„Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.” – mondta Blaise Pascal, a 17. században élt francia matematikus, fizikus és filozófus.
Csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában, ezt úgy is mondhatjuk: meditálni. A mindennapi életben tapasztalhatunk nehézségeket, feszültséget, kétséget, félelmet és boldogtalanságot. A meditálás célja felülkerekedni ezeken az érzéseken, és harmonikus életet teremteni. Mélységes nyugalmat nyújt ahhoz, hogy helyreálljunk, és új energiát hoz egy gazdagabb és teljesebb élethez.
A meditálás természetes dolog. A figyelem tudatos alkalmazásán alapul. Egyszerű, könnyű megtanulni és gyakorolni a világban élő aktív ember számára is. Nagyon sok meditációs technika létezik, és ezek gyakorlása hasznos lehet. Mégis a technika puszta említése is elgondolkoztató, hiszen ez éppen elterelheti figyelmünket a belső csendtől. A meditációs technika esetében van a meditáló és van a meditáció tárgya (mely a legtöbb esetben egy kép, hang vagy gondolat, tehát valami rajtunk kívül álló dolog), amíg az igazi meditációban a figyelmünk minden kötöttségtől megszabadul. Ami éberen marad a meditációban, az gondolatoktól mentes tiszta tudat.
Ilyenkor egyszerűen figyelemmé változunk. Nem gondolunk, hanem figyelünk. Ehhez feltétlenül szükséges a türelmes gyakorlás. Meditálás közben nem az alvás állapotába kerülünk, hanem teljesen éberek és tudatosak maradunk. A meditációhoz nem szükséges semmilyen speciális jóga vagy légző gyakorlatot végezni. Nem szükséges lótusz vagy más hasonló ülésben maradni.
A meditáció a mély nyugalom, a határtalanság, a boldogság érzését adja. De ami a legkarakteresebben jellemzi, az a hatalmas belső csend. Ez a mély nyugalom és a belső csend egyre inkább kiterjed egész életünkre. A meditáció rendszeres gyakorlása a legegyszerűbb és leggyorsabb út az önmegvalósításhoz.
A meditáció egyáltalán nem nehéz és nem is bonyolult. Bárki könnyedén megtanulhatja és gyakorolhatja. A meditáció nem keleti és nem is misztikus. A meditatív állapot az ember természetes állapota. A meditációban az elme figyelme idővel kétirányúvá válik. Miközben egyre szabadon utazunk belsőnkben, megtanulunk figyelni és utazni a külvilágban is.
Egy rendszeresen meditáló ember nem távolodik el a hétköznapi élettől, nem válik afféle különc emberré. Elkezdi végre igazán érezni, érteni és élvezni az életet.
