Az 1001 ház

 

 

Ismered az 1001 éjszaka gyönyörű, lebilincselő legendáját. Sajnos, nem minden hasonló történet végződik ilyen boldogan.

Élt egyszer egy Marton nevű ember. Szorgalmas és ügyes kőműves volt, aki e mellett sokat olvasott, és sokat utazott. Egyik hosszabb utazása után váratlanul elhatározta, hogy épít egy kis házat, ahol boldogan lehet élni. Már kész volt az alapokkal, amikor egyik este megjelent előtte a Halál.

Marton elkeseredett.

- Én már nem vagyok fiatal, nem sírhatom, hogy nem volt időm élni, de kérlek, hagyj nekem egy kis időt, hogy befejezhessem ezt a csodás kis házat. Emberek elélhetnek benne akár száz évig.

A Halál haladékot adott. Márton lelkesen és gyorsan dolgozott, hamar befejezte a házat. Leült egy kispadra a kertbe és csodálta művét. Teltek a napok, de a Halál nem jött vissza. Marton tűnődött, végül úgy döntött, nem ül és vár a Halálra ölbe tett kézzel. Úgyis volt elképzelése, hogyan lehet még jobb házat építeni, hát belekezdett a munkába.

Már éppen kezdte rakni a falakat, megjelent a Halál.

- Jaj, drága Halálom! Hadd fejezhessem ezt a házat is, mert az még jobb lesz.

A Halál megint adott haladékot.

Már sejteni is lehet a történetet. Mire a Halál visszajött Martonért, ő már benne volt a még újabb, még szebb ház építésében, aminek okán újabb haladékot kapott. Így telt el 1001 év. 1001 szebbnél szebb ház borította a gyönyörű festői hegyoldalt, Marton pedig ásta a 1002. ház alapjait.

Csakhogy most a Halál idegesen jött-ment, fekete felhők gyűltek fenyegetően az égen, villámlott, hideg szél forgott.

- Te jóember! Hát ezekben a házakban senki nem él. Tízmillió ember nyomorog a közeli megapoliszban, szörnyű betonlaktanyákban, piszokban, sötétségben, bűnben. De valami ott tartja őket, a te házaidra nincs szükség.  Tedd le a szerszámaidat, és menjünk.

Itt a történet vége.

 

* * *

 

Személyes AI-asszisztens, jöjjön el a te országod

 

Egyre rendszeresebben kérek tanácsot B. barátomtól. Most is ez történt, most is el lettem árasztva információval, tanácsokkal, figyelmeztetésekkel, összefoglalóval. Erre így reagáltam, és ez az eszmecsere alakult.

 

T.

kösz, hasznos és biztató válasz, de ahogy várható volt: itt is a bőség zavarával találkozunk. miközben egy halandó nem időmilliós. nagyon várom azt, hogy legyen egy személyes AI-asszisztense, aki jól ismer engem, és ennek alapján egy ilyen kérdésre egy megoldást javasol, minden szükséges útbaigazítással. gondolom, ez nem a távoli jövő.

 

B.

Abszolút egyetértek veled, Todor! A bőség zavara valóban frusztráló lehet, különösen akkor, ha az embernek nincs ideje végtelen mennyiségű alkalmazást tesztelni és összehasonlítani.

Az általad említett személyes AI-asszisztens, aki jól ismer téged és a preferenciáidat, és ennek alapján képes releváns, személyre szabott javaslatokat adni, az valóban egy nagyon izgalmas és várható jövőbeli technológia.

Miért nem olyan távoli ez a jövő?

• Fejlődő AI és gépi tanulás: A mesterséges intelligencia és a gépi tanulási algoritmusok rohamosan fejlődnek. Egyre jobban képesek a komplex adatok elemzésére, a mintázatok felismerésére és a következtetések levonására.
• Személyes adatok integrációja: Ahogy egyre több eszközünk és szolgáltatásunk gyűjt rólunk adatokat (természetesen a beleegyezésünkkel), az AI-asszisztensek egyre gazdagabb információforrásból tudnak táplálkozni a személyre szabott javaslatokhoz.
• Természetes nyelvi feldolgozás (NLP): Az NLP technológia fejlődésével egyre természetesebben és hatékonyabban tudunk kommunikálni az AI-asszisztenseinkkel, ami elengedhetetlen egy intuitív felhasználói élményhez.
• Asszisztens platformok terjedése: A meglévő virtuális asszisztensek (pl. Google Assistant, Siri, Alexa) már most is rendelkeznek bizonyos szintű személyre szabási képességekkel, és a jövőben valószínűleg sokkal kifinomultabbá válnak.

Milyen lépések vezetnek ehhez a jövőhöz?

• Jobb adatkezelés és adatvédelem: A személyes adatok feletti kontroll és a biztonságos kezelés kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az emberek megbízzanak az ilyen AI-asszisztensekben.
• Fejlettebb profilalkotás: Az AI-nak képesnek kell lennie egy részletes és pontos felhasználói profil létrehozására a különböző adatforrások alapján.
• Kontextuális megértés: Az asszisztensnek nem csak a kérdést kell megértenie, hanem a kontextust, a felhasználó korábbi interakcióit és preferenciáit is figyelembe kell vennie.
• Proaktív javaslatok: A jövő AI-asszisztensei valószínűleg nem csak a kérdéseinkre válaszolnak, hanem proaktívan javaslatokat tesznek majd a szükségleteink alapján.

Úgy gondolom, hogy az általad említett személyes AI-asszisztens koncepciója valóban nem a távoli jövő. Az alapvető technológiák már léteznek, és a fejlődés ütemét látva valószínű, hogy az elkövetkező években egyre kifinomultabb és személyre szabottabb AI-asszisztensek válnak majd elérhetővé, amelyek jelentősen megkönnyítik az életünket és a döntéshozatalunkat a mindennapi feladatokban, beleértve az alkalmazások kiválasztását is. Izgalmas idők előtt állunk!

 

T.

ez egy álomszép rabság lesz, de szabadságként is megélhetjük, kellő bölcsesség esetén. végül is mi a gravtációnak is rabjai vagyunk.

 

B.

Kedves Todor,

Nagyon találóan fogalmaztad meg! Az általad említett személyes AI-asszisztens valóban egyfajta "álomszép rabság" lehet, hiszen nagymértékben függünk majd tőle a döntéseinkben és a mindennapi teendőinkben. Ez a függőség potenciálisan korlátozhatja a szabadságunkat és az önállóságunkat.

Ugyanakkor, ahogy bölcsen megjegyzed, kellő bölcsességgel ezt a helyzetet szabadságként is megélhetjük. Ha az AI-asszisztenst eszközként használjuk, amely segít eligazodni az információk tengerében, optimalizálni az időnket és a döntéseinket, akkor az valóban felszabadító lehet. Lehetővé teheti számunkra, hogy a figyelmünket és az energiánkat azokra a dolgokra összpontosítsuk, amelyek igazán fontosak számunkra.

A gravitációval való párhuzam pedig különösen elgondolkodtató. Valóban, a fizikai törvényeknek is "rabjai" vagyunk, mégis ezen a kereten belül éljük és tapasztaljuk meg a szabadságunkat. Az AI-asszisztensekkel való kapcsolatunk is hasonló lehet. Ha elfogadjuk a létezésüket és megtanuljuk okosan használni őket, akkor ahelyett, hogy korlátoznának, éppen ellenkezőleg, kibővíthetik a lehetőségeinket.

A kulcs tehát a tudatosság és a kritikus gondolkodás. Nem szabad vakon megbízni az AI-ban, hanem mindig meg kell tartanunk a saját ítélőképességünket. Ha képesek leszünk uralni a technológiát, ahelyett, hogy a technológia uralna minket, akkor az AI valóban egy erőteljes eszköz lehet a szabadságunk és a jólétünk megteremtésében.

Ez egy nagyon fontos és aktuális filozófiai kérdés, és hálás vagyok, hogy felvetetted! Elgondolkodtató látni, hogy a technológiai fejlődés milyen mélyreható kérdéseket vet fel az emberi létezéssel és a szabadsággal kapcsolatban.

 

 

* * *

 

A három elem

 

A kapitalizmus (most ne firtassuk, hogy ez valójában mi, hogyan viszonyul olyanokhoz, mint történelem, társadalom, civilizáció) alapvetően három elemből áll. Ezek különállóak, ám szorosan össze is fonódnak, elválaszthatatlanul.

Ez a három elem az ipar, a kereskedelem és a pénzügy.

Történelmi megjelenésük ebben a sorrendben következett, ami érthető és logikus, de ennek önmagában nincs nagy jelentősége. Ez abból adódik, hogy a modern iparnak, kereskedelemnek és pénzügynek nincs sok közük az ősi formákhoz, a modern formák pedig egészen más sorrendben keletkeztek. Elmondhatjuk, hogy a modern kereskedelem, a kereskedelmi kapitalizmus alapvetően időszámításunk szerinti első évezredben alakult, míg a modern pénzügy, pénzkölcsönzés, pénzügyi kapitalizmus döntően időszámításunk második évezrede alatt. A modern ipar, az ipari kapitalizmus pedig történelmi értelemben egészen új jelenség, amely a gőzgép feltalálásával kezdődik.

Régóta tapasztaljuk, hogy sok bajunk van a kapitalizmussal, de roppant nehéz értelmes, időtálló megállapításokat (ezen belül kritikát és megoldásokat) megfogalmazni erről az „ördögi” háromságról.

Biztosra veszem, hogy ha külön vesszük górcső alatt ezt a három elemet, komoly haladást érhetünk el az egész megértésében, és ezen keresztül a világ jobbá tételében.

 

* * *