Ugye,
csodálatos ez a hatalmas erős fa?
És mi
a fa igazsága? Amit látsz, és amit nem látsz, együtt. Igen, te látod a fa
gyönyörű dús koronáját, kemény törzsét, de nem látod mélybe nyúló gyökereit. Ha
látnád, megdöbbennél, mennyire emlékeztet a láthatatlan igazság a láthatóra,
mintha tükörképe lenne. Ellentét és azonosság, fordított igazság és az igazság
teljessége. Az egyik korona a fényt halássza, a másik az éltető nedveket, és e
kettőből lesz a fa megújuló igazsága, az újabb évgyűrű a törzsben, az új
levelek ezrei.
Igen,
gyökereivel teljes a fa igazsága. De ne hidd, hogy másképpen van az ember. Az
ember sem gyökértelen. Ellenkezőleg, az ember gyökerei a legerősebbek, és az
örök világ kezdetéig nyúlnak vissza.
Az én
gyökereim a tegnapba nyúlnak, és a tegnapban anyám és apám gyökereiből
sarjadnak, és beléjük kapaszkodnak, kiszakíthatatlanul. Anyám és apám gyökerei
életet adtak gyökereimnek, az én gyökereim viszont, amíg csak élek, óvón éltetik
azokat, azok meg éltetik nagyszüleim gyökereit, és így tovább évszázadokon és évezredeken
és évmilliárdokon keresztül.
Kétled,
hogy eleven láncolat lenne az egymásba fonódó életek emlékezete? Holott,
visszahozhatatlan emlék lenne a halott ős tárgyakba, művekbe, dokumentumokba át
nem mentett emléke? Tévedés. Te magad is úgy érzed sokszor, erre vagy arra nem
emlékszel, és láss csodát, egy színre, egy illatra, egy hangra kiugrik a
feledés sötétségéből egy élő jelenet, amely akár meg is változtathatja az
életedet, az egész világot. Mint egy kis táplálékcsepp, amely felkúszik a
gyökerekből a korona felé.
Csodálatos
és hatalmas az ember gyökérzete. Átfog életeket, átfog korszakokat, átfog
földrészeket, átfog kultúrákat, átfogja az egész társadalmat, az egész világot.
Minden ember felmenői között találni királyt, és találni parasztot, bátor és
gyáva, bölcs és ostoba, jó és rossz embert.
„Félek
az egykönyvű embertől.” – mondta Aquinói Tamás. De nem jobb az egykönyvű
embernél az egygyökerű. Félelmetes az új egygyökerű hittérítők buzgó mozgalma,
amely mostanában harcol Európa keresztyén gyökereinek primátusáért. Nem kevésbé
félelmetes a nekifeszülő alternatíva, amely zsidó-keresztyén gyökérpárnak adná
a primátust.
Ne!
Ne engedjük meg gyökereink pusztítását! Óvjuk meg az emberi haladást, megóvva a
múlt, az igazság, a haladás teljességét!
Tisztelem
pogány gyökereimet. Tisztelem az indiai, a kínai, a görög, az azték, a maja
kultúrát. Tisztelem a görög isteneket és a görög ateistákat. Tisztelem Mózest, Buddhát,
Konfuciust, Jézust, Mohamedet. Tisztelem Spartacust. Tisztelem a tudósok és
gondolkodók száz nemzedékét. Tisztelem a reneszánszt és a felvilágosodást.
Tisztelem a munkásmozgalmat. Tisztelem a forradalmakat! Tisztelem a modern kor
ezerféle útkeresését, Tolsztojétól Gandhiéig.
Ez a
tisztelet szabaddá és felelőssé tesz.
Ez a
tisztelet táplálja az új termést. Az én fám, az én életem új termését.
