A pénz nem boldogít, de fertőz

A Covid19-járvány példátlan válsággá alakult, amely átrendezi, átalakítja – több területen végérvényesen - életünket. Egyre többen – és teljes joggal – felismerik, hogy a világunk soha többé nem lesz olyan, mint a válság előtt. Kár lenne ezt egy hangzatos, ám üres frázisnak venni. Sajnos a megszokott problémáink látványosan megmutatkoznak most is.

Több tucat fontos területen a válság azonnali intézkedéseket követel, miközben könnyű belátni, hogy a hirtelenük sürgőssé vált intézkedések zöme beleillene a természetes fejlődésbe.

Három különösen beszédes terület: a digitális iskola, a home office és a pénzfizetés.

Most röviden szólnék a legegyszerűbb esetről, a pénzfizetésről, amely egyben talán a leginkább elhanyagolt téma a mostani felfordulásban. Talán csak annyit szerepelt a médiában, hogy a pin beütése a boltokban igen komoly fertőzési veszély, minek okán a bankok terveznék a pin kód nélküli használat plafonjának megemelését 5 ezerről 15 ezer. Igaz, olyan kissé humoros cikkel is találkoztam, hogy az MNB „karanténban tartja” pénzkészletét.

Éppen erről lenne szó: közismert már, hogy a fejlődés hamarosan teljesen kiiktatja a készpénz használatát életünkből (ami gyakorlatilag már be is következett egynéhány skandináv országban). Ezt a folyamatot kellene most minél jobban felgyorsítani. Például érdemes lenne azonnal kötelezni minden kereskedőt és szolgáltatót kártyaelfogadó készülék alkalmazására. De még sürgősebben lehetne rendet vágni a tekintetben, hogy ahol ilyen készülék már van, a kártyaelfogadásnak ne legyen feltétele (ilyen meg olyan összegű vásárlás), ami sajnos ma sokfelé gyakorlat.

Természetesen a fő célnak azt kellene tartani, hogy minél előbb és teljes mértékben szűnjön meg a papír és fémpénz használatát.

Végül egy apró javaslat azzal kapcsolatban, hogy a pin beütése komoly fertőzési kockázat. Rendelni kellene „post-it” típusú tömböket celofánból.

* * *

Rekviem az erőszakmentességért?

Nem temetni, dicsérni jöttem az erőszakmentességet. Dicsérni, hirdetni, és követelni.

Különösen indokolt ez most mindazok számára, akik hisznek az új forradalomban. Hiszen telítődött életünk erőszakkal. Minden eddiginél nagyobb a robbanásveszély. Civilizációnk felrobbanásának a veszélye.

Ferenc pápa hosszabb ideje tényként kezeli a harmadik világháborút. Szerinte az még töredezett, mozaikdarabokból áll.

De ezek a darabkák bármikor összeállhatnak egy tűzbe.

Hívjuk-e háborús, erőszak uralta helyzetünket már csendben elkezdődött harmadik világháborúnak, vagy csak erőszak uralta kornak, stiláris kérdés.

Az igazi kérdés: miért?

Miért győzni látszik az erőszak az erőszakmentesség fölött, és szinte minden fölött, amikor hosszú évtizedeken keresztül más trend látszott kialakulni?

Kultusza mindig is volt az erőszaknak is, az erőszakmentességnek is.

Buddhától és Jézustól Mahatma Gandhiig és Martin Luther Kingig, megszámlálhatatlan azok sora, akik hirdették és példázták az erőszakmentességet.

És legyen annyi becsületünk, hogy bevalljuk: a ma lassan elköszönő nemzedékek olyan világban nőttek fel, élték le életüket, amely büszkén és tudatosan elvetette az erőszakot. Gondoljunk a szocialista irodalomra, filmművészetre, kultúrára! Nyoma sem volt az erőszak kultuszának.

Ezzel szemben mi állt? Irodalomban, filmművészetben, kultúrában? Életmódban? Hétköznapokban? Rendben, ne mondjuk azt, hogy irodalom, hanem azt, hogy kommersz irodalom. Ne mondjuk, hogy filmművészet, hanem azt, hogy kommersz filmipar. És a hétköznapok? A maffia uralta Olaszországtól a maffia és Ku Klux Klan uralta Amerikáig, a tábornokok és halálbrigádok uralta Latin Amerikáról ne is beszélve.

Most azt a drámát előadni, hogy veszett terroristák hozzák az erőszakot életünkbe hazug és álságos médiakampány.

A terrorizmus rendőrségi ügy. Ami nagy társadalmi ügy, az az igazi erőszak forrásainak elzárása. Hatalmas feladat, amelyhez kevesebb, mint forradalom nem lesz elég. Mert nem csupán az erőszak, hanem a valóban átkos múlt minden árnyát is el kell zárni.

Forradalomra van szükség, de a jó irányba tett legkisebb lépést is üdvözölni kellene. A legutóbbi, a Saint-Etienne-du-Rouvray-i templomban esett gyalázat után a francia BFMTV és Le Monde azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy a jövőben ne mutassák a terroristák arcait. Sajnos ezt ők maguk sem tartják be következetesen, és alig akadt követőjük. Pedig ez lehetne egy fontos önkorlátozás, amelyet inkább ki kellene terjeszteni azzal, hogy nem csak a gazemberek személyes publicitását kellene megtagadni, hanem általában is az efféle szenzációkat vissza kellene szorítani a rendőrségi apró hírek rovatába.

Nem lesz könnyű, mert az erőszak kultuszának haszonélvezői és iparosai légiónyian vannak, pénzük is van, nem kevés.

De nem adhatjuk fel, és nem énekelhetünk rekviemet az erőszakmentességért.

Élni akarunk, és az élet erőszakmentes világban igazán szép.

* * *

A civilizáció 2. – A tartalom

Egy hasonló könyvet legjobban maga a tartalomjegyzéke mutat be.

Akkor lássuk A civilizáció tartalomjegyzékét (oldalszámok nélkül):

I. A történelem társadalma

1. Múlt

2. Jelen

3. Jövő

II. Tudás és hatalom

1. A kompetens ember

2. A kompetens emberiség

3. Az Élet Útmutatója

III. Ember és közösség

1. Az ember és az ő viszonyai

2. A társadalom és az ö viszonyai

3. Az Emberhit

IV. Munka

1. Az erőfeszítés

2. A vállalkozás

3. A mérték

V. Az értelem

1. A paradicsom felépítése

2. A túlélés felelőssége

3. A teremtés folytatása

VI. Öröm

1. Öröm és létezés

2. Öröm és kompetencia

3. Öröm és boldogság

VII. A haladás és erői

1. Az eszmék

2. A szereplők

3. A forradalmak

* * *