Az
emberek könnyen megértik és elfogadják annak szükségét, hogy ha más, kedvezőbb
terepen akarnak boldogulni, az anyatejjel együtt magukba szívott nyelv mellett
igen komoly erőfeszítésekkel, akár évekig tartó munkával meg kell tanulniuk egy
másik nyelvet. Egész embert, erős emberakaratot kívánó feladat ez. Ugyanakkor,
ha az emberek menekülni akarnak a rossz emberi kapcsolatok valamelyik
fejedelemségéből a jó emberi kapcsolatok valamelyik új fejedelemségébe, eszükbe
nem jut az ottan beszélt nyelv megtanulása. Nem fogják fel, hogy az általuk
vágyott új helyen nem feltétlenül értik meg dadogásukat örökölt nyelvükön.
Igen,
nyelvében él a jóság, a szeretet, a bölcsesség. Milyen egyszerű a földi
vándorlás igazsága: az arabokkal arabusul! És milyen nehezen érthető a lelki vándorlás
igazsága. Pedig ha megtanulnánk a megfelelő nyelvet, talán vándorolni sem
kellene: egy új nyelv elsajátításával megismerhetjük rossz gyermekünkben a keresett
jó gyermeket, rossz társunkban a keresett jó társunkat, ellenfelünkben
partnerünket, ellenségünkben sorstársunkat.
Ó,
egek, ki tudná megtanítani nekem a jó nyelvet?