Találkoztál
ma különleges emberekkel? Nem? Ha ezt mondod, hiszek neked.
De nem kérdezem, mert nem szeretnélek kínos helyzetbe hozni. Csak mondom:
az elmúlt napokban nem is egy különleges emberrel találkoztál. Igaz, a véletlen
nagy játékos, de hidd el nekem, hogy egy ember minden hónapban találkozik egy
Molière-rel, két Kung cével, három Jézussal, a Balassikról és a Mozartokról ne
is beszéljünk!
Kik ezek a Jézusok?
Hát sose hallottad azt a suttogást, hogy Jézus közöttünk van? Jár-kel…
Sok mindent hallottál, tudom. Mindent elhiszel, de valójában semmiben sem
hiszel – egészen úgy…
A dolog lényege szempontjából most mindegy, mi az igazság az eredeti és a
mostani személyekkel kapcsolatban. (Erre majd visszatérek, mert egy fölöttébb
érdekes legendát olvastam az egyik új novellámban…) A lényeg pedig az, hogy te
szinte naponta találkozol húsvér Jézusokkal, Newtonokkal, Tolsztojokkal, de még
Tolsztajákkal is, közben pedig a celebeket bámulod az ingyen újságokban vagy a
plakátokon, Gandhit pedig majd fellököd a metró kijáratban…
Mindennel és mindenkivel bajod van, fuldokolsz a városi szmogtól és rossz
lelkiismeretedtől, várod a megváltót, de Orfeusz és Galilei neked levegő, ha
nem éppen te is teszel munkahelyeden valamit életük megkeserítéséért.
És mitől neked van ilyen keserű szájízed?
*
* *
