2010. december 26., vasárnap

Decemberi bejegyzésem 1980-ban

x
Család, munka, doktori disszertáció, új modellek és számítógépes szimulációk, adatgyűjtés új témákhoz… Mi fért még bele az évbe? Egynéhány régebbi irodalmi művön is dolgoztam, egy új novellába is belekezdtem. De ami igazán említésre méltó fejlemény a jó kormányzásról szóló első komplett tanulmányom. Ez a téma is régóta foglalkoztatott. Bulgáriában Zsivkov politikai kreativitása nem ismert határokat, nem úgy, mint a legtöbb más baráti országban. Nem csak látványos átszervezések, összevonások, átnevezések történtek, de mélyebb formai kísérletek is. Viszonylag eredeti zsivkovi koncepció volt egy-egy minisztérium „társadalmasítása”, azaz felváltása egy úgynevezett „nemzeti kongresszussal”. Konkrétan így lett a későbbiekben átalakítva a kulturális minisztérium.
A kreativitás tetszett, de a szembeötlő voluntarizmus, a túlságosan szerény eredmények, a hozzám eljutó információk a makacs állami bürokráciáról, nyugtalanítottak.  Úgy éreztem, a kormányzás jó megszervezésében olyan hatalmas tartalékok rejtőznek, hogy ha ezeket akár kis részben is kiaknázzuk, alapvető fordulatot érhetünk el a világ jobbításában. Ehhez lelkesítő remények fűződtek. Úgy láttam, hogy a kádári politika túlzott óvatossága ellenére is, Magyarországból a legjobb szocialista államot építette fel, amely sok szempontból évről-évre közelebb került Svédországhoz, a legjobb kapitalista államhoz.  A kettő társadalompolitikai szempontból számomra álompár volt, egy nagyszerű jövőbe vezető híd két meghatározó pillére.
Ebben a témában igyekezetem váratlan érdeklődést, és egy konkrét megbízást hozott az MSZMP-hez igen közelálló Politikatudományi Intézet részéről. Már akkor olyan struktúrát és szempontokat fogalmaztam meg, amelyek az elmúlt 30 év kormányzási gyakorlatának trendjét tükrözte. A megbízást adó Szoboszlai György igen bizalmasan jelezte, hogy az – akkori – opponenseim kritikájával nem ért egyet. De mit tudunk kezdeni az arc nélküli opponensekkel, 1980-ban, 2010-ben?

[M]

2010. november 26., péntek

Novemberi bejegyzésem 1980-ban

Öröm és remény

1980 az öröm és a remény éve. De az emberi szellem sajátja, hogy nem hagyja elaltatni éberségét. Az élet egy szűnni nem akaró harc a rend és a káosz között. Soha nem szabad azt hinni, hogy az örömet magától követi újabb öröm.
Gonosz kártevés, vak sorscsapás, katasztrófát hozó hibáink életünk állandó szereplői. Ezeket kivédeni nem tudjuk, de előrelátásunk révén a bajokat valamennyire elkerülni, valamennyire csökkenteni lehet. Az előrelátásnak még abban is van szerepe, hogy sikeres legyen a károk jóvátétele, hogy a bajok után még erősebbek legyünk. Az előrelátás minden intelligencia lényege. Sokat számít a műveltség is. Nem véletlenül ez civilizációnk ókorának eszménye. A következő szint, amelyre az emberiség feljutott, a kreativitás. Ma a felelősség korának küszöbére értünk. Bármit tehetünk, de ha nem vagyunk képesek nagy távlatokban látni, gondolkozni, és felelősséget érezni, akkor vagy a világ, vagy saját hibáink, meg nem felelőségünk pusztít el.
A görög mitológia szerint, az egyik legnagyobb büntetés az, hogy az ember lássa előre a jövőt, de senki ne higgyen neki. Ez sújtott Kasszandrára. De Kasszandra szemét az istenek nyitották meg. Nekünk saját magunkra, saját – szorgosan, becsületesen fejlesztett – intelligenciánkra kell számítanunk. És bízni kell, hogy a meg nem hallgatás nem isteni átok. Utunkban minden rendű-rangú hatalmasok hatalomféltése áll. Mindaddig, amíg az értelem nem kap kikezdhetetlen autonóm szerepet a társadalom-ban, hanem a hatalmasságokat hűen kiszolgáló eszköz marad, civilizációnk megreked egy posztbarbár állapotban. A káosz- és a katasztrófaelmélet iránt legelőször matematikusként, később filozófusként, végül gyakorlati szakemberként kezdtem érdeklődni. 1980-ban kezdtem módszeresen gyűjteni anyagot egy nagyobb tanulmányhoz. Akkor még nem tudtam, hogy ezt a tudományágat dezasztrológiának fogom elnevezni. És hogy évtizedekig fogok töprengeni: a minket reálisan fenyegető végveszélyek, avagy társadalmunk irracionalitása a nagyobb fenyegetés?
 

2010. november 22., hétfő

Mutasd nekik, merre kell menni, mit kell tenni!



De könnyű tanácsolni: ne félj!
Van-e értelme, van-e jogunk ilyet tanácsolni a felhőcsinálóknak? Vajon a szigorú feketeöltönyös emberek nem is léteznének? Nem lennének eszközök a felhőcsinálót lekapcsolni, munkáját ellehetetleníteni, életét tönkretenné? Életét elvenné?
Dehogynem!
Ezek léteznek! Vannak eszközeik!
De neked van feladatod! Neked van célod! Neked van tehetséged. Neked van felelősséged!
Dolgozz! Igyekezz! Teljesítsd feladatodat!
És bízzál!
Mert van társad!
Van tanítványod!
Van követőd!
Mutasd nekik, merre kell menni, mit kell tenni!
Megértik! Megteszik!
Sikerülni fog!



Téged hadd vigyenek!
Akkor is maradj ember, maradj felhőcsináló! Bökd meg a feketeöltönyös kalapját, és nevess!

[K]

2010. október 31., vasárnap

A dolgok rejtelme

Hatéves korom óta mániám lett rajzolni a tárgyak formáját. Mire ötvenéves lettem, már végtelenül sok rajzot publikáltam, de mindaz, amit hetvenéves korom előtt publikáltam, nem éri a fáradtságot, hogy számoljuk. Amikor hetvenhárom éves lettem, akkor kezdtem lassan megérteni az igazi természet, az állatok, a fűszálak, a fák, a madarak, a halak és a rovarok lényegét. Ennek köszönhetően, amikor majd nyolcvanéves leszek, még nagyobb haladást érek el, kilencvenéves koromra, behatolok majd a dolgok rejtelmébe, százévesen bizonyosan elérek majd egy csodálatos szintet, és amikor száztíz éves leszek, akkor nálam akár egy pont, akár egy vonás, minden élő lesz. Kérem azokat, akik annyit élnek, mint én, nézzék meg, hogy betartom-e szavamat. – Írom pedig ezt saját kezűleg hetvenöt éves koromban, néhai Hokuszai, ma Gvakio Rozsin, a rajz öreg bolondja.


Hokuszai 100 rajz Fudzsiről című albumának előszavából.


Tisztelet neked,
rajz, tökély vén bolondja!
Barátom lettél...

Szimeonov Todor haikui

[L]

2010. október 30., szombat

Vállalni az utunkat

Hokuszai (Kacusika Hokuszai, nyugaton Katsushika Hokusai) japán képzőművész, fametsző, festő. Született Hondzso, Kacusika (ma Tokió része), Japán, 1760. október 21-én, meghalt Aszakusza, Edo (ma Tokió), 1849. május 10-én. Gyermekkorában könyvkereskedésben dolgozott, ezután egy műhelyben elsajátította a fametszés mesterségét. 1786-tól önállóan dolgozott. Mintegy harminc művésznevet használt, 1797-től kezdve már csak a Hokuszait. Hetven éves pályafutása során 40 000 körüli rajzot, metszetet és festményt készített, ennek ellenére szinte nyomorban élt. Körülbelül 500 könyvet illusztrált. Maga is írt népszerű regényeket, amelyek saját rajzaival, metszeteivel jelentek meg. 1796-ban megtanulta az európai perspektivikus szabályokat is. Művészete eljutott a korabeli Európába és népszerűvé vált, szerepe volt a Japán iránti érdeklődés felélénkülésében. Művészetének egyes jellegzetességei csodálatot keltettek Európában: a természet alapos megfigyelése, virtuóz rajzkészsége, a képeit jellemző rendkívüli finomság. A nyugati kritikának is köszönhető, hogy munkásságát a huszadik századra hazájában is méltóképpen elismerték.

Flickr - …trialsanderrors - Hokusai, Under the great wave off Kanagawa, ca. 1832

[M]

2010. október 26., kedd

Októberi bejegyzésem 1980-ban

Barátok

A szocializmus új tulajdonosi modelljének szimulációját még egy Texas Instruments márkájú programozható kalkulátorral végeztem, de már ott voltak az elektronikus kor új csodái: a Commodore 64 és a Sinclair-féle csodakomputerek, a ZX80, majd a bámulatos ZX Spectrum. Az új gépek szélesebb fronton tették lehetővé az intellektuálisabb módszerek alkalmazását. A hetvenes években számítógép alatt hatalmas klimatizált termekben felállított fémszekrények sorát kellett érteni, amelyekben méretes mágnesszalag-tekercsek forogtak jobbra-balra. Ezek hasznosításához nagy, jelentős projektek kellettek, például egy nagyvállalt ügyvitelének „feldolgozása”. Micsoda forradalmat ígért az a technikai fejlődés, amely révén egy számítógépet már az asztalra lehetett tenni. Ezeket kezdték hívni először asztali, majd személyi számítógép, azaz pc-nek (personal computer). Matematikusi képzettségem segített megérteni az ebben a fejlődésben rejlő határtalan lehetőségeket. A Kereskedelmi Szervezési Intézetet akkor egy rendkívül korszerűen gondolkodó szakember, Vasvári György vezette. Így egyenes úton létrehozhattam a Gazdasági-Matematikai Laboratóriumot. Hogy-hogy nem hozzám került az intézeti könyvtár is. Eredményes évek következtek, amikor az innováció minden területén szabad kezet kaptam. Javaslatokat tehettem az intézet és főhatóságunk számára, részt vehettem kormányszintű szakértői bizottságok munkájában, kezdeményezhettem szakmai együttműködést a Belkereskedelmi Kutató Intézettel, a Kereskedelmi Főiskolával, a Kereskedelmi a Vendéglátó Múzeummal, számos projekt-kezdeményezésem megvalósítását saját kezembe vehettem. Így megszervezhettem az intézeti videó stúdi-ót is, amely a későbbi ATV csirája lett.
1980 arckép-csarnoka elevenen él. Tucatnyi munkatárs és tucatnyi partner felejthetetlen emlékét őrzöm magamban. Képviselje munkatársaimat egy név: Szentpéteri Géza, partnereimet is egy: Draveczky Balázs. Sokat tanultam tőletek. Köszönöm. Amíg élek, élni fogtok szívemben, drága barátaim.

Barátok
1980
1980 a Facebookon

[B]

2010. október 1., péntek

A világ örök és végtelen

A világ örök és végtelen

A világ örök és végtelen. Az örök és végtelen világban minden véges. Az ember véges. De az ember képes szemlélni a világot, képes szemlélni a világ örökkévalóságát és végtelenségét. Képes azt befogadni. Képes azt megérteni. Képes azt megváltoztatni. Ezzel képes belehelyezni magát ebbe az örökkévalóságba és ebbe a végtelenségbe.

[Emberhit] http://www.valtozovilag.hu/elso/