A baloldali előválasztásról

Professzor – A napokban nagy meglepetést okozott az MSZP előválasztási javaslatával. Szerintem ez egy figyelemre méltó újítás, amely ilyen formában talán első a világon.

Kapitány – Igen? És mi ez az újítás? És mi ez az MSZP? Nem akartál esetleg MPSZ-t mondani? Nem gyakran használják, de ez a Fidesz hivatalos neve, nemde?

Doktor – Így van, apró betűcsere a végén, az obligát M háta mögött… Amúgy csakugyan létezik az MSZP, „értékes brand”, ahogy az előző elnökük nyilatkozott… Közben viszont nem csak a betűk lettek felcserélve, hanem a szerepek is, az MPSZ lett az utódpárt, az MSZP egy marginális csoport, sok eklektikával…

Mester – Kedves barátaim, ne rugózzunk most a pártok hálóján, nézzük meg ezt a kezdeményezést, mert az szerintem is fontos. Nem csak az elmúlt hét legfontosabb belpolitikai híre, de megkockáztatnám, a rendszerváltás óta az egyik legfontosabb társadalompolitikai kísérlet?

Doktor – Valóban? Az elmúlt hét legfontosabb híre lenne? Ugyan egyszer fél füllel hallottam valamit erről, de aztán se hallani, se látni nem hallottam és nem láttam se folytatást, se kommentárt…

Kapitány – Ezen nem kell különösebben csodálkozni, nálunk nem erős az összefüggés a hírek fontossága és a szócséplés mennyisége között…

Professzor – A terv lényege az, hogy minden választó kerületben tartanak előválasztást, amelyen bárki indulhat, aki 500 ajánlást kap az erre az előválasztásra regisztrált választóktól. Aki pedig ezen az előválasztáson első helyen végez, ő lesz a baloldali koalíció hivatalos jelöltje a rendesen választáson.

Kapitány – Tehát akár 106, mert ugye, ennyi a választó kerület, tehát akár 106 egészen új személy is indulhatna majd a választásokon? Komoly kockázatot vállal a párt nomenklatúra.

Mester – A kockázat elvben nagy, és éppen ezért ez nem csak fontos és okos elképzelés, de igen bátor is. Más kérdés, hogy nem lehet kétségünk, ahogy mindig és mindenhol, lásd legutóbb a demokratáknál Amerikában, a pártközpont gondoskodni fog, hogy a terep lejtsen a védett személyek javára. De remélhetőleg ez technikailag sem lehetséges mind a 106 körzetben, tehát akár a csapat többsége is új arc lehet majd. Ez pedig perdöntő lehet.

Doktor – Kell, nagyon kell új arc. Ismeritek az új kupleráj aranyszabályát, ugye?

Kapitány – Igen nagy kár, hogy a parlament fele pártlistákról oson be, így a régi kur… akarom mondani, káderek újra elfoglalják az első sorokat.

Mester – Nem vitás, hogy a jelenlegi választási rendszer rossz, és ha bekövetkezne egy fordulat, az első teendő egy tisztességes választási rendszer kidolgozása kellene legyen… De ez még a jövő zenéje. Most az a kérdés, hogy egyáltalán megvalósul-e ez a terv, és milyen formában. Mert ugyan nagyon sok részletkérdésre van válasz, de még többre még nincs, vagy legalább mi nem ismerjük.

Doktor – Én kételkedem, hogy ebben egyezség születik a szóba jöhető pártok között… Még ha nem is baloldali, hanem csak demokratikus státuszt is követelnének a résztvevőktől, nehéz elképzelni olyan közös platformot, amely egységet is garantál, mond is valamit a választóknak..

Mester – Annyiban igazad van, szépséges doktorom, hogy a közös platform kulcskérdés. De nem csak kulcskérdés, hanem egyben a kezdeményezés kritikus pontja. Amilyen ígéretes a terv, olyan aggályos a mostani eszmei tévelygés. Bár tudna hozni friss levegőt, friss és egészséges erőt a nép felé nyitás nem csak személyi, hanem eszmei vonatkozásba is. Erre pedig lenne is lehetőség, ha például a játékszabályok elvárnák, hogy a versenybe indulók egy-egy saját programcélt fogalmazzanak, azzal, hogy a befutók programcéljai bekerüljenek a közös programba.

Doktor – Te jó ég, micsoda káosz is születhet ebből! Vajon hány egymásnak ellentmondó céllal lehetne majd nekimenni az igazi választásnak?

Mester – Jogos, gondolni kell arra, hogy a végső program igazi, lelkesítő, nyerő program legyen. De megette a fene az egészet, ha ez a 106 nép választotta, egy irányba tekintő ember még egy közös minimumprogram kimunkálására sem lenne képes.

Professzor – Az triviális, hogy erre nem lehet garancia, de az meg végtelen ostobaság lenne ettől csüggedve elvetni ezt a megoldást. Meg kellene adni az esélyt arra, hogy a nép akaratát 106 alkalmas és becsületes ember közvetítse, nagyrészt felülírva az elmúlt évtizedek leszerepelt rögeszméit.

Kapitány – Jobban belegondolva, kezdem érteni tanul professzor barátunk lelkes véleményét. Magam szkeptikus maradok, de szerintem itt egy kudarc is kő lenne az állóvízbe. Mert fullasztó, ami ma van…

Mester – Ma még nehéz megítélni, hogy ez kődobálással felérő kudarc, vagy csak kavicsdobálás, vagy akár egy igazi fordulat, vagy akár – békés – forradalom első lépése lesz. Az lesz döntő, hogy a közeli hetekben a baloldal agytrösztje mivé finomítja az elképzelést. Minden esetre egyedülálló pozícióban látom most az MSZP-t, mert ennek a javaslatnak a segítségével akár egyedül is sikerre viheti az ügyet. 106 hitelesített ember csapatával minden lehetséges lesz. A csoda is.

* * *

(Az Új kert vendégszereplése a Csetlő-naplóban)

Demokrácia, választások, játékszabályok

A demokráciához hozzátartozik a játékszabályok, és még inkább a játékszabályok alapján elért eredmények tiszteletben tartása. Tiszteletben kell tartani azt a helyzetet, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamentben.
Az viszont nem tiszteletlenség, ha visszatérünk a jelenlegi magyar választási rendszer kritikájára. Ez a világ egyik legbonyolultabb hibrid rendszere, amely megszületése pillanatától irritálja a közvéleményt. Ez viszont soha nem bizonyult elegendő oknak a politika számára, hogy megbirkózzon reformjával. A döntésképtelenség érthető: a pártok minden változásról elemzést készítenek, vélhetően mennyire kedvező számukra a konkrét javaslat. De ha egy korrekció kedvező lenne számukra, az automatikusan kedvezőtlen az ellenfél számára, és fordítva. Ilyen helyzetben hogyan jussanak egyezségre a pártok?
Most aztán töprenghetünk azon, vajon nem rosszabb-e a döntésképtelenségnél az a helyzet, amikor egy párt akkora súllyal rendelkezik a törvényhozásban, hogy nem kényszerül egyezséget kötni másokkal, hanem önállóan, saját szája íze szerint szabhatja újra a választási rendszert.
Pártszempontoktól mentes ötletekre, javaslatokra a régebben keményen vitatkozó pártok sem voltak kíváncsiak, hát mit lehet várni a most a nyeregben ülő egytől?
Mégsem fölösleges beszélni a lehetséges alternatívákról. Mégsem fölösleges ismertetni a gondolkodó emberekkel elgondolkoztató ötleteket, javaslatokat.
Ilyen például a Változó Világ Mozgalom által is felkarolt modell. Egy gyors szimuláció az idei választások adataival meggyőző eredményeket ad. Legalábbis a gondolkodó emberek számára.


VVM javaslata: Új választási rendszer

[D]

Országgyűlési választások 2010

Lezajlott az országgyűlési választás.
Nehéz kellő egyértelműséggel ennél többet mondani. Furcsa, zavaros kampány után, a lényegét tekintve megszületett a várt eredmény: a Fidesz lehengerlő győzelmet aratott a nyolc évig vergődő koalíció fölött. Az SZDSZ eltűnt a nagypolitika színpadáról, az MSZP pedig megszégyenítő vereséget szenvedett. Viszonylag komoly meglepetés az MDF leszereplése és kiesése a parlamentből. Ebben bizonyára döntő volt az LMP nevű új bizarr formáció, amelyről ki tudja kik következetesen terjesztették, hogy ez az új SZDSZ. Ennek eredményeképpen nagyon sok csalódott baloldali, liberális és „normális” szavazó – az SZDSZ és az MDF második paktuma dacára – jámborul az MDF helyett az LMP-re szavazott. Az LMP igazi pozicionálására már a két forduló között fény derült, de addig már túl voltunk a pártokra való szavazáson. Nem volt meglepetés, annál inkább figyelmeztető a Jobbik belépése, nyomban az MSZP-ével azonos parlamenti súllyal.
Ezt a politikai földindulást egy semmit mondó, unalmas, deprimált kampány készítette elő – közvetlenül. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy négyéves hideg-kegyetlen, egynéhány alkalommal véres csatákkal is tarkított polgárháború előzte meg. Az ország megsínylette, a társadalom megelégelte. A társadalom egy jelentős része egyet kívánt: legyen már vége ennek a tragédiának. A társadalom egy másik jelentős része mást kívánt. Ez a választásokon 52%-ot, az új parlamentben 2/3-os többséget jelentett a Fidesz számára.
Ehhez nem kellett semmilyen kampány. Nem is volt. Elmaradt a házak és kapuajak kitapétázása választási plakátokkal, elmaradt minden értelmes programbeszéd, elmaradt minden tisztességes vita.
Apátia ült végig az országon, a Fidesz győzelmi nagygyűlése sem vert fel nagy hullámokat az apátia tengerében. Ezt követően pedig a társadalomban csendbe merevedett. És elindult minden idők leggyorsabb kormányváltása.

VVM
A demokrácia

[O]

Bizony, tudná!

Végéhez érkezik a 2010 évi parlamenti választások kampánya. A húsz éves hideg polgárháború utolsó négy, folyamatos hisztériában eltöltött éve után nehéz szóhoz engedni az értelmet.
Igaz, sosem könnyű…
Iszonyatos indulatok feszülnek egymásnak. Hát hogyne, nagy a tét! Az MSZP szlogenjévé is tette. Természetesen ők nem az igazira akarhatták felhívni a köz figyelmét.
Jó tisztában lenni az igazi téttel. Bár el kell ismerni, hogy sok ember számára ez nem lenne produktív felismerés, inkább újabb olaj a hideg polgárháborút fűtő tűzre.
Egy szép, modern, európai típusú demokráciában a győztes győz, és mindent visz. Övé a parlamenti többség, övé a kormány, övé a rendőrség, övé – és barátaié – a közpénzek 10-20-30 százaléka, meg még ez-az. Nem övé az ügyészség, a bíróság… Rossz, aki rosszra gondol!
Választás? Jó dolog a választási lehetőség. De ez a szép, modern, európai típusú demokrácia nem hagy a bohóccá tett állampolgárnak jó választást. No persze, esetleg tudna gondolkozni ez a szegény állampolgár, tudna beszélgetni társaival, az elit hálózataival szemben szőni a társadalom eleven szövetét… Tudná… Bizony, tudná!


A demokrácia
A 2010 évi parlamenti választások

[B]