Az
Európai Unióban a tagországok hivatalos nyelvei elvben egyenrangúak, de
kezdettől fogva az angol az uralkodó. Ez a helyzet vélhetően Nagy-Britannia
közelgő kilépése után sem változik meg egyhamar. Ezzel egy igen bizarr helyzet
alakul majd ki: egy, az EU-ban nem „honos” nyelv fog uralkodni a kommunikáción
(Egyedül Irország tartja a számára idegen-gyarmatosító angolt hivatalos
nyelvnek, saját ősi – de ma is élő - ír nyelvével szemben.)
De kell-e zavarnunk magunkat az angol nyelv egyeduralmától, lévén ma már az
angol az egész világon (úgy-ahogy) használt kommunikációs eszköz? Mit is
akarhatunk helyette? Egy szerényebb, másodrendű uralkodót? (Német? Francia?
Spanyol? Portugál? Megannyi becses nagy múltú világnyelv, de egyik sem alkalmas
az angol kiváltására.) Esetleg az eszperantó? Vagy egy merőben új közös nyelv?
Reálisnak azt tartom, hogy a klasszikus latin nyelv alapjain teremtsünk meg
egy új korszerű, azt mondanám: forradalmian korszerű nyelvet.
A „régi” latin nyelvvel szemben leggyakrabban azt szokták felhozni, hogy
meglehetősen nehéz. De éppen ezen radikálisan lehetne változtatni, ha
belekezdünk egy új változat kialakításához – nem mellesleg az angol
egyszerűségétől tanulva. Így például el kellene felejteni a főnevek ragozását
(amely az oroszt is meglehetősen nehézzé teszi a tanulók számára). Ugyancsak el
lehetne felejteni a főnevek (és így a jelzők) nemét is. De el lehetne felejteni
az igék ragozását is (még az az angolban használt kivétel a egyes szám harmadik
személy esetén is fölösleges).
És íme, ezzel az „újlatin” nyelvtana az egyik legegyszerűbbé válna a
világon.
Különösen izgalmas megoldásokkal lehetne kísérletezni, ami az újlatin
szókincsét illeti. Meg lehetne például engedni bármely „partner” nyelv
szavainak használatát. Így afféle „szabad forráskódúvá” válna a nyelv.
Ha most, valami csoda folytán Európa homlokára csapna, és nem csak zöld
utat adna az elképzelésnek, hanem lelkesen és bőkezűen támogatná, akkor sem
hiszem, hogy megérem az új latin élő használatát látni az utcán. Ha viszont el
is marad egy a homlokra csapás, talán száz év is eltelik valami
kiút-kereséssel.
Igen, lehet, hogy az azonnali tolmácsolást biztosító eszközök pár éven
belül felforgatják az emberi kommunikációt.
Lehet. De én akkor is fontosnak érzem, hogy egy nyelvet beszéljünk. A kölcsönös
megértés egyik „sine qua non”-ja (csodás latin).
Eközben magától értetődik, hogy óvón kell vigyáznunk anyanyelveinkre. Hogy
saját magunkat is megértsük.
*
* *
