A Paradicsom projekt
Valami
nagy, rendkívüli munka kezdődik, olyasvalami, ami soha nem volt, és ami
gyökeresen megváltoztatja az ember életét a Földön – efelől semmi kétsége nem
volt Bruno Macaloninak. A fiatal, ambiciózus köztársasági elnök éppen
belefáradt a rengeteg harcba, az ezernyi megfeneklett ügy miatti
magyarázkodásokba, amelyek jellemezték az olya hatalmas várokozással induló
elnökségének első évét, és akkor jött a nagy ötlet…
Nem,
ez nem egyszerűen ötlet, sokkal inkább gondolat volt, amely valamiféle
méltósággal kezdett formálódni, mint ahogy a kolbász töltődik a húsdaráló
szájához tapasztott bélbe. Három napig nem tudott aludni ettől a víziótól, de
senkivel nem merte megosztani. A harmadik napon a legnagyobb titokban leutazott
apjához.
Viszonyuk
bonyolult volt, mindketten sok mindent utaltak a másikban, mégis tudtak nyíltan
és komolyan, dühkitörések nélkül beszélgetni, vitatkozni.
–
Mindig is ilyen hülye voltál, fiam, de ügyesen kihasználod. Hát csináld… Engem
már úgy sem fog érinteni. – mondta apja, és felhajtotta kedvenc koktélját
kecsketejből és szőlőpálinkából.
…
Sose
búcsúzz
