Kettőt kap
Nincs
rossz idő. Balgaság szidni az időjárást. Ez a mi Földünk, ez a mi életünk
rajta. Egyszer nappal van, egyszer éjjel, néha hideg, néha meleg, néha fúj a
szél, néha meg sem mozdul a levegő. Néha mintha dézsából öntenék az ég vízét,
néha reped a föld a szárazságtól… Mindennek van nem csak rendelt ideje, de
rendelt minősége is, rendelt mértéke is. Az más kérdés, hogy soha nincs
eltalálva sem a rendelt idő, sem a rendelt minőség, sem a rendelt mérték. Ilyen
a világ, ilyenek vagyunk mi magunk. Ezt kell megszokni.
Ilyeneket
és még hasonlókat mondogatott magának Mark Bezuhov, amíg hazatartott a
szemerkélő esőben. Hűvös és szeles volt, így pára nem homályosította a víztől
sokszorosan csillogó város képét. Szemgyönyörködtető látvány…
Ellenben
a válság rossz dolog… Mark most nem is gondolt erre, de ez a kegyetlen tény
hosszú évekkel ezelőtt befészkelte magát benne, és szinte minden gondolatát és
érzését keserűvé tette.
Megszólalt
a telefonja.
–
Jó estet kívánok. Mark Bezuhovot keresem.
–
Én vagyok. Parancsoljon.
–
Bill Berg vagyok. A nevem bizonyára nem mond sokat Önnek. Van egy
vállalkozásom, és most olyan szakembert keresünk, mint Ön. Visszautasíthatatlan
ajánlatom lenne, anyagilag is, szakmailag is. Mikor tudna meglátogatni
irodámban?
–
Szerdán 10 óra?
–
Remek, várom. A pontos címet mindjárt küldöm sms-ben.
Mark
egy darabig csak valami homályos érthetetlen bosszúságot érzet. Miért kellett
megzavarni gondolatait? Még inkább a gyönyörködést a városi káprázatban. És mi
az, hogy „visszautasíthatatlan ajánlat”? Olyan könnyű megalázni az embert
azzal, hogy az önérzetes visszautasítás jogát is elveszik tőle – hát persze, pénzzel!
De hamar lerohanták komolyabb érzések és gondolatok.
…
Sose
búcsúzz
