2018. július 1., vasárnap

Én nélkül


Megvilágosodással ért fel találkozásom Csuang-ce mondásával: „Az igaz ember én nélkül van.” Ez a mondat ugyanis minden másnál jobban adja meg az igaz ember egyébként nehezen megfogalmazható lényegét. Később viszont sokat töprengtem: mije van az igaz embernek „én” helyett, mert az mégsem lehet, hogy üresség tátongjon benne az „én” megszokott helyén.
Végül rájöttem: emberség. Fényt és melegséget adó emberség.
Magunk, az ember megértésének egyik legfontosabb kulcs kérdése ez.
Ember. Mi az?
Igaz ember. Mi az?
Közben nem kis örömmel és izgalommal fedeztem fel egy majdnem kortárs, Georg Groddeck munkásságát.
Mellesleg: nekem a fény az értelem, és a melegség az érzelem. Minő véletlen, az ember is két lábon áll.


* * *

2018. június 20., szerda

Oboa


Kedves unokám!
Az oboa egy fából készült, kb. 70 cm-es fúvóhangszer
Fura neve francia elnevezését adja: hautbois (ejtsd, nem meglepő módon: oboa). Ez szó szerint „magas (haut) fá-t (bois)” jelent, és bizonyára magas, erős hangú fát akart jelölni.
Az sem meglepő, hogy ez a viszonylag jól kimunkált, billenytűkkel is ellátott hangszer a késői középkorban terjedt el. Sok elődjét tartják számon, ezek között nevezetes ókori görög (autosz) és arab (zurma) hangszerek is vannak.
Ma a szimfónikus zenekarok egyik legfontosabb tagja, általában az adja az alaphangot is.
Hangja valóban erős, jellegzetes, kifejező. Ezért nagyon sok zeneszerző kedvelte és írt remekműveket szóló oboára, vagy kísérettel.


* * *