73. évértékelő

Minden ember egy korszak. Uralkodásának korszaka. Magán való uralkodásának időszaka.

Igaz, sokan nem tudnak magukon, ezért inkább másokon próbálnak uralkodni. Ami sosem vezet jóra. Gyakran még kínosabb az efféle próbálkozás bukása, ha is-is a szándékuk, vagy ennél is grandiózusabb. Végül is a világon is jó volna uralkodni, vélnek egyesek.

De hagyjuk ezeket az elhibázott figurákat, nézzük meg a rendes embereket. Mi (mert hát magam is rendes ember vagyok, tudnád, ha jobban ismernél) valóban uralkodunk, éspedig annyi sejt fölött, ahány csillag van a Tejút nevű galaxisunkban. Közben minden sejt népesebb és bonyolultabb, mint egy falu. Mit ér egy kínai császár egész birodalmával együtt hozzám képest! Májamnál is kisebb, nyugalmasabb vállalkozás.

És ki csinálja igazán jól ezt az uralkodást? Ahogy a tapasztalatok is mutatják, és ahogy sok bölcs már ki is mondta: az tud uralkodni, aki megtanult szolgálni. Hiszen az igazi uralkodás szolgálat.

Jók, kevésbé jók, rosszak, mind benne vagyunk az időben, vándorolunk, saját korszakunk pályáján. Amely többnyire mély és szűk völgy, néha sötét dohos alagút. Korszakunkat senki nem nevezi el rólunk, mint ahogy a japán császárokét. De kinek hiányzik ez? Sokan vagyunk, mindenki éli a maga életét, vándorol a maga útján.

Annyi viszont illendő, sőt melegen ajánlott (az Életútmutató!), hogy uralkodásunk, életünk minden letelt évét tekintsük át, értékeljük, tegyük világossá a tanulságokat és nem kevésbé további terveinket. Ezt a jó gyakorlatot nem lehet elég korán elkezdeni, de azért a kis gyerekektől ne várjunk többet, mint szemük csillogását, ahogy nézik a gyertyák lángocskait a születésnapi tortán.

Felnőtt fejjel más az elvárható.

Apropó, felnőtt fej: tanításom szerint századunk emberének immár 111 év adatik élni. (Adassék, hogy ezeket mindenki egészségben élje le). Ez a 111 év pedig három szakaszra válik: 37 évig fiatalok, 37 évig felnőttek, és 37 évig idősek (öregek) vagyunk. Így nekem még egy évem van a felnőtt korból, utána léphetek át az öregkorba. Amely bizonyos értelemben a legfontosabb: ott lehetünk végre igazi kertészek a jóság és a bölcsesség kertjében.

Nos, mindez jó, de lássuk konkrétan, mit tud felmutatni Szimeonov Todor uralkodásának 73. évében?

Mivel a nevezett a számok nagy kedvelője, álljon itt néhány adat.

Tehát, a mai napig

73 évet,

vagyis 876 hónapot,

vagyis 3809 hetet,

vagyis 26 664 napot,

vagyis 639 936 órát,

vagyis 38 396 160 percet,

vagyis 2 303 769 600 másodpercet éltem.

 

Sok volna ez? Egypáran vannak a Földön, akinek több dollárjuk van, mint ahány másodpercet éltem. Fura asszociációkat ébresztenek a számok. Mellesleg a fenti „teljesítmény” nem egyéni. Ennyi jár mindenkinek, aki a 73. születésnapját üli.

A nagy kérdés: mi történt ez alatt, vagy megmaradva a szerényebb vállalkozásnál, az évértékelésnél: mi történt az elmúlt egy év alatt?

Igen, nagy kérdés. Szentelem is mindjárt neki a kellő időt, de remélem, érthető, hogy erről most nem tudok szolgálni „élő közvetítéssel”. Ez a munka belső. Nagyon, hihetetlenül érzékeny belső munka.

Biztos vagyok, hogy eredménye több megosztható üzenetet fogalmaz majd meg.

 Legyen szerencsénk újra találkozni!

 

* * *