Itt a hiperkapitalizmus

 

Jó okkal megborzongunk a túltermelés hallottára.

Hiszen a túltermelés rendszerint túltermelési válsághoz vezet. és ezek – még élnek a társadalom emlékei –pusztító gazdasági válságokba taszítják a világot. A szinte apokaliptikus 1929-es válság kemény lecke volt, ám a kapitalizmus most is megmutatta bámulatos alkalmazkodási és tanulási képességeit. Nem, nem az alaptermészetén változtatott a kapitalizmus. A reakció egy összetett komplex mechanizmusszövedék, amely teljesen átalakította a kapitalizmus politikai, jogi, ideológiai, kulturális környezetét, és szemmel láthatóan hatékonyan működik. Végül is 1929 után egészen 2008-ig kellett várni egy nagyválságra. Amelyet mellesleg nem valóságos túltermelés, hanem egy spekulációs „lufi” szétpukkanása okozott.

Ezzel együtt a túltermelés ma is nagy kockázatokkal járó vészhelyzet (éppen azért, mert a kapitalizmus hűségesen megőrizte alaptermészetét).

Ám, láss csodát! Most beszámolhatunk egy egyre komolyabb túltermelésről. de az szemmel láthatóan nem nyugtalanít senkit. Nos, jó ideje pénztúltermelésről kell beszélni. A kijelentésnek sokféle olvasata lehet. A humoros azzal intézné el a problémát, hogy végül is a kapitalizmus alapfunkciója a pénztermelés, vagyis nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni. A szkeptikus-szakmai azzal kezdeni, hogy „Pénztúltermelés? Tesséh ezt bebizonyítani!”

A jelenség valóban nem teljesen új, de a helyzetben igen sok az új elem. Hogy világosabban értsük meg, jelezzük a következő egyszerű összefüggést: a pénztúltermelés pénzbőséget okoz.

 

* * *

 

A pénz nem boldogít, de fertőz

A Covid19-járvány példátlan válsággá alakult, amely átrendezi, átalakítja – több területen végérvényesen - életünket. Egyre többen – és teljes joggal – felismerik, hogy a világunk soha többé nem lesz olyan, mint a válság előtt. Kár lenne ezt egy hangzatos, ám üres frázisnak venni. Sajnos a megszokott problémáink látványosan megmutatkoznak most is.

Több tucat fontos területen a válság azonnali intézkedéseket követel, miközben könnyű belátni, hogy a hirtelenük sürgőssé vált intézkedések zöme beleillene a természetes fejlődésbe.

Három különösen beszédes terület: a digitális iskola, a home office és a pénzfizetés.

Most röviden szólnék a legegyszerűbb esetről, a pénzfizetésről, amely egyben talán a leginkább elhanyagolt téma a mostani felfordulásban. Talán csak annyit szerepelt a médiában, hogy a pin beütése a boltokban igen komoly fertőzési veszély, minek okán a bankok terveznék a pin kód nélküli használat plafonjának megemelését 5 ezerről 15 ezer. Igaz, olyan kissé humoros cikkel is találkoztam, hogy az MNB „karanténban tartja” pénzkészletét.

Éppen erről lenne szó: közismert már, hogy a fejlődés hamarosan teljesen kiiktatja a készpénz használatát életünkből (ami gyakorlatilag már be is következett egynéhány skandináv országban). Ezt a folyamatot kellene most minél jobban felgyorsítani. Például érdemes lenne azonnal kötelezni minden kereskedőt és szolgáltatót kártyaelfogadó készülék alkalmazására. De még sürgősebben lehetne rendet vágni a tekintetben, hogy ahol ilyen készülék már van, a kártyaelfogadásnak ne legyen feltétele (ilyen meg olyan összegű vásárlás), ami sajnos ma sokfelé gyakorlat.

Természetesen a fő célnak azt kellene tartani, hogy minél előbb és teljes mértékben szűnjön meg a papír és fémpénz használatát.

Végül egy apró javaslat azzal kapcsolatban, hogy a pin beütése komoly fertőzési kockázat. Rendelni kellene „post-it” típusú tömböket celofánból.

* * *

Az isteni kölcsön

Tegnap olvastam egy komoly szakkönyvben az alábbi leiratot, amely i. e. 1923-ban, majdnem négyezer éve készült egy mezopotámiai város templomában.

Ili-Kadari fia, Puzurim 38 1/16 sékel ezüstöt kapott kölcsön Samas istentől. Ezért a Samas által megszabott mértékű kamatot köteles fizetni.

Az ezüst és a ráeső kamat megfizetése aratás idején esedékes.

A British Museum gondosan őrzi a dokumentumot.

Adós, reszkess! Az istenek nem felejtenek!

* * *

Kis pénz...

Kis pénz, Kis Testvér?