A vidék, értsd, a természet elnéptelenedik.
Világszerte. Az emberek eltűnnek a túlzsúfolt városokba. Mexikó-city
ötvenmilliós embertenger. És minden város egy kis Mexikó-city. Tele bajba
jutott emberekkel.
Közben a csodás természet, a csodás
vidék, falvaink elnéptelenednek, elszegényednek, vergődnek.
Közben van egy álmom: látom falvak
sokaságát, amelyek a jobb életet akaróvárosi ember felé fordulva, új fejezetet
nyitnak a maguk számára, mindenki számára.
Az egyik kedvenc vízióm a könyvesfalu.
Egy világszerte ismert és bevált minta. Honosíthatunk egy-az-egyben egy jó
külföldi mintát, kreatív módon is vehetjük át valamelyiket. A magyar
olvasóországban megélhet egy tucatnyi könyvesfalu.
Az egyik legrégebbi vízióm a
skanzenfalu, ahol egy, a helyiektől szabadon kiválasztott múlt elevenedik meg
hitelesen, bölcs szimbiózisban a modern világ vállalható vívmányaival.
Mondhatni, az egyik vízióban is, a
másikban is jó adag romantika van. És csak egypár falunak adna esélyt. A 3
ezerből.
Esély minden falu számára van.
Háromszor annyi falu sem lenne elég a potenciális igényekre.
Érdemes, fontos legelőször a
különösen nehéz vagy problémás helyzetben lévő csoportokhoz fordulni, amelyek
egyre népesebbek.
Legelőször az idős embereket lehetne
megemlíteni. Mindenhol lehetne egy idős faluvég, amely menedéket nyújtana a
városi magányban szenvedő nyugdíjasoknak. Az idős otthonok egy nagy része –
világszerte – maga a pokol. A hasonló gyalázat ellen itt is kellenének nagyon
hatékony óvintézkedések, de a lényeg az, hogy ez a megoldás – közel a
természethez, saját kis lakban, egy jó falusi közösség segítségére számítva – a
lehető legjobb az öregedő társadalom számára.
Hasonlóképpen lehet más csoportok
felé nyitni. Vannak – egyre nagyobb számban – autisták és más hasonló
testi-lelki kórtól szenvedő, tipikusan önálló életre képtelen személyek.
Számukra is hasonló, igényeiket korszerűen kielégítő „faluvégeket”, lakóparkokat
lehetne kialakítani.
De megemlíthetők az eredendően
szociális problémáktól szenvedő embereket is: hajléktalanok, munkanélküliek,
menekültek, vagy általában a városi nyomortól megcsömörlött emberek. Számukra a
„szociális faluvég” akár egy szabályos kibuc is lehetne, amely a régi falu ikre
is lehetne.
Álmodom, de jól tudom: ezek az álmok
a valóság talaján kell – és lehet – megvalósítani, felelősséggel,
kreativitással, üzleti tervvel, össztársadalmi támogatással.
Ne legyünk álomrontók! Érezzük át
felelősségünket! Gondolkozzunk, és cselekedjünk!
* * *
