Professzor
– A napokban nagy meglepetést okozott az MSZP előválasztási javaslatával.
Szerintem ez egy figyelemre méltó újítás, amely ilyen formában talán első a
világon.
Kapitány –
Igen? És mi ez az újítás? És mi ez az MSZP? Nem akartál esetleg MPSZ-t mondani?
Nem gyakran használják, de ez a Fidesz hivatalos neve, nemde?
Doktor – Így
van, apró betűcsere a végén, az obligát M háta mögött… Amúgy csakugyan létezik
az MSZP, „értékes brand”, ahogy az előző elnökük nyilatkozott… Közben viszont
nem csak a betűk lettek felcserélve, hanem a szerepek is, az MPSZ lett az
utódpárt, az MSZP egy marginális csoport, sok eklektikával…
Mester –
Kedves barátaim, ne rugózzunk most a pártok hálóján, nézzük meg ezt a
kezdeményezést, mert az szerintem is fontos. Nem csak az elmúlt hét
legfontosabb belpolitikai híre, de megkockáztatnám, a rendszerváltás óta az
egyik legfontosabb társadalompolitikai kísérlet?
Doktor –
Valóban? Az elmúlt hét legfontosabb híre lenne? Ugyan egyszer fél füllel
hallottam valamit erről, de aztán se hallani, se látni nem hallottam és nem
láttam se folytatást, se kommentárt…
Kapitány –
Ezen nem kell különösebben csodálkozni, nálunk nem erős az összefüggés a hírek
fontossága és a szócséplés mennyisége között…
Professzor
– A terv lényege az, hogy minden választó kerületben tartanak előválasztást,
amelyen bárki indulhat, aki 500 ajánlást kap az erre az előválasztásra
regisztrált választóktól. Aki pedig ezen az előválasztáson első helyen végez, ő
lesz a baloldali koalíció hivatalos jelöltje a rendesen választáson.
Kapitány –
Tehát akár 106, mert ugye, ennyi a választó kerület, tehát akár 106 egészen új
személy is indulhatna majd a választásokon? Komoly kockázatot vállal a párt
nomenklatúra.
Mester – A
kockázat elvben nagy, és éppen ezért ez nem csak fontos és okos elképzelés, de
igen bátor is. Más kérdés, hogy nem lehet kétségünk, ahogy mindig és mindenhol,
lásd legutóbb a demokratáknál Amerikában, a pártközpont gondoskodni fog, hogy a
terep lejtsen a védett személyek javára. De remélhetőleg ez technikailag sem
lehetséges mind a 106 körzetben, tehát akár a csapat többsége is új arc lehet
majd. Ez pedig perdöntő lehet.
Doktor –
Kell, nagyon kell új arc. Ismeritek az új kupleráj aranyszabályát, ugye?
Kapitány –
Igen nagy kár, hogy a parlament fele pártlistákról oson be, így a régi kur…
akarom mondani, káderek újra elfoglalják az első sorokat.
Mester –
Nem vitás, hogy a jelenlegi választási rendszer rossz, és ha bekövetkezne egy
fordulat, az első teendő egy tisztességes választási rendszer kidolgozása
kellene legyen… De ez még a jövő zenéje. Most az a kérdés, hogy egyáltalán
megvalósul-e ez a terv, és milyen formában. Mert ugyan nagyon sok részletkérdésre
van válasz, de még többre még nincs, vagy legalább mi nem ismerjük.
Doktor –
Én kételkedem, hogy ebben egyezség születik a szóba jöhető pártok között… Még
ha nem is baloldali, hanem csak demokratikus státuszt is követelnének a
résztvevőktől, nehéz elképzelni olyan közös platformot, amely egységet is
garantál, mond is valamit a választóknak..
Mester –
Annyiban igazad van, szépséges doktorom, hogy a közös platform kulcskérdés. De
nem csak kulcskérdés, hanem egyben a kezdeményezés kritikus pontja. Amilyen
ígéretes a terv, olyan aggályos a mostani eszmei tévelygés. Bár tudna hozni
friss levegőt, friss és egészséges erőt a nép felé nyitás nem csak személyi,
hanem eszmei vonatkozásba is. Erre pedig lenne is lehetőség, ha például a
játékszabályok elvárnák, hogy a versenybe indulók egy-egy saját programcélt
fogalmazzanak, azzal, hogy a befutók programcéljai bekerüljenek a közös
programba.
Doktor –
Te jó ég, micsoda káosz is születhet ebből! Vajon hány egymásnak ellentmondó
céllal lehetne majd nekimenni az igazi választásnak?
Mester –
Jogos, gondolni kell arra, hogy a végső program igazi, lelkesítő, nyerő program
legyen. De megette a fene az egészet, ha ez a 106 nép választotta, egy irányba
tekintő ember még egy közös minimumprogram kimunkálására sem lenne képes.
Professzor
– Az triviális, hogy erre nem lehet garancia, de az meg végtelen ostobaság
lenne ettől csüggedve elvetni ezt a megoldást. Meg kellene adni az esélyt arra,
hogy a nép akaratát 106 alkalmas és becsületes ember közvetítse, nagyrészt
felülírva az elmúlt évtizedek leszerepelt rögeszméit.
Kapitány –
Jobban belegondolva, kezdem érteni tanul professzor barátunk lelkes véleményét.
Magam szkeptikus maradok, de szerintem itt egy kudarc is kő lenne az állóvízbe.
Mert fullasztó, ami ma van…
Mester –
Ma még nehéz megítélni, hogy ez kődobálással felérő kudarc, vagy csak
kavicsdobálás, vagy akár egy igazi fordulat, vagy akár – békés – forradalom első
lépése lesz. Az lesz döntő, hogy a közeli hetekben a baloldal agytrösztje mivé
finomítja az elképzelést. Minden esetre egyedülálló pozícióban látom most az
MSZP-t, mert ennek a javaslatnak a segítségével akár egyedül is sikerre viheti
az ügyet. 106 hitelesített ember csapatával minden lehetséges lesz. A csoda is.
