A következő címkéjű bejegyzések mutatása: opera. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: opera. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 22., vasárnap

Vár az Opera páholy

 

Vár az Opera páholy a Változó Világ Közösségi Térben (VVKT).

Mit kínál ez a páholy?

Opera élményeket, és még sok egyebet, ami még szebb, felejthetetlen élménnyé teheti az operanézést, operahallgatást.

Most csak két ilyen „egyebet” említenék: az operavilág ismeretét és a közös élményt.

Közösségi térben közös élmény: legyinthetünk. Érthető módon lehetünk szkeptikusak. Még nem tanultuk meg jól szervezni a közösségi életet a virtuális térben, és túlontúl könnyen elhanyagoljuk a valóságos közösségi életet.

A VVKT kezdeményezéseiben tudatosan törekszik pozitív újításokra. A virtualitás nem az ördögtől való. Az segít abban térbeli korlátok nélkül közösségünk legyen az egész város, az egész ország, az egész világ. De élni, beleértve közösségi életet élni művészet. . Kellenek impresszív formák, koreográfia, kellenek rituálék.

Ilyen rituálé lesz a heti közöd operanézés a páholyban: minden kedden 19 órától.

Ehhez nem kell más, mint belépni az Opera páholyba, mert csak a tagok érik el az előadás oldalát („színpadát”).

Maga az opera meglepetés lesz, előzetesen nem beszélünk róla. Annál többet a következő napokban, a páholyban, egészen az új előadás.

Tehát, ha kedd, opera.

Magától értetődik, hogy a páholyba való belépés előtt regisztrálni kell a VVKT-n ami roppant egyszerű, kényelmes, biztonságos: regisztráció.

Az Opera páholy a negyedik páholyunk. Érdemes megismerni a másik hármat is, mert azok is egyedül álló lehetőségeket kínálnak az érintettek számára.

Emberhit páholy – egyetlen fórum az emberhívők számára.

Apeva páholy – találkozóhely apevaköltők számára és egyetlen bejárat a Magyar Apevatárhoz (MAT).

Elnöki páholy – a világot és a politikát értő felelős emberek számára.

Visszatérve az operára: a keddi közös nézés virtuálisan közös, de ösztönözni kívánjuk a valóságos közös élményeket is: közös opera-látogatást Budapesten, a vidéki magyar operatársulatoknál, külföldön akár. Csak ösztönözni, elősegíteni. A kezdeményezések a tagok joga.

Várunk minden opera-imádót, és mindenkit, aki nyitott új szerelmekre.

 



* * *

 

2018. január 15., hétfő

Operák

Ha Verdi operát hallgatok, akkor egy remekművet élvezek egy gyönyörű opera épületben, hozzáértő közönség körében, drága parfümök felhőjében.


Ha Wagnert hallgatok, akkor nem operát hallgatok egy operaszínházban, hanem szállok egy képzeletben. A zene nem simogató, andalító, hanem élő, áradó, sokszor félelmetes hullámként emelkedik föléd, aláhull, felkap, elragad.



* * *

2014. október 1., szerda

Mese, zene, végtelenség

„A zene tárgya egyes-egyedül a végtelenség...” írja valahol E. T. A. Hoffmann, a modern európai kultúra egyik legérdekesebb figurája.
Máshol ezt részletesebben is kifejti:
„A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának.”
De ki ez az ember, akinek még az is adatott, hogy az utókor skrupulózuson írja neveinek betűit?  Hát ő Ernst Theodor Amadeus Hoffmann német író, komponista és zenekritikus (Königsberg, 1776. január 24. – Berlin, 1822. június 25.), ilyetén azon kevesek egyike, akik szinte egyformán jeleskedtek irodalomban és zenében.

És még egy rendhagyó teljesítménye: egy ember, aki adott és kapott is a zene világában. Sokaknak az ő művei, meséi adtak ihletet, avagy éppen konkrét librettót (például Csajkovszkij Diótörőjének), más meg róla komponált operát, amit, lássuk be, nem sok ember mondhat el magáról. Ez tudniillik Jacques Offenbach Hoffmann meséi című „fantasztikus” operája, a francia operairodalom egyik legnépszerűbb darabja. (No persze, hiszen a francia Offenbach német…)


* * * 

2014. június 15., vasárnap

Kedvenc operáim

10 kedvenc operám:

Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni (Prága, 1787)
Richard Wagner: Nibelung gyűrűje (Bayreuth, 1869-74)
Modeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov (Szentpétervár, 1874)
Georges Bizet: Carmen (Párizs, 1875)

Giuseppe Verdi: Rigoletto (Velence, 1851)
Szergej Prokofiev: Háború és béke (Moszkva, 1944)
Giacomo Puccini: Bohémélet (Torino, 1896)
Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital (Milano, 1832)
Gioacchino Rossini: A sevillai borbély (Róma, 1816)
Vincenzo Bellini: Norma (Milano, 1831)

10 operát írtam össze, de már is belátom, hogy ez túl kevés. Ahogy lesz időm, készítek egy hosszabb listát, talán 20, de inkább 50 címmel…
Az ilyen összeállítások jelentősége erősen kétséges. Leginkább az lehet a hasznuk, hogy vitákat gerjesztenek, egynéhány esetben meg felkeltik az érdeklődést. Ez nem kevés.
De mi tagadás, élveztem, hogy elmerülhettem élményeim emlékébe.
Micsoda erő van ezekben az emlékekben!