Én megölöm őt!
– Én megölöm őt!
Súlyos csend ült a ház
körül.
– Én megölöm őt! –
ismételte halkabban, de fenyegetőbb hangon a férfi.
A Nap már nyugodni
készült. Megnőtt, vörössé szelídült.
– Nem lesz többé utamban!
– csapott az asztalra.
A nő hozott egy sajtokkal
és sonkával telerakott tálcát.
– Dühös vagy? – kérdezte,
de nem várt válaszra, fordult vissza.
A bárány dörgölődzött a
férfi lábához, aki megsimogatta, azután ellökte.
– Nem vagyok dühös –
mondta szárazan, saját magának.
A szeleburdi szél elbujt,
a levegő lustán lebegett, a világ még vadabbul illatozott.
– Ezt kell tennem.
A kutya megérezte a hús
szagát, leült tisztes távolságban, nyájasan figyelve gazdáját.
– Ez a dolgok rendje.
A kutya izgatottan
csóválta a farkát.
– Elvágom a tarkát –
nyúlt a késhez.
A bárány ijedten
elugrott.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése