Vagy
jelen esetben, aki 1-et mond, mondjon 2-öt, hhiszen számokról szólt az előző,
igazán földrengető cikk.
De mi lenne most a kettő?
Azzal kell kezdeni, hogy a józanész kénytelen belátni, és világosan
bevallani, hogy reménytelen azegyszerű áttérés a számok helyes írásmódjára.
Főleg két nyomós ok miatt reménytelen. Az egyik az, hogy az emberek gyakran nem
fegyelmezettek, még kevésbé robotok. Egy esetleges „hivatalos” számírási reform
után sokan még évekig, évtizedekig, talán évszázadokig a régi módon írnák a
számokat, vagy összevissza (ami szinte mindegy). Egy ilyen keveredéshez képes a
Bábeli zűrzavar ártatlan tréfának tűnne. A másik ok pedig az, hogy a reform
előtti dokumentumok (könyvek, kőbevésett feliratok, levele stb.) továbbra is
hoznák szemünk elé a régi írásmódot, agyunk pedig a nagy élményáradatban képtelen
lesz eldönteni, hogyan kell olvasni helyesen azt a számot, amelyet éppen
látunk. (Ebben segíthet – de csak egy igen szűk körben – a szám balra vagy
jobbra igazítása.)
Nos, az, ami problémamentessé, gyakorlatilag egyedül lehetővé tehetné az
áttérést a helyes számírásmódra, nem más, mint az arab számjegyek kicserélése
új, modern (saját névre váró számjegyekkel.
Egy egy szép, izgalmas feladat, amely bizonyos szempontból nagy könnyű,
más, nem kevésbé fontos szempontokból nagyon nehéz feladat.
Időnk és tehetséges szakemberek vannak, tehát nem kell aggódni: az elméleti
megoldás előbb-utóbb megtalálja gyakorlati formáját.
*
* *
