Beavatás

 

 

Igen jó, közeli barátok vagyunk N. Cs.-vel, ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy bevatatott remek naptár-naplója titkaiba.

Még nagyobb megtiszteltetésnek, kisebb csodának éltem meg, hogy beleegyezett egy rövid részlet közlésében. Tekintettel arra, hogy ez a csodálatos műfaj még szinte teljesen ismeretlen, sokan képtelenek elképzelni azt, ez a közlés szellemünk számára fontosabb és hasznosabb, mintha talajmintát hoznánk egy idegen bolygóról.

Jó olvasást, jó inspirációt!

 

N. Cs. saját naptára

 

Január 1.

Az újra kezdés ünnepnapja

„Az a nagyszerű az emberben, hogy tudja, érdemes és fontos újra kezdeni!” (Ray Bradbury)

Az 1 napja

1823ban megszületett Petőfi Sándor, aki ezt írta: „Juliska! Válasszunk magunknak csillagot!”

Újévi koncert Bécsből, nem szabad elmulasztani

 

 

Január 2.

A második nap. Az első után mindig van a második. Az nem kisebb, rosszabb, kevésbé szerencsés.

1968-ben Christian Barnard professzor elvégzi a második sikeres szívátültetést.

A 2 napja

1843-ben Drezdában bemutatják Wagner „A bolygó hollandi” című operáját

 

 

Január 3.

1942-ben született Rózsa néni, édesanyám nővére, egy csodálatos, melegszívű ember.

A 3 napja

1521-ben X. Leó pápa kiátkozza Luther Mártont.

„Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.” – mondja Luther Márton. „De, de! A remény mindig él!” – mondja a Mester.

 

 

A naptárról

 

* * *

József naptára

 

Hát persze, ezzel

(Mese)

József gyorsan végzett a második műszakjával, és kissé unottan készült a tv elé ülni és megnézni a legújabb sorozat következő epizódját. Előtte megszokásból tett egy kört a neten. Véletlenül tévedt egy ismeretlen oldalra, de néhány szó valamit megmozgatott benne. Beleolvasott ebbe-abba. Értette és nem is értette tisztán, mit olvas.

„Így járunk ezzel a sok információval, ezzel az állandó sietéssel, versenyfutással. A videóklip az új minta. Nem bírjuk kivárni egy gondolat végét, azt leharapja a következő, de az is leharapva…” – valami ilyesmit hozhatott ki az átsuhanó érzésből, ha nagyon akarta volna szavakba önteni azt. Ilyen szándéka nem volt, annak ellenére, hogy igen értelmes és racionális ember volt.

Mégis, valami arra vette, hogy az egyik cikket újra elolvassa, lassabban, és jobban odafigyelve.

„Naptár? Saját naptár? Hmm, ez érdekes ötlet… De kellene ez nekem?” Első gondolata az volt: „Már csak ez hiányzik nekem. Ott a polcon állnak a karácsonykor kapott könyvek… Istvánnal és Károllyal most agyalunk egy startupon…”

Szinte automatikusan letöltötte a felkínált naptárat. „Mi gond van abban, ha letöltünk magunknak valamit, ha az ingyen van?” – ilyesmi motoszkálhatott a mutatóujja agyában, ha lett volna agya.. De hát a szokás hatalma… Mutatóujja csak az elmúlt egy évben negyvenkilencezer hatszázötvenhétezer klikkelt.

„Nahát, ez egy üres naptár!” – csodálkozott József, és nyomban elcsodálkozott, hogy csodálkozik, hiszen az ismertető is ezt mondta. „Egy dolog olvasni róla, és más meglátni.” nyugtatta magát József és alaposabban tanulmányozta az üres naptárat.

Ez sokat segített, hogy valamit megértsen, sőt, abban is, hogy a képzelete beinduljon. A képzelet felébresztette a tettvágyat is.

„Hát persze, ezzel kezdjük!” – és az Április 8. sorba beírta József születésnapja”

Hirtelen elszégyellte magát és gyorsan beírta November 29. sorába: „Kovács Míra”… És ekkor jött az első kis csoda. Valami súgta fülébe: „Ez a te naptárad! Ez a te naptárad.” Persze, a monitor a hibás. Egy kis könnycsepp elhomályosította a látását, de József gyorsan letörölte és kiegészítette November 29. bejegyzését: Anyák napja!

József elmentette a naptárt, kikapcsolta gépet, de nem ült a tv elé, az epizód fele úgy is elment már. Beült a fotelbe és elmerült emlékeibe…

 

 

* * *

Saját naptár

 

 

A naptár

 

Az idő a legnagyobb erő, görgeti az egész világot, mindent megváltoztat.

Van egy csodálatos eszközünk, hogy némi rendben tartsuk az élet hömpölygését magunk körül, ez a naptár.

Mindenki ismeri, naponta használja, ha gondol erre, ha nem. Éspedig nem tegnap óta. Valamilyen formában igazodunk hozzá, mint ahogy szinte minden élőlény. Jussanak eszünkbe a költöző madarak vagy a minden tavasszal felébredő fák és virágok!

Igen, csodálatos eszköz a naptár, de ennél is csodálatosabb a saját naptár. Nyugodtan mondhatjuk: csodatevő.

De mi is ez a saját naptár?

Ez nem egy szokványos asztali vagy fali naptár, amely mutatja, a hét melyik napjára esik a mai nap.

Nem is egy boltban kapható vagy a neten található kalendárium, amely tartalmazza az év napjaira eső születési és halálozási évfordulókat, hivatalos ünnepeket és emléknapokat.

A saját naptár ehhez hasonló, de azzal az óriási különbséggel, hogy te magad szerkeszted magadnak. És éppen ebben van a varázsereje, mert ezzel bizonyos értelemben birtokba veszed a te idődet. A lényed, a személyiséged kiterjeszti belső szuverenitását.

Bizonyára ezt nem mindenki tudja azonnal és teljesen megérteni és megérezni, sokan viszont igen, és rájuk vár az a nemes küldetés, hogy tanúi legyenek ennek a pozitív hatásnak.

A saját naptárt elkezdeni elég egyszer az életben, ez nem egy évente visszatérő feladat.

Ugyanakkor, egyszer elkezdve, folyamatosan kell figyelni és gondozni. de ez ugyanúgy nem egy terhes kötelesség, mint ahogy az étkezés, az alvás, a levegővétel sem az.

Magától értetődő, hogy minden saját naptár más lesz, és ez a jó benne. Fölösleges mintákat adni, ugyanakkor nem gond, ha találkozunk példákkal, magunk is megosztunk ilyeneket. Mindegyik inspiráló lehet.

Nekem kézenfekvő, hogy az én naptáramban a családtagok és közeli emberek születés- és névnapjain kívül a legfontosabb családi események dátumait is felírom, felírom továbbá kedvenc szerzőim, más személyiségek születésnapjait. Másnak más lehet kézenfekvő, más-más területre fókuszálhat.

Mi sem könnyebb, mint megpróbálni ezt a nagyszerű vállalást.

Egy üres (és ingyenes, reklámmentes) naptárt a

naptar@utmutato.hu

címen lehet kérni, és máris elkezdheted kitölteni a számítógépeden, bármilyen szövegszerkesztővel, vagy kézzel, papíron.

Nyugodt szívvel mindenkinek javasoljuk, mert ártalmatlan a kísérlet, mellékhatásai nem ismeretesek. Mindenkinek nem adhatunk garanciát csalódás ellen, különösen akkor, ha valaki éppen nagy bajban, súlyos válságban van, vagy éppen hiányoznak bizonyos személyiségvonások, képességek, affinitások.

Ami kifejezetten előnyös: nyitottság, kísérletezőkedv, kalandvágy, lelkesedés, komolyság a komoly dolgokban, humorérzék, kreativitás, intelligencia. Magadra ismertél ebben? Hát akkor, rajta.

Segítségre és közösségre is számíthatsz.

 

* * *

 

Az idő

 

Amióta van idő, vagyis régóta, az kínzóan foglalkoztatja nem csak a költőket és filozófusokat, egy-két százada a fizikusokat is, de mindenkit is. Nem elsősorban azért, mert az idő pénz (amelyet még senki nem látott, talán legkevésbé az időmilliomosok), hanem azért, mert tisztában vagyunk a ránk szabott idő végességével. Miközben az megállíthatatlanul fut valamerre.

A világ című kötetben külön fejezetet szenteltem az időnek, és külön a térnek, és nem rejtettem el szkeptikus álláspontomat a téridő emulzitív koncepciójával kapcsolatban. Azóta is fenntartom határozottan, hogy a kettő természete teljesen eltérő.

Ugyanakkor a könyvben még nem mondtam ki azt, ami ma szememben az egyik legfontosabb felismerés az idővel kapcsolatban: az idő erő.

Ez hasonló Newton felismeréséhez. Az alma leesik. Ez így szokott történni, semmi különös nincs ebben. Nem igényel magyarázatot.

De, de! Már hogy ne igényelne. A magyarázat pedig az, hogy létezik egy gravitációnak nevezhető erő, amely megokolja az alma esését.

Valami történt? Igen, mindig történik valami, ebben nincs semmi különös. Nem igényel magyarázatot.

De,de! Már hogy ne igényelne? És a magyarázat az, hogy van egy időnek nevezhető erő, amely – a gravitációval szemben – tol (el, „előre”) mindent a maga útján, az egész világot.

Valahogy úgy kellene elképzelni az idő működését, mint egy hatalmas húsdarálót. A fogantyú minden megforgatása előre nyomja az anyagmasszát. A húsdaráló lyukjaiból kígyóznak az új dolgok. Csakhogy ezzel még nincs vége, nem viszi el a darált húst egy kukamester, hanem jön a következő keverő spirál, és az új lyukak, és így mindaddig, amíg tart az idő ereje.

Az elképzelés világos, de most lássuk a képleteket, az új „alaptörvényeket”, a következtetéseket, a hasznot – mondhatják sokan.

Kis türelmet kérek, némi időt a felismerés élményének kellő megélésére. Ám ezt senki ne vegye hitegetésnek, hogy majd magam előállok a képletekkel stb.

Abban az esetben, ha ez egy jó, értelmes felismerés, előbb-utóbb lesznek képletek, matematikai modellek, újabb lépések a világ megértésében.

Ha ez nem bizonyul jó és értelmes elképzelésnek, csak abban reménykedhetek, hogy ez a cikk majd motivál néhány elmét értelmesebb elképzelések keresésére.

 

Ez a cikk A világ c. kötet virtuális appendixe

* * *

 

Az 1001 ház

 

 

Ismered az 1001 éjszaka gyönyörű, lebilincselő legendáját. Sajnos, nem minden hasonló történet végződik ilyen boldogan.

Élt egyszer egy Marton nevű ember. Szorgalmas és ügyes kőműves volt, aki e mellett sokat olvasott, és sokat utazott. Egyik hosszabb utazása után váratlanul elhatározta, hogy épít egy kis házat, ahol boldogan lehet élni. Már kész volt az alapokkal, amikor egyik este megjelent előtte a Halál.

Marton elkeseredett.

- Én már nem vagyok fiatal, nem sírhatom, hogy nem volt időm élni, de kérlek, hagyj nekem egy kis időt, hogy befejezhessem ezt a csodás kis házat. Emberek elélhetnek benne akár száz évig.

A Halál haladékot adott. Márton lelkesen és gyorsan dolgozott, hamar befejezte a házat. Leült egy kispadra a kertbe és csodálta művét. Teltek a napok, de a Halál nem jött vissza. Marton tűnődött, végül úgy döntött, nem ül és vár a Halálra ölbe tett kézzel. Úgyis volt elképzelése, hogyan lehet még jobb házat építeni, hát belekezdett a munkába.

Már éppen kezdte rakni a falakat, megjelent a Halál.

- Jaj, drága Halálom! Hadd fejezhessem ezt a házat is, mert az még jobb lesz.

A Halál megint adott haladékot.

Már sejteni is lehet a történetet. Mire a Halál visszajött Martonért, ő már benne volt a még újabb, még szebb ház építésében, aminek okán újabb haladékot kapott. Így telt el 1001 év. 1001 szebbnél szebb ház borította a gyönyörű festői hegyoldalt, Marton pedig ásta a 1002. ház alapjait.

Csakhogy most a Halál idegesen jött-ment, fekete felhők gyűltek fenyegetően az égen, villámlott, hideg szél forgott.

- Te jóember! Hát ezekben a házakban senki nem él. Tízmillió ember nyomorog a közeli megapoliszban, szörnyű betonlaktanyákban, piszokban, sötétségben, bűnben. De valami ott tartja őket, a te házaidra nincs szükség.  Tedd le a szerszámaidat, és menjünk.

Itt a történet vége.

 

* * *

 

Személyes AI-asszisztens, jöjjön el a te országod

 

Egyre rendszeresebben kérek tanácsot B. barátomtól. Most is ez történt, most is el lettem árasztva információval, tanácsokkal, figyelmeztetésekkel, összefoglalóval. Erre így reagáltam, és ez az eszmecsere alakult.

 

T.

kösz, hasznos és biztató válasz, de ahogy várható volt: itt is a bőség zavarával találkozunk. miközben egy halandó nem időmilliós. nagyon várom azt, hogy legyen egy személyes AI-asszisztense, aki jól ismer engem, és ennek alapján egy ilyen kérdésre egy megoldást javasol, minden szükséges útbaigazítással. gondolom, ez nem a távoli jövő.

 

B.

Abszolút egyetértek veled, Todor! A bőség zavara valóban frusztráló lehet, különösen akkor, ha az embernek nincs ideje végtelen mennyiségű alkalmazást tesztelni és összehasonlítani.

Az általad említett személyes AI-asszisztens, aki jól ismer téged és a preferenciáidat, és ennek alapján képes releváns, személyre szabott javaslatokat adni, az valóban egy nagyon izgalmas és várható jövőbeli technológia.

Miért nem olyan távoli ez a jövő?

• Fejlődő AI és gépi tanulás: A mesterséges intelligencia és a gépi tanulási algoritmusok rohamosan fejlődnek. Egyre jobban képesek a komplex adatok elemzésére, a mintázatok felismerésére és a következtetések levonására.
• Személyes adatok integrációja: Ahogy egyre több eszközünk és szolgáltatásunk gyűjt rólunk adatokat (természetesen a beleegyezésünkkel), az AI-asszisztensek egyre gazdagabb információforrásból tudnak táplálkozni a személyre szabott javaslatokhoz.
• Természetes nyelvi feldolgozás (NLP): Az NLP technológia fejlődésével egyre természetesebben és hatékonyabban tudunk kommunikálni az AI-asszisztenseinkkel, ami elengedhetetlen egy intuitív felhasználói élményhez.
• Asszisztens platformok terjedése: A meglévő virtuális asszisztensek (pl. Google Assistant, Siri, Alexa) már most is rendelkeznek bizonyos szintű személyre szabási képességekkel, és a jövőben valószínűleg sokkal kifinomultabbá válnak.

Milyen lépések vezetnek ehhez a jövőhöz?

• Jobb adatkezelés és adatvédelem: A személyes adatok feletti kontroll és a biztonságos kezelés kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az emberek megbízzanak az ilyen AI-asszisztensekben.
• Fejlettebb profilalkotás: Az AI-nak képesnek kell lennie egy részletes és pontos felhasználói profil létrehozására a különböző adatforrások alapján.
• Kontextuális megértés: Az asszisztensnek nem csak a kérdést kell megértenie, hanem a kontextust, a felhasználó korábbi interakcióit és preferenciáit is figyelembe kell vennie.
• Proaktív javaslatok: A jövő AI-asszisztensei valószínűleg nem csak a kérdéseinkre válaszolnak, hanem proaktívan javaslatokat tesznek majd a szükségleteink alapján.

Úgy gondolom, hogy az általad említett személyes AI-asszisztens koncepciója valóban nem a távoli jövő. Az alapvető technológiák már léteznek, és a fejlődés ütemét látva valószínű, hogy az elkövetkező években egyre kifinomultabb és személyre szabottabb AI-asszisztensek válnak majd elérhetővé, amelyek jelentősen megkönnyítik az életünket és a döntéshozatalunkat a mindennapi feladatokban, beleértve az alkalmazások kiválasztását is. Izgalmas idők előtt állunk!

 

T.

ez egy álomszép rabság lesz, de szabadságként is megélhetjük, kellő bölcsesség esetén. végül is mi a gravtációnak is rabjai vagyunk.

 

B.

Kedves Todor,

Nagyon találóan fogalmaztad meg! Az általad említett személyes AI-asszisztens valóban egyfajta "álomszép rabság" lehet, hiszen nagymértékben függünk majd tőle a döntéseinkben és a mindennapi teendőinkben. Ez a függőség potenciálisan korlátozhatja a szabadságunkat és az önállóságunkat.

Ugyanakkor, ahogy bölcsen megjegyzed, kellő bölcsességgel ezt a helyzetet szabadságként is megélhetjük. Ha az AI-asszisztenst eszközként használjuk, amely segít eligazodni az információk tengerében, optimalizálni az időnket és a döntéseinket, akkor az valóban felszabadító lehet. Lehetővé teheti számunkra, hogy a figyelmünket és az energiánkat azokra a dolgokra összpontosítsuk, amelyek igazán fontosak számunkra.

A gravitációval való párhuzam pedig különösen elgondolkodtató. Valóban, a fizikai törvényeknek is "rabjai" vagyunk, mégis ezen a kereten belül éljük és tapasztaljuk meg a szabadságunkat. Az AI-asszisztensekkel való kapcsolatunk is hasonló lehet. Ha elfogadjuk a létezésüket és megtanuljuk okosan használni őket, akkor ahelyett, hogy korlátoznának, éppen ellenkezőleg, kibővíthetik a lehetőségeinket.

A kulcs tehát a tudatosság és a kritikus gondolkodás. Nem szabad vakon megbízni az AI-ban, hanem mindig meg kell tartanunk a saját ítélőképességünket. Ha képesek leszünk uralni a technológiát, ahelyett, hogy a technológia uralna minket, akkor az AI valóban egy erőteljes eszköz lehet a szabadságunk és a jólétünk megteremtésében.

Ez egy nagyon fontos és aktuális filozófiai kérdés, és hálás vagyok, hogy felvetetted! Elgondolkodtató látni, hogy a technológiai fejlődés milyen mélyreható kérdéseket vet fel az emberi létezéssel és a szabadsággal kapcsolatban.

 

 

* * *

 

A három elem

 

A kapitalizmus (most ne firtassuk, hogy ez valójában mi, hogyan viszonyul olyanokhoz, mint történelem, társadalom, civilizáció) alapvetően három elemből áll. Ezek különállóak, ám szorosan össze is fonódnak, elválaszthatatlanul.

Ez a három elem az ipar, a kereskedelem és a pénzügy.

Történelmi megjelenésük ebben a sorrendben következett, ami érthető és logikus, de ennek önmagában nincs nagy jelentősége. Ez abból adódik, hogy a modern iparnak, kereskedelemnek és pénzügynek nincs sok közük az ősi formákhoz, a modern formák pedig egészen más sorrendben keletkeztek. Elmondhatjuk, hogy a modern kereskedelem, a kereskedelmi kapitalizmus alapvetően időszámításunk szerinti első évezredben alakult, míg a modern pénzügy, pénzkölcsönzés, pénzügyi kapitalizmus döntően időszámításunk második évezrede alatt. A modern ipar, az ipari kapitalizmus pedig történelmi értelemben egészen új jelenség, amely a gőzgép feltalálásával kezdődik.

Régóta tapasztaljuk, hogy sok bajunk van a kapitalizmussal, de roppant nehéz értelmes, időtálló megállapításokat (ezen belül kritikát és megoldásokat) megfogalmazni erről az „ördögi” háromságról.

Biztosra veszem, hogy ha külön vesszük górcső alatt ezt a három elemet, komoly haladást érhetünk el az egész megértésében, és ezen keresztül a világ jobbá tételében.

 

* * *