha véget nem érő feladat lenne.

1. A múlt és a jelen alapos ismerete. Ez három részre bontható feladat: a világ, a Föld és az ember megismerése.

2. Annak felismerése, hogy számunkra egy a vezetőerő: a tudás

3. Annak felismerése, hogy a tudás világa nem kevésbé beteg, mint a társadalom egésze.

4. A munka felszabadítása, kultusszá emelése.

5. Annak felismerése, hogy sorsunk a Föld, amely eddig egyaránt Édes és pokol is volt, de átalakítható igazi paradicsommá.

6 Tudatosítani kell, hogy számtalan veszély fenyeget minket, de kellő intelligenciával mindenre található megoldás.

7. Tudatosítani kell, hogy sok és hatalmas feladatunk van. ezért elkezdődik a forradalmak kora, de ezek mind új típusú békés forradalmak lesznek.

8. Nem utolsósorban magát a kormányzást is kell forradalmasítani.

9. Mindehhez eszméink átgondolására, egy sor őj eszmére is szükség van.

10. Végül fel kell ismerni, hogy az emberek nehezen változnak meg. Az emberek túlontúl nagy része gyerekember, vagy csibész, vagy szimplán rossz ember. Mégis van alapunk, és erkölcsi kötelességünk is hinni az emberben.

Nos, ezeket kellene alaposabban körbejárni, hogy lássuk milyen fontos, reális és sürgető feladatokról van szó.

 

 

* * *

 

Be van kódolva

 

Szeretném, ha a helyzet, mindannyiank helyzete, a világ helyzete drámai. Ennyire nagy fenyegetés még nem volt az emberiség számára. A Föld ismert történetében eddig hasonlóval csak a dinoszauruszok találkoztak – és veszítettek.

Csakhogy a két eset merőben más jellegű, ezért most fölösleges kutatni és elemezni a hasonlóságokat. Egyébként is úgy tűnik, hogy a tömeges fajpusztulás gyakori, majdhogynem törvényszerű jelenség, amely nem lebecsülhető előnyekkel is jár.

Az, amivel jelenleg szembesülünk, csak kezdődik a pandémiával, de valójában színtiszta társadalmi válság. Sőt azt kellene mondani, hogy mély civilizációs válság. És talán a civilizáció bukásával ér véget. Akár igen hamar.

De ez az emberiség bukása nem az egyetlen lehetséges kimenet.

De mi menthet meg minket? Lehetséges volna ez?

Igen, a győzelem lehetséges.

Hogyan?

Minden be van kódolva – nem mellesleg igen világosan és racionálisan – A civilizáció című kis kötetben.

Hát akkor meg lehet nyugodni? Ha megvolna a kód, majd jönnek, akiknek az a dolguk, és mindent elintéznek…

Nem. Nem lehet megnyugodni, amíg azok, akik elolvasták A civilizációt és a kódot megértetté nem állnak össze egy olyan erővé, amely életre kelti A civilizáció eszméit.

 

* * *

 

Pandémia – Fontos figyelmeztetés

 

A Covid-19 pandémia nem egy megszokott, közönséges válság. De az is. A kormányok szerte a világon egyre elkeseredettebben harcolnak ellene, többnyire mindennemű stratégia nélkül. Közben keményen versenyeznek is egymással, a verseny jellege pedig egyre abszurdabb: ki tud több támogatást szétosztani személyek és szervezetek között.

Támogatást osztani alapesetben jó, bár jellemző az, hogy sokan elégedetlenek: én miért nem kaptam (vagy miért kevesebbet a másiknál. A korményok pedig, szinte függetlenül attól, hogy milyen közel vagy távol vannak a következő választások, elképesztően növelik a pénzosztást.

Normális körülmények között minden válság kisebb-nagyobb terheket ró a társadalomra, az állam, bölcsessége függvényében igyekszik ezeket a terheket valamennyire igazságosan szétosztani. Ilyenkor jönnek a szokásos és a nem szokásos megoldások: adóemelések, árrendezések, „békekötvények” stb. Most ezeknek se hírük, se hamvuk.

Ez nem normális, nem jó. Minél kisőbben ismerik fel ezt a kormányok, annál drámaibb lesz – a bizonyára gyors és váratlan – csattanásnak.

Változó Világ Mozgalom

 

Támogasd a mozgalmat cselekvően!

Csatlakozz hozzá!

Számít pénzadományod is!

* * *

 

Itt a hiperkapitalizmus

 

Jó okkal megborzongunk a túltermelés hallottára.

Hiszen a túltermelés rendszerint túltermelési válsághoz vezet. és ezek – még élnek a társadalom emlékei –pusztító gazdasági válságokba taszítják a világot. A szinte apokaliptikus 1929-es válság kemény lecke volt, ám a kapitalizmus most is megmutatta bámulatos alkalmazkodási és tanulási képességeit. Nem, nem az alaptermészetén változtatott a kapitalizmus. A reakció egy összetett komplex mechanizmusszövedék, amely teljesen átalakította a kapitalizmus politikai, jogi, ideológiai, kulturális környezetét, és szemmel láthatóan hatékonyan működik. Végül is 1929 után egészen 2008-ig kellett várni egy nagyválságra. Amelyet mellesleg nem valóságos túltermelés, hanem egy spekulációs „lufi” szétpukkanása okozott.

Ezzel együtt a túltermelés ma is nagy kockázatokkal járó vészhelyzet (éppen azért, mert a kapitalizmus hűségesen megőrizte alaptermészetét).

Ám, láss csodát! Most beszámolhatunk egy egyre komolyabb túltermelésről. de az szemmel láthatóan nem nyugtalanít senkit. Nos, jó ideje pénztúltermelésről kell beszélni. A kijelentésnek sokféle olvasata lehet. A humoros azzal intézné el a problémát, hogy végül is a kapitalizmus alapfunkciója a pénztermelés, vagyis nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni. A szkeptikus-szakmai azzal kezdeni, hogy „Pénztúltermelés? Tesséh ezt bebizonyítani!”

A jelenség valóban nem teljesen új, de a helyzetben igen sok az új elem. Hogy világosabban értsük meg, jelezzük a következő egyszerű összefüggést: a pénztúltermelés pénzbőséget okoz.

 

* * *

 

Mainstream média – helyesen XL média

   

* * *