Fiat
iustitia, et pereat mundus! Értelemszerű fordításban: Legyen igazság, még ha
oda is vész a világ! Ez volt a legenda szerint I. Habsburg Ferdinánd jelszava.
Ez valójában a modern, vagyis a római jog több, mint 2000 éves alaptétele.
Sokféleképpen jellemzik a sokféle jelzővel jelzett 20-ik századat. Bár
ekkor zajlottak a világtörténelem legnagyobb hatású forradalmai, mindenekelőtt
az orosz és a kínai, a forradalmak évszázada dicső névre a 19-ik század
szerzett jogosultságot. Maradt – de sajnos nem érdemtelenül – a legdicstelenebb
elnevezés: a háborúk évszázada. Talán tapintatból, avagy a nagy zűrzavar miatt
ez az elnevezés valójában nem lett közkeletű, inkább tény…
Háborúk? Ki tud olyan évszázadot mondani, amikor nem folytak öldöklő
háborúk? Mégis, a 20. század tragikus fordulatot hozott nem csupán száz
háborújával és több százmillió áldozatával. A 20 század felfedezte a
világháborút, és ebből mindjárt kettőt is vívott, felfedezte a hidegháború, a
piszkos háborút, a pszichológiai háborút, a titkos háborút, a béketeremtést…
És ahogy a görög világban, ahol az egymást a földön öldöklő harcosok feje
fölött az istenek az égen vívtak egymással, a 20. században a földi pokol
fölött hitek, kultúrák és ideológiák viaskodtak egymással. Ez is bekerült
közbeszédünkbe, mint a háborúk híre. Csakhogy amikor ideológiák hitekről,
kultúrákról és ideológiákról beszélünk, „azok” hitetlenségéről, vadságáról, gonosz
(„reakciós”, „ordas”, „szélsőséges” stb.) ideológiájáról értekezünk. Ezt ki-ki
erkölcsi imperatívusza alapján teszi, de közben elsikkad a háborús logika
erkölcstelensége.
Mert amikor azt mondjuk, hogy az én ideológiám szemben áll, „harcol” az ő
ideológiájával, háborús táborokat jelölök ki. Mert, ha magamat ennek, őt annak
az ideológiának a harcosaként láttatom ebben a háborúzó világban, adom a háború
utánpótlását.
Segítene kitörni az ördögi körből, ha feleszmélünk: a 20. század igazságok
harca – is.
Az igazság varázsszava pedig az, ami megnyithatja az utat a békéhez.
De bízhatunk-e ebben, ha eszünkbe jut a „Legyen igazság, még ha oda is vész
a világ!” ősi jelszava – és eszelős sok ezeréves gyakorlata?
Miért, lenne választásunk?
Lehet, és kell bízni! Kell, és lehet bízni! Ha eltérő a hitünk, kultúránk,
ideológiánk, esély a tolerancia. Ha eltérőek az igazságaink, esély a kölcsönös
megértés és igazságaink kiszélesítése egy közös igazsággá, békévé.
* * *
