Hétfőn
vásárlásnál jó szokás szerint bankkártyámmal próbáltam fizetni. A fizetés
viszont „egyéb okból” el lett utasítva… Legalább egyéb okból… Így nem annyira
bántóak a lesajnáló tekintetek…
Helyemre visszamenve leellenőriztem a számlámat. Jól emlékeztem, bőven volt
fedezet rajta. Írtam egy tudakozó emailt a banknak. Nem szeretem, ki szereti a
bizonytalanságot? Mi lesz a következő vásárlásnál? A levelemre három percen
belül kaptam választ. Automatikust. Hogy megkapták az emailemet, legyek
türelemmel. Vagyok türelemmel, reményekkel, jókedvvel, idővel eltelve…
Kedden világgá röppent a hír, hogy a Google mesterséges intelligenciával
foglalkozó DeepMind divíziójának számológépes programja legyőzte a Gó
nagymesterét. Évtizedekkel a sakk után a legyőzhetetlennek hitt Gót veszített a
géppel szemben.
Szerdán mobilomra landolt egy kör-sms: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük,
ha a napokban a kártyás fizetésben fennakadást tapasztalt. Kérdése van?
Visszahívjuk: ….link…..” Bravó!
Csütörtökön megérkezett emailben is válasz érdeklődésemre. Hosszú, nagyon
hosszú válasz (még hosszabb lábléccel). A hosszú választ azzal kezdték, hogy
addig nem tudnak válaszolni, amíg nem azonosítom magamat hitelesen, utána
következett a többféle azonosítási módozatnak a részletes bemutatása. Egy szép
nevű hölgy aláírásával, kedves, udvarias búcsúzással, jókívánságokkal.
A mesterséges szubintelligencia is elvitte a hétköznapok mesterével
szemben.
Mi hiányzott (a szép nevű hölgy agyából? a bank agyából?), hogy megszülessen
egy rövid válasz: „Kedves Ügyfelünk! Elnézését kérjük, hogy rendszerünk
hibájából a napokban Önnek is fennakadást kellett tapasztalnia a kártyás
fizetésnél. Az okozott kellemetlenségért bocsánatát kérjük.”
Ne ámítsuk magunkat, hogy a gépek és az algoritmusok szorítanak ki minket a
régi, okos gépek és agyafúrt algoritmusok nélküli világunkból. Nem, mi cipeljük
magunkkal butaságunkat, restségünket, ezer gyarlóságunkat. Csakhogy az okos
gépekkel és agyafúrt algoritmusokkal telített új szép világban azok még jobban
csattannak majd. Mások hátán. De, higgyétek el, a sajátunkon is.
*
* *
