Országgyűlési választások 2010

Lezajlott az országgyűlési választás.
Nehéz kellő egyértelműséggel ennél többet mondani. Furcsa, zavaros kampány után, a lényegét tekintve megszületett a várt eredmény: a Fidesz lehengerlő győzelmet aratott a nyolc évig vergődő koalíció fölött. Az SZDSZ eltűnt a nagypolitika színpadáról, az MSZP pedig megszégyenítő vereséget szenvedett. Viszonylag komoly meglepetés az MDF leszereplése és kiesése a parlamentből. Ebben bizonyára döntő volt az LMP nevű új bizarr formáció, amelyről ki tudja kik következetesen terjesztették, hogy ez az új SZDSZ. Ennek eredményeképpen nagyon sok csalódott baloldali, liberális és „normális” szavazó – az SZDSZ és az MDF második paktuma dacára – jámborul az MDF helyett az LMP-re szavazott. Az LMP igazi pozicionálására már a két forduló között fény derült, de addig már túl voltunk a pártokra való szavazáson. Nem volt meglepetés, annál inkább figyelmeztető a Jobbik belépése, nyomban az MSZP-ével azonos parlamenti súllyal.
Ezt a politikai földindulást egy semmit mondó, unalmas, deprimált kampány készítette elő – közvetlenül. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy négyéves hideg-kegyetlen, egynéhány alkalommal véres csatákkal is tarkított polgárháború előzte meg. Az ország megsínylette, a társadalom megelégelte. A társadalom egy jelentős része egyet kívánt: legyen már vége ennek a tragédiának. A társadalom egy másik jelentős része mást kívánt. Ez a választásokon 52%-ot, az új parlamentben 2/3-os többséget jelentett a Fidesz számára.
Ehhez nem kellett semmilyen kampány. Nem is volt. Elmaradt a házak és kapuajak kitapétázása választási plakátokkal, elmaradt minden értelmes programbeszéd, elmaradt minden tisztességes vita.
Apátia ült végig az országon, a Fidesz győzelmi nagygyűlése sem vert fel nagy hullámokat az apátia tengerében. Ezt követően pedig a társadalomban csendbe merevedett. És elindult minden idők leggyorsabb kormányváltása.

VVM
A demokrácia

[O]