Sokadszor
olvasok egy vaskas könyvet az utópiák történetéről. A címe pontosabb lenne, ha
az eszmék történetét mondaná, de ennek is van valami üzenete: lehet, hogy
minden eszme utópia is?
Mint (már igen idős) kortárs, élénken, és cseppet sem kellemesen érint a
könyv hosszú, kesernyés epilógusa. Ez tegnap egy szédületes gondolatsor
indított bennem. Magyarázatát kerestem annak, hogy miért lehetünk – mi, emberek
– bizakodóak a történelem, de főleg az utópiák és az eszmék vége után.
Fülembe állandóan csengenek Ray Bradbury halhatatlan szavai: „Az a
nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra
és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.”
Itt a nagy kérdés: honnan tudja ezt az ember, vagy legalább mindig akadnak
kisebb vagy nagyobb számban emberek, aki így gondolják, és így cselekednek.
Ha akarom, ez egy nagyon triviális kérdés, és a válasz még triviálisabb.
De nekem a triviális kérdés-válasz nem jó.
Az igazság mindig egyszerű, de soha nem triviális.
És ekkor gondoltam valamire, vagy pontosabban megsejtettem valamit a
civilizáció aurájában.
Sokáig kerestem nevet ennek a valaminek.
Először azonosítani véltem magával a az emberi szellemmel, de valami
rávett, hogy elvessem ezt a „monolit” képet. Inkább egy sokadalmat látok a
civilizáció aurájában. Minek nevezzem itt a szereplőket? Az emberfeletti ember
túl misztikus képzet. Jónak tűnt a logika, de nevezhetjük intelligenciának is.
Az egyre világosabban kirajzolódó kép lényege, hogy az évezredek alapján a
sok milliárd ember gondolkodása, tépelődése, kommunikációja, kiegészülve a
tengernyi érzésekkel, a dzsungelnyi mechanizmusokkal megteremtett határozott
létformákat felvevő szellemi lényeket. Ezek között akadnak istenek, de szép
számmal vannak szekuláris logikák és ezerféle más intelligenciák, amelyek közé
mostanában kezdenek megjelenni az mesterséges (pontosabban mondva: informatikai
intelligenciák.
Az egészben a legjobb, hogy ezek között az istenek, angyalok, logikák,
intelligenciák között különösen fontosok és hatékonyak az antropomorf és
antropofil logikák, hiszen ezek az emberiség adekvát felépítménye. És éppen
ezek garantálják, hogy mindig lesznek emberek, akik átveszik az üzenetet, és
tovább viszik
.jpg)
*
* *
