Boldog-boldogtalan
az igazságot keresi, avagy éppen véli meglelni. Van, aki kitántorog a
kocsmából, és hangosan hebegi: „Az az igazság, hogy…”, de erre még ívó cimborái
sem különösebben kíváncsiak, mert ők még jobban tudják a tutit…
Ennél is szánalmasabb, amikor egy éppen megválasztott új miniszter,
miniszterelnök, ilyen vagy olyan elnök tart beszédet múlt és jövendő
igazságairól, olyanok áhítatában lubickolva, akik tegnap még levegőnek nézték.
Az igazság ügyén viszont becsülettel
dolgoznak filozófusok, matematikusok, szaktudósok, pszichológusok, költők,
teológusok… Immár évezredek óta…
Nos, foglaljuk össze, amit erről, vagyis magáról az igazságról
megállapíthatunk.
Ezt szerintem három tételben fogalmazható.
1. Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.
2. Az igazság létezik egy párhuzamos világban.
3. Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.
Ezt egy kicsit részletesebben.
1. Ezer dilemmába ütközünk az igazság megismerése kapcsán. Vannak a
filozófiai tépelődések: „De mi is az igazság?”, vannak a pszichológiai zavarok:
„Ez a te igazságod, a másiké meg amaz…”. Vannak a technológiai problémák: „Akár
milyen pontosan megmérünk valamit, lehet szerszám, amellyel ez pontatlannak fog
bizonyulni.” Vannak a fizika problémái: „Ha hullámnak veszem, nem
korpuszkuláris, ha korpuszkulának veszem, nem hullám.” Talán a kvantumfizika
adja a kegyelemdöfést: „Ha figyelem, nem olyan, mint amikor nem figyelem…”
Közben mindig mindenki érzékeli, „megtapintja” „az igazságot”. Tapintja, de
úgy, ahogy a csontot vagy éppenséggel a májat tapintjuk a bőrön át. Egy jó
diagnoszta a máj tapintásával megtudja a problémát. Mégis, „az igazi” a feltáró
műtét vagy egy kémlelő szonda becsúsztatása a kíván helyre.
Nagy kár, hogy ezt nem tudjuk alkalmazni mindenre. És marad a „tapintás
bőrön át”. Csakhogy a világunk „bőre”
mintha olajban úszna. Kezünk csúszkál, hiába tapintgatunk „valamit”, ahogy
ujjaink között érezzük, el is veszítjük. Elveszítjük, de ha türelmesek, és ha
ügyesek vagyunk, újra és újra „elcsíphetjük”, olyan jól kiismerhetjük, ahogy
csak szükséges.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság megtapintható, de megfoghatatlan világunkban.”
2. Az igazság keresése-kutatása, újra és újra „elcsípése” közben egyszerűen
tapasztalat, hogy „minden” mögött van egy „igazság” – a „bőrön túl”, „odaát”.
És ez az „odaát” nem az agyrémek és olcsó ezoterika világa, hanem nagyon is „világi”
világ, sejthetően azonos törvényekkel, de valamiben nagyon „más”.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság létezik egy párhuzamos világban.” Mi
tagadás, a három tétel közül ez a legtalányosabb…
3. Van valami, amivel nap mint nap találkozunk, mint Jourdain úr a
prózával, és fel sem tűnik, mennyire idegen a mi világunkban. Kevés
kiválasztott ember akad, aki eljut igazi jellegének megismeréséhez, de azok
közül is csak néhányan fogták fel ennek jelentőségét. Ezek közül talán első, és
mind máig az egyik legavatottabb „papja” Püthagorasz… Igen, ez a matematika, az
a „tudomány”, valójában „igazság”, amely a mi világunkba hatolt „odaát”-ról, és
amely – bizonyára – itt is olyan igaz, mint „odaát”, és főleg olyan megfogható,
amilyen megfoghatót képes elképzelni az elménk.
Ez jelenti azt, hogy „Az igazság világából egy valami hatol be a mi világunkba.”
A matematika.
*
* *
