A
2020 évi pandémia nem volt váratlan.
Erre nemhogy 2020. január 1-én figyelmeztettem itt, ebben a blogban, és nem
csak a 2015-ben megjelent A civilizáció című könyvemben, de már 1985-ben
kiadott Veszélyek és túlélés munkában is figyelmeztettem.
Azt nem lehetett tudni, mi lesz a kór neve, és mennyire gyilkos lesz. A név
valóban mellékes, a veszélyesség kevésbé. Azt is lehetne mondani, hogy óriási
szerencsénkre nem az Ebola vagy ahhoz fogható fertőzés támadott meg, de a
Covid-19 mégis tud annyit, hogy tartani kell tőle: a civilizációnk jelenlegi
formájában kártyavárként omlik össze.
Nem túlzás-e ez a kijelentés? És a civilizáció miféle „jelenlegi formájára”
kellene gondolni.
A kijelentés nem túlzás, ha helyesen értelmezzük. Azt nem állítom, hogy
mindenképpen lesz összeomlás. Elég lenne egy csodatevő vakcina és minden esetre
egy csodatevő gyógyszer is a kór ellen. és akkor hasonlóképpen elfelejthetjük a
Covid-19-et, ahogy egy sor fertőző gyermek és felnőtt fertőzést legyőztünk a
sokat ostorozott 20. században. Csakhogy alapozhatunk-e a csodavárásra?
De most nézzük meg azt a bizonyos formát. Ez nem más, mint a tömegkultúra,
de nem abban a szűk – kulturális – értelemben vett „tömegkultúra”, amely
annyira jellemző let „fejlett” társadalmainkra a 20. század második felétől,
hanem abban az értelemben vett kultúra”, ahogy a történészek egy kort jellemeznek.
Nem véletlen, hogy mind a két fogalom magán cipeli a „tömeg” jelzőt, hiszen
mind a két esetben ez adja a fogalom lényegét. A „kulturális” tömegkultúra egy
kétes tömegízlés szerinti silány kultúrát ad a tömegnek, a
társadalmi-történelmi tömegkultúra pedig egyszerűen és gyakorlatiasan
„tömeg-központú” piacgazdaság. Szemében nem érdekes milyen olcsó bóvlit, vagy
rágógumit, vagy édes löttyöt árulsz, a lényeg az, hogy nagy tömeg vásárolja
tőled. Régen egy paraszt egy családot, egy ács, egy kőműves, egy kovács, egy
cipész, egy orvos egy falut szolgált ki. A tömegkultúra korszakában az jut
előre, aki ha addig 100 embert szolgált ki, holnap ezret akar kiszolgálni, aki
ezret, az százezret akar.
Kik ma a leggazdagabb emberek a világon? Akik egynehány milliárd embert
szolgálnak ki – nem hátakkal és kastélyokkal, hanem üzleti apróságokkal.
Ez a „logika” elképesztő, és igen veszélyes állapotokat eredményez az
emberi létezés minden területén. Minden állam nagyobb és népesebb akar lenni,
minden város annál fontosabb, minél több lakosa van, a kormányzatok sok kis
kórház mellett egyre hatalmasabb kórházakban gondolkoznak, egyre hatalmasabb
stadionokat építenek, az építőipar egy hatalmasabb lakótömböket épít, a városi közlekedést
egyre hatalmasabb járművekkel oldják meg, egyre nagyobb repülőgépeket építenek.
Lehetne magyarázkodni a demográfiával, de ez a tényező a tömegkultúra
kialakulásában alárendelt szerepet játszik. A fő mozgató rúgó a profithajsza.
A profit keresést nem lehet, és nem kell kiiktatni az életből, hiszen nincs
létezés „haszonkeresés” nélkül. Csakhogy a féktelen profithajszát meg lehet és
meg kell zabolázni. Csakhogy ez egy másik és bonyolultabb feladat.
Most, ami aktuális: szembesülni azzal, hogy a Covid-19 megjelenése után az
eddigi többé-kevésbé kényelmesen működő történelmi tömegkultúra összeomlás
előtt áll. Ebből az első pánik után mindenhol bevezetett házikarantén csak egy
ízelítő volt.
Be kell látnunk, hogy – ha nem történik csoda – mély és tartós változások válnak
elkerülhetetlenné. és ha ezek túl nagy számban és túl gyors ütemben következnek
be, azt nem lehetne másképpen minősíteni, mint az eddigi életforma összeomlása.
Van választási lehetőségünk. Felfoghatjuk ezt, mint egy túlélési harc. Vagy
megpróbálhatjuk tervezni és irányítani a korszakváltást.
Az emberiség eddig soha nem állt ehhez mérhető kihívás előtt, bár jó ideje
itt van a klímaváltozás árnyéka is.
Nem régen azt írtam: száz forradalomra van égető szükségünk, az élet minden
területén. Ezeken kellene dolgozni. Hogyan akarunk és tudunk élni a jövőben?
Milyen településeken? Gyilkos levegőjű metropoliszokban, vagy A civilizációban
leírt via vita-n? Hogyan szeretnénk tanulni? Hogyan dolgozni? Hogyan szeretnénk
utazni nyári úticélunkra? Egy zsúfolt 500 fős repülőn vagy egy önvezérelt
„repülőszönyegen”?
Óriási szerencsénk, hogy közben hihetetlen tempóban zajlik az informatikai
és a robotizálási forradalom, ami kihat szinte az összes tudományra. De közben
sok még a múlt rossz öröksége. Nem, semmiképpen nem vagyunk könnyű helyzetben.
És a túlélésünk sincs garantálva. De hát, mit tegyünk?
Mindezt tudva tennünk kell dolgunkat.
Hajózni kötelező!
Forradalmat csinálni kötelező!
Élni pedig csodálatos!
*
* *
