Gefekt
– nem régen neveztem el magamban így egy új keletű jelenséget. Arról valóban
azt lehet mondani, hogy egyfajta defekt, a – modern (?) – emberi kapcsolatok
sajátos defektje, de az – etimológiailag – érdekes, hogy a szó nem a defektből,
hanem az effektusból („effect”) keletkezett. Mondom, hogy megkönnyítsem a
nyelvészek dolgát.
De lássuk a lényeget: milyen jelenséget akar jelölni a gefekt? A megfejtést
bizonyára nagyban elősegítené, ha ilyen formán használnám a terminust: G-effektus.
Igen, megint a Google-ról lenne szó. Hogy mi új rosszat tett az Infó birodalom?
Semmi rosszat nem tett. A rosszat mi tesszük, lúzer juzerek…
Megszoktuk, megkedveltük (ajjaj, de mennyire) az új szociális médiákat,
ahol végre együtt lehetünk, egy lagymatag virtuális melegben. Csend, aztán
valaki kérdez valamit. Valaki válaszol. Így. Vagy úgy. „Nézd meg a google-ban
(ki nem mondva: te hülye, ennyi eszed sincs?)” Avagy link jön. Amely így
kezdődik: google.com/….. (Ki nem mondva: hasonló, mint fent.)
Elgondolkoztam: minek a szociális média, ha minden kérdésre ez a válasz.
Előbb-utóbb minden fafej megtanulja, hogy a válasz „google”, és nem kérdez,
hanem keres ahol kell.
Nos, ezt a végtelenül ostoba reakciót nevezem gefektnek.
Tessék felfogni, hogy társaságban, ha kérdeznek tőled valamit, bátran és
kedvesen legjobb tudásod szerint kell érdemben válaszolni. Ez az igazi, ha jól
tudod, ha rosszul tudod, ha nem tudod.
Nem tudni valamit nem szégyen. Rosszul tudni sem dicsőség, de az sem nagy
szégyen.
Nem társ lenni a társaságban, hanem süket útjelző, amely a Google felé
mutat, ez már szégyen. De legalább szánalmas. Rontja a levegőt.
Ja persze, az is szégyen, ha nem akarsz tanulni, megtanulni, amit nem
tudtál, helyesbíteni agyadban azt, amit rosszul tudtál.
Összefoglalva: ne kövess el gefektet, és amikor ilyet tapasztalsz egy
szociális médiában, csak ennyit mondj: „Gefekt!”
*
* *
