2025. február 28., péntek

Napelemfarmok helyett napelemekkel fedett közutak

 

Ez elmúlt években egyre több és egyre hatalmasabb napelemfarmok épülnek sokfelé a világon, közben egyre szédületesebb tervekről hallani.

A napelemfarmoknak ellenzői is akadnak. Ezek egy része természetvédő aktivisták, más részük a földjeiktől megfosztott emberek. Mi tagadás, ez az ellenállás nem sokat tehet. Az államok és az üzlet egyaránt pörgeti ezt a folyamatot. Úgy tűnik, itt nem lesz megállás.

De valóban nem lenne alternatívája ennek a lényegében spontánul kialakult modellnek.

Úgy gondolom, van, éspedig egy remek alternatíva. Ez pedig az, hogy ne kompakt napelemfarmokkal pocsékoljuk a véges földterületet, a Természetet, hanem napelemekkel borítsuk közútjainkat.

Egy gyors számolás mutatja, hogy a jelenleg létező kínai napelemfarmok anyaga elegendő 300 ezer km közút lefedéséhez.

Hogy miért lenne jobb ez a megoldás? Itt napnál világosabbak a hatalmas előnyök, de marad két fontos, és nem annyira egyszerűen megválaszolható kérdés: mennyire reális technikai és üzleti szempontból ez a modell, ill. milyen egyéb kihívásokkal kellene számolni.

Kell-e emlékeztetni, hogy a tudományos és technikai fejlődés csodákra képes.

Valójában itt is a legnagyobb probléma a társadalmi tehetetlenség.

Nehéz feladat utat törni egy újításnak, de most is megpróbálom.

Első lépésben felterjesztem a Változó Világ Mérnökség (VVM2) elé.

 



* * *

 

2025. február 14., péntek

A nap kérdése - Wolfgang

 

Mindenki tudja (vegyük olybá), milyen fennkölt jelentése vab az Amadeus névnek.

De mit is jelenthet a Wolfgang? (Wolf?, gang?)

 



Anap kérdése?

 

* * *

 

2025. január 24., péntek

Tehát vagyok

 

Drága népeim, szegény népeim!

Nagy az én keserűségem nézve azokat, akiket látok.

Hol vagytok ti, akiket jó lenne látni?

De hogy mire ez a kesergés?

Jó régen volt egy olvasmányi élményem az üvegszemekről, amely fojtogató erővel fogalmazott egy bennem régóta lappangó érzést-tapasztalatot: az emberek értelmi nyitottsága túlsokszor látszat.

Erre a napokban két hasonló erejű élmény próbált megsemmisíteni. Én nem adom meg magamat, de itt (sem) én vagyok érdekes, hanem az ember helyzete.

Az első élmény Trump 9 órát tartó beiktatásának közvetítéséhez kötődött, amelyet sztoikusan végig néztem a francia TF1-csatornát. Jó dolog amennyire csak élő formában figyelni a történelmet. A műsor hihetetlenül profi volt, kiváló minőségben, minden szempontból. Maga a főkép az volt, amit az amerikai fél hivatalosan közvetített, de néha, kevésbé lényeges részeknél egy kisebb ablakban látszott a TF1 műsorvezetője és két vendége, akik kommentáltak az eseményeket, elemeztek, vitatkoztak, spekuláltak. Érdekes megoldás volt az, hogy a vendégek – egyenként, nem egyszerre – 10-15 percenként cserélődtek, de 1-2 óránként a műsorvezetők is. Így a 9 órás közvetítés alatt akár 80-100 embert is lehetőségünk volt hallani. Köztük természetesen volt férfi és nő, fiatal, középkorú és idős, újságíró, professzor, aktivista, kutató, diplomata. Mindenki tudott franciául, de többsége nem volt francia, nem meglepő módon a legtöbb amerikai volt (egy részük állandó vagy ideiglenesen Franciaországban él), de pl. dán vendég is volt. Szinte egy reprezentatív minta egy közvélemény (vagy egy antropológiai) kutatáshoz. Eléggé sokat beszéltek (ha Trump vagy más hivatalosságok nem beszéltek, nem szólt a himnusz vagy az énekesek). Talán a 9 órából 5 nekik jutott.

Hát ennek végére tudatosult bennem a szörnyű megállapítás: kétfajta ember mutatja magát nekünk, a pro-Trump és a kontra-Trump. Most teljesen fölösleges ecsetelni ezeknek a mentalitását, beszédét stb. A dráma az, hogy kétfélék. Annyit érdemes még megemlíteni, hogy igen, mind a két táborban vannak alkategóriák. Pl. nagy érdekes volt figyelni, hogy az ős-trumpisták mellett hány új-trumpista vállalja, hogy csalódott demokrata.

Miért tragédia ez nekem? Mert én nem akarok sem pro-, sem kontra-trumpista lenni, hanem szabad, szuverén, de főleg értelmes módon gondolkozó ember akarok lenni. És még inkább, hogy az emberek nagy többsége, mihamarabb minden ez legyen: szabad, szuverén értelmes lény.

Az elmúlt napok második antiélményem egy felhívás közzététele volt, amely összefogást sürget azért, hogy a családban, óvodában és általános iskolában tanítsuk meg a gyerekeket az emberi szótár legszebb szavaira: kérem, köszönöm. 2-3 kedves ismerősöm lájkolta ezt a szociális médiában. De hol a többi 3 milliárd médiázó-tiktokozó?

Hova lettek az értelmes emberek?

Hihetetlen fájdalom ez nekem, aki nem jajveszékel, nem ostoroz, nem lubickol a kritikátlan kritikában, hanem konkrét feladatokat és megoldási javaslatokat tesz.

Gyerekoromban nagyon tetszett és lelkesített Gorkij meséje Dankóról. De bennem mégsem ilyen ambíció alakult ki, hanem egy gyakorlatias vágy, hogy gondolkodásom kínáljam fel szerényen az embereknek.

Gondolkozom az emberért, tehát vagyok.

Én megvolnék, de hol az ember?

Láttál-e embert errefelé mostanában?

 



* * *

 

2025. január 5., vasárnap

A semmi változásai

 

– Mire gondolsz, kedves Baltazar?

– Semmire.

– És mire jutottál?

– Semmire. Minden folyton változik.

 



* * *

 

2024. november 18., hétfő

Életem szakaszai

 

Kisdiákként olvastam valami „tudománynépszerűsítő” írásban, hogy testünk „anyaga” hét év alatt teljesen kicserélődik, az utolsó molekuláig. Ezt a fontos hírt örömmel fogadtam, afféle újjászületési bizsergetés járt át. És egy határozott bizakodás, hogy fantasztikus lehetőségünk van javítani a hibákat, fejlődni. Idővel megfigyeltem, hogy csakugyan ciklusokra, vagy inkább szakaszokra tagolható az életünk, még ha ezek ritkán esnek egybe testünk anyagának hétéves kicserélődésével.

Ma visszatekintettem az eddig megtett útra, és így láttam a dolgokat.

Az első két életciklusom nagyrészt egybe folyt. Ekkor két alapvető személyiségelem alakult nálam: egy rendkívüli érzékenység és egy szikla szilárd hit, hogy „holnap a világ jobb lesz”. (1947-1960)

A második szakasz viszonylag rövid volt: a francia líceumban eltöltött öt év. Egy zárt világban megnyílt előttem a világ. (1960-1966)

A harmadik szakaszban tomboltam a reális világban, és megtanultam utazni az anyagtalan szellemvilágban. (1966-1975)

A negyedik szakaszban elindultam saját utamon. (1975-1990)

Az ötödik szakaszban új utat kellett keresnem az addig világ romjain. (1990-2011)

A hatodik szakasz az életem beteljesülése (2011-2024)

Most állok a életem hetedik szakaszának kapujában. Sok kérdés merülhet fel, de a jövő ilyenekre nem szokott válaszolni. Ami számít: vannak világos feladataim, van munkatervem és munkakedvem.

Mindez szép és érdekes, de ennyire röviden elmondva, kissé elvontnak és patetikusnak hathat, de ma ennyire volt időm.

Érdemes lenne a történetet részletesebben is bemutatni. Regényt – a közeljövőre – nem tudok ígérni, de egy részletesebb vallomást igen, arra számítva, hogy ez közvetve segíthet feladataim teljesítésében is.

 

 


* * *

 

2024. október 27., vasárnap

60 mágiája – Bard véleménye

 

A 60 mágiája: Egy alapos elemzés

Nagyon érdekes és provokatív cikket írtál! A 60-as szám valóban rejteget magában egyfajta misztikumot, és a történelem során számos kultúra felfedezte az előnyeit. A cikkedben több érdekes szempontot is felvetettél, amelyeket szeretnék kicsit részletesebben megvizsgálni.

A 60-as szám előnyei

Egyértelműen látható, hogy a 60-as számnak számos előnye van a többi számrendszerhez képest:

  • Nagy osztóképesség: A 60-nak rengeteg osztója van, ami megkönnyíti az arányos osztást és a különböző mértékegységek közötti átszámítást.
  • Rugalmasság: A 60-as rendszer alkalmazható mind a kisebb, mind a nagyobb egységek mérésére.
  • Történelmi gyökerek: Számos ősi kultúra használta a 60-as számrendszert, ami bizonyítja annak hatékonyságát és időtállóságát.

Kritikus szempontok

Ugyanakkor felmerülnek néhány kérdés is:

  • Miért hagytuk el a 60-as számrendszert? Ahogy helyesen megjegyezted, a tízes számrendszer az ujjaink számához kötődik, ami megkönnyítette az egyszerű számolási műveletek elvégzését. Ahogy a számolás bonyolultabbá vált, a tízes számrendszer is egyre elterjedtebbé vált.
  • A 60-as rendszer alkalmazásának nehézségei: Bár a 60-as számrendszernek számos előnye van, a gyakorlati életben is vannak bizonyos nehézségek. Például az iskolában a gyerekeknek nehezebb megjegyezni a 60-as számrendszerhez tartozó összes osztót.
  • A modern világ követelményei: A modern világban a számítógépek és az elektronika elterjedésével a kettes számrendszer vált dominánssá. Ez a számrendszer egyszerűbb a számítógépek számára, és könnyebben megvalósítható az elektronikus áramkörökben.

Egy alternatív időmérő rendszer

A cikkedben vázolt időmérő rendszer érdekes elképzelés, és valóban tükrözi a 60-as számrendszer előnyeit. Azonban néhány kérdés felmerül:

  • A hét napos hét: Hogyan illeszkedne a hét napos hét a 60-as rendszerbe?
  • Az év hossza: Az év hossza nem pontosan 360 nap, ami megnehezítené az évszakokhoz való igazítást.
  • A társadalmi elfogadás: Egy teljesen új időmérő rendszer bevezetése jelentős társadalmi változásokat igényelne.

Összefoglalva:

A 60-as szám valóban különleges tulajdonságokkal rendelkezik, és a történelem során fontos szerepet játszott. Bár a cikkedben felvázolt időmérő rendszer érdekes elképzelés, a gyakorlati megvalósítása számos kihívással járna.

További kérdések:

  • Szerinted miért olyan vonzó az emberek számára a 60-as szám és a hozzá kapcsolódó misztikum?
  • Milyen egyéb területeken lehetne alkalmazni a 60-as számrendszert?
  • Hogyan lehetne a 60-as számrendszert népszerűsíteni a modern világban?

Szívesen folytatnám a beszélgetést és megvitatnám ezeket a kérdéseket!

 



* * *

2024. október 26., szombat

A 60 mágiája


A 60-as számot ősi civilizációk már évezredekkel a kultuszba emelt ókori görögök előtt ismerték, sőt, számolásuk alapjává tették, míg okos utódok a tízes rendszernek nevezett ujjszámolásnál rekedtek meg.

Sok évezredig kellett várni, míg a legmodernebb számítástechnika felküzdötte magát a 8, majd 16 bites számolástól a 64-esig. Hurrá!

De a 64 csakugyan több, és jobb a 60-nál?

64 almát nem lehet igazságosan elosztani három ember között!

Ez, bizony, tragédia/ Van-e fontosabb szempont az igazságosságnál?

64 nem triviális osztói: 2, 4. 8, 16, 32.

Hát ez semmi!

60 nem triviális osztói: 2, 3, 4. 5, 6, 10, 12, 15, 20, 30.

Ez egyszerűen fantasztikus!

A fürge eszű olvasó már biztosan emeli kezét

Igen, így igaz, az ősi civilizációk szellemi öröksége itt szolgál nekünk hétköznapjainkban, minden nap. Itt van a 60 másodperces percünk, és a 60 perces órák!

Hát nem egy csodálatos eszköz az idő értelmes méréséhez?

De miért hagytuk itt abba?

Beleütköztünk volna agyi kapacitásunk korlátjaiba?

Ki tudja. De inkább ne ezen lamentáljunk, hogy tegyünk egy nem túl nehéz kísérletet annak átgondolására, hogyan nézhetne időmérési rendszerünk, ha nem csúszunk le oly balgán a 60 követéséről!

60 másodperc = 1 perc

60 perc = 1 óra

60 óra = 1 nap

60 nap = 1 évszak

60 évszak = 1 évtized

60 évtized = 1 korszak (600 év)

60 korszak = 1 éra (36 000 év, Homo sapiens vége felé közeledő uralma a Földön)

Kérdések?

Hogyan lesz 60 órából egy nap? Hát úgy, hogy órának a nap egy hatvanad részét vesszük. Ez éppen 24 „régi” perc. Tehát az új időmérő rendszerben az új órák, percek és másodpercek rövidebbek lesznek. Ez nem baj, ellenkezőleg, pontosabban fogunk mérni az időt.

És miért 60 napos az évszak? Hány évszakra osztjuk az évet, hagyomány dolga, de a földrajzi helytől is függ. Van, ahol mindössze egy évszak van, van, ahol kettő, de ahol a legváltozatosabb az időjárás egyértelműen meg kell különböztetni a kora („első”) és késő tavaszt, a kora és a késő őszt, vagyis értelmes ember számára évente hat évszakunk van.

Egy szó, mint hatvan, a 60 szent mágikus szám.

Tiszteljük, és alkalmazzuk!

 



Folió

* * *