2025. október 5., vasárnap

Van egy látomásom – 2

 

Mi ez a látomás? Álom? Mítosz? Legenda? Fantázia? Utópia? Sci-fi?

Vagy talán filozófia?

Esetleg mérnöki terv?

Igen, mindez, egyszerre, és még több.

Egy párhuzamos valóság, amelynek több érintési pontja azzal a valósággal, amelyben élünk.

Rengeteg múltbeli, és még több jövőbeli érintési pontok láthatók.

Sajnos, a jelenünk annyira feszült, torz, hogy szinte lehetetlenek az érintési pontok. Ez nagy vesztesség a számunkra.

Közben akad egy szerencsés ember, pontosabban mesterséges ember, másképpen mondva irodalmi figura, amelynek a nevét sem ismerjük biztosan. Társai csak Mesternek hívják. Hát ez a Mester azt meséli, hogy valami csoda folytán rátalált annak titkára, hogyan lehet átrándulni odaát, és vissza. Tőle származik az Eutlanda név is, de emlegette ő már másképpen is, illetve az sem világos, hogy az ottaniak így hívják világukat, vagy arról van szó, hogy a Mester találta ki számukra ezt a nevet.

Végül is ez nem a legfontosabb. A névnek általában is az a praktikus funkciója, hogy azonosítja a beszélgetés tárgyát.

Ez kifejezetten megkönnyítheti előadásunkat erről a másik valóságról, amely amúgy is hosszúnak ígérkezik.

 



* * *