Az
elmúlt években napról-napra tisztábban láttam, és napról-napra jobban lelkesedtem
az új Nagy Háromság: az Emberhit, a Változó Világ Mozgalom és az Élet
Útmutatója megalkotásáért.
Különösen jó érzés volt a három elem összeilleszkedése, akár misztikusnak
is mondható harmóniájának.
Mígnem a mai napon nem kellett rájönnöm, hogy fontos újítással továbbfejleszthető a koncepció. Igen, eddig úgy gondoltam, hogy az alapelvek
és az alapelemek helyükre kerültek, nem igényelnek további szabást, hátra a
gyakorlati megvalósítás van. De íme, végiggondolva a hasonló nagy vállalkozások
nagy – szinte örök – dilemmáját, azt tudniillik, hogy miképpen lehetne
biztosítani a résztvevők szuverenitását, a részek és az egész egyenjogúságát, azt,
hogy se a hit, se a mozgalom fölé ne nőjön egy nyomasztó hatalmi központ, fel
kellett ismernem, hogy a megoldás kulcsa itt van az egész eddigi munka
filozófiájában.
És micsoda nagyszerű érzés, hogy ez valóban úgy értendő: az egész életem,
egész szellemi munkásságom filozófiájában megtalálható a keresett kulcs.
Egész életem és munkásságom bemutatása külön feladat. Belekezdtem a
feldolgozásába (de ismerve magamat, semmilyen gyors eredménnyel nem tudom
kecsegtetni a kíváncsiakat).
Itt inkább az elmúlt egy-két évtized néhány kezdeményezésére, munkájára
hivatkoznék, mint például „Az én napom a Változó Világban”, „Az én helyem a
Változó Világban”, „Az én lapom a Változó Világban” pályázatok és hasonlók.
Igen, a kulcs az „Én” értelmes központba állítása, megerősítése,
felszabadítása. Ez nem egocentrizmus, eszelős individualizmus, az „Én” a közösség
fölé helyezése. Nem! Töretlenül vallom a Változó Világ Mozgalom jelszavát:
Tudás, közösség, öröm! De az igazi közösség igazi személyiségekből épül.
És ez a régi gondolat ma olyan fényt árasztott a régóta lappangó
dilemmáimra, hogy világosan kellett meglátnom a szükséges korrekciókat.
Ezek nem érintik Az Élet Útmutatója koncepcióját, mert az eddig is
markánsan egyéni útmutatót hirdetett: Az Én Életem Útmutatója.
De az eddigiektől eltérően magát az Emberhitet és a Változó Világ Mozgalmat
inkább „befogadó hit”-nek és „befogadó mozgalom”-nak kellene tekinteni, amelyek
készek befogadni mindenkinek a saját
(Ember)hitét és saját mozgalmát.
Ez a befogadás nem távol tartás az Emberhittől vagy a Változó Világ
Mozgalomtól. Senki sincs buzdítva saját hit és saját mozgalom alapítására. De ha valaki csak egy saját hitével és mozgalmával együtt érzi magát stabil, integráns személyiségnek, legyen, nem fog falakba ütközni, az Emberhit és
Változó Világ Mozgalom, az egész Nagy Háromság támogatni fogja.
És így még inkább beteljesülhet az is, hogy ez a Nagy Háromság a pogányok
parvisa lesz. Az emberiség szabad világa.
