Jó
okkal megborzongunk a túltermelés hallottára.
Hiszen a túltermelés rendszerint túltermelési válsághoz vezet. és ezek –
még élnek a társadalom emlékei –pusztító gazdasági válságokba taszítják a
világot. A szinte apokaliptikus 1929-es válság kemény lecke volt, ám a
kapitalizmus most is megmutatta bámulatos alkalmazkodási és tanulási
képességeit. Nem, nem az alaptermészetén változtatott a kapitalizmus. A reakció
egy összetett komplex mechanizmusszövedék, amely teljesen átalakította a kapitalizmus
politikai, jogi, ideológiai, kulturális környezetét, és szemmel láthatóan
hatékonyan működik. Végül is 1929 után egészen 2008-ig kellett várni egy nagyválságra.
Amelyet mellesleg nem valóságos túltermelés, hanem egy spekulációs „lufi”
szétpukkanása okozott.
Ezzel együtt a túltermelés ma is nagy kockázatokkal járó vészhelyzet (éppen
azért, mert a kapitalizmus hűségesen megőrizte alaptermészetét).
Ám, láss csodát! Most beszámolhatunk egy egyre komolyabb túltermelésről. de
az szemmel láthatóan nem nyugtalanít senkit. Nos, jó ideje pénztúltermelésről
kell beszélni. A kijelentésnek sokféle olvasata lehet. A humoros azzal intézné
el a problémát, hogy végül is a kapitalizmus alapfunkciója a pénztermelés,
vagyis nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni. A szkeptikus-szakmai
azzal kezdeni, hogy „Pénztúltermelés? Tesséh ezt bebizonyítani!”
A jelenség valóban nem teljesen új, de a helyzetben igen sok az új elem.
Hogy világosabban értsük meg, jelezzük a következő egyszerű összefüggést: a
pénztúltermelés pénzbőséget okoz.
*
* *
