Kár
a szóért: a babona rossz. A babona először is ostobaság, és mint minden
ostobaság bármikor bármilyen tragédiát is okozhat.
A kérdés inkább az: babona-e minden, ami annak látszik? Biztosíthatom-e
azt, hogy az, ami más körülmények között sima babona, nálam hasznos eszköz?
A dolog ilyetén megfordulása nem lenne precedens nélküli. Sok anyag például
nagyobb mennyiségben méreg, kis mennyiségben gyógyszer…
Azt hiszen, a babonák nagy része, de akár az előttem átszaladó fekete
macska is hasznos figyelmeztető vagy emlékeztető tudna lenni arra, hogy bölcs
dolog az óvatosság, a megfontoltság, a tervek újragondolása. Ehhez elég, ha nem
döntöm el magamban balgán, hogy e miatt a kedves négylábú miatt
szerencsétlenség ér, és nyúlszívűen visszafordulok, vagy esetleg egy gyors
irányváltással inkább az utánam jövőre hagyományozom a várható sorscsapást,
hanem szinte derülök a néprajzi műveltségem eme mókás gyöngyszemén, közben újra
sorra veszem a soron következő feladataimat…
Sok és különféle izgalmat hoznak a számokkal való találkozásaink. Nem
véletlenül virágzik évezredek óta a számmisztika, a numerológia, a kabbala…
Vehetjük triviális esetnek, ha vásárlásnál egy szám mellbevágóan nagynak, vagy
kellemesen kicsinek érezzük. Bonyolultabb a helyzet, amikor ki kell találni a
hétem megjátszandó lottószámokat… És megint más amikor „velünk szembe” jönnek a
számok, és üzenetüket szeretnénk megfejteni…
Számokkal lépten nyomon találkozhatunk vizuálisan, akusztikusan, intellektuálisan…
De kétségtelen, hogy az óraszerkezetek, elsősorban a modernkor digitálisan
jelző óraszerkezetek a nagyiparos. Ahányszor ránézünk, annyiszor valamilyen
érdekes négyszámjegyű számot. Valóban, nehéz „nem érdekes” négyszámjegyű számot
elképzelni, de ha lenne is ilyen, akkor azért lenne érdekes. Természetesen, ízlés dolga, melyik mennyire
érdekes valakinek, érdekesebb-e a 12:34 vagy a 11:11 stb. A lényeg az, hogy
naponta több alkalommal is érhet egy ilyen „érdekes” szám megpillantásának az
élménye. Apró hétköznapi élmény. De miért ne vegyük észre? Miért ne élvezzük?
Miért ne „csapjunk rá”?
Nem, ez nem babona. Ez egy felfokozott érzékenység egyrészt ahhoz, ami
körülöttünk van, másrészt ahhoz, ami bennünk van – mint érték, vágy, terv,
szándék…
Merjünk észlelni! Merjünk érezni! Merjünk örülni! Merjünk kívánni!
És utána cselekedjünk! Feltétlenül gondolkozva cselekedjünk!
*
* *
