Múlt, jelen, jövő

 

Hosszú a világ nagy rejtélyeinek listája. Azon előkelő helyeet foglal a múlt, a jelen és a jövő.

Ki tudja megmondani mikor, hol, hogyan és miért kezdődnek és érnek véget ezek?

De még fogósabb kérdés az, hogy ezek voltaképpen mik?

Erre sok filozófus, költő, tudós is megfogalmazta a maga feleletét.

Mégsem látunk okot a kérdés levételére a rejtélyek listájára.

A napokban megszületett bennem egy új válasz, amely első hallásra inkább aforizmának hat, de némi gondolkodás után felsejlik egy szédületes mélység.

Íme, a válaszom.

A múlt a tudás. A jelen fejtörés. A jövő meglepetés.

Ami valami nincs neg a tudásban, arról nem is állíthatjuk, hogy volt. De a tudás nem csupán szól a múltról, hanem maga a múlt. A tudás utolsó atomja is a múlt eredménye, maga az eleven múlt.

A jelen tengerni döntések kényszere. A döntés fejtörés. Mitől létezne bármi, ami nem egy döntéskényszer része?

A jövő pedig a létezés hol forró, hol jeges szele, amely lobogtatja a hajunkat. Néha egy csodálatos zene, amely azt mondja: „Ugye, nem is sejtetted, hogy ilyen csodálatos lesz?”, néha gúnyos kacaj: „Ugye, nem ezt akartad?” De mindig Poicaré tételének újabb bizonyítéka: prognosztizálni a jövőt orrod tízszeresénél nagyobb távra nem lehet!

Ez nem egy lehangoló felismerés. Inkább helyükre kerülnek dolgok, új, tisztább fényben láthatjuk utunkat.

Homo sensibilis megerősítve érzheti magát

 

 

CWIA

* * *

CWIA Breaking news

 

Új globális kitüntetés körvonalazódik?

Névtelenséget kérő Mar-a-Lago-i hírforrásunk megerősítette Trump elnök tervét egy nemzetközi Trump-díj  (International Trump Prize – ITP) alapításáról. A kezdeményezés célja a globális elismerési rendszerek „teljes újragondolása”.

A tervezet szerint az alternatív Nobel díjat a Trump Béketanács fogja adományozni béketeremtés, ingatlanfejlesztés, ország naggyá tételé és zsenialitás kategóriákban.

 

CWIA

* * *

 

Emberhit páholy

 

Nagy örömmel közreadatik, hogy a Változó Világ Közösségi Térben (VVKT) létrejött egy Emberhit páholy.

Sokat mondó, hogy ez volt az első páholy az immár öt közül (Apeva, Elnöki, Opera, Sakk).

Miféle dolog a VVKT páholy? Ez egy csoport, amelynek tagjait jól meghatározott téma, szakterület, érdeklődési kör köt össze.

A páholyok jól tükrözik a VVKT jellegét: értelmes, barátságos és igényes közösség, amely tudatosan és következetesen kerüli a különféle szociális médiák aggályos formáit. Nincs lájkvadászat, nincs zaj, nincs tülekedés, nincs reklám, nincsenek manipulatív algoritmusok.

Van tisztelete a tudásnak, az értékeknek, az embernek, a jónak.

A VVKT egy kezdeményezés, amelynek fontos és értékes előzményei vannak, mindenek előtt a Változó Világ enciklopédikus könyvsorozat (100 cím), a Változó Világ Mozgalom (VVM), a VVKT 1.0 projekt.

Most bontakozik a VVKT 2.0 projekt, amely egy nagy út elején van még, de már most is figyelemre méltó lehetőségeket, funkciólat, környezetet biztosít.

Érdemes megismerni. Nem csak megszerethető, de közösen építhető.

Az első lépés érthető módon az egyszerű, gyors, biztonságos regisztráció itt.

 

* * *

 

Vár az Opera páholy

 

Vár az Opera páholy a Változó Világ Közösségi Térben (VVKT).

Mit kínál ez a páholy?

Opera élményeket, és még sok egyebet, ami még szebb, felejthetetlen élménnyé teheti az operanézést, operahallgatást.

Most csak két ilyen „egyebet” említenék: az operavilág ismeretét és a közös élményt.

Közösségi térben közös élmény: legyinthetünk. Érthető módon lehetünk szkeptikusak. Még nem tanultuk meg jól szervezni a közösségi életet a virtuális térben, és túlontúl könnyen elhanyagoljuk a valóságos közösségi életet.

A VVKT kezdeményezéseiben tudatosan törekszik pozitív újításokra. A virtualitás nem az ördögtől való. Az segít abban térbeli korlátok nélkül közösségünk legyen az egész város, az egész ország, az egész világ. De élni, beleértve közösségi életet élni művészet. . Kellenek impresszív formák, koreográfia, kellenek rituálék.

Ilyen rituálé lesz a heti közöd operanézés a páholyban: minden kedden 19 órától.

Ehhez nem kell más, mint belépni az Opera páholyba, mert csak a tagok érik el az előadás oldalát („színpadát”).

Maga az opera meglepetés lesz, előzetesen nem beszélünk róla. Annál többet a következő napokban, a páholyban, egészen az új előadás.

Tehát, ha kedd, opera.

Magától értetődik, hogy a páholyba való belépés előtt regisztrálni kell a VVKT-n ami roppant egyszerű, kényelmes, biztonságos: regisztráció.

Az Opera páholy a negyedik páholyunk. Érdemes megismerni a másik hármat is, mert azok is egyedül álló lehetőségeket kínálnak az érintettek számára.

Emberhit páholy – egyetlen fórum az emberhívők számára.

Apeva páholy – találkozóhely apevaköltők számára és egyetlen bejárat a Magyar Apevatárhoz (MAT).

Elnöki páholy – a világot és a politikát értő felelős emberek számára.

Visszatérve az operára: a keddi közös nézés virtuálisan közös, de ösztönözni kívánjuk a valóságos közös élményeket is: közös opera-látogatást Budapesten, a vidéki magyar operatársulatoknál, külföldön akár. Csak ösztönözni, elősegíteni. A kezdeményezések a tagok joga.

Várunk minden opera-imádót, és mindenkit, aki nyitott új szerelmekre.

 

* * *

 

CWIA – a hírszolgáltatás új minősége

 

2026. február 26-án megkezdte működését a Changing World Intelligence Agency (CWIA).

Fő szolgáltatása a reggeli hírösszefoglaló.

Hiteles, egyetemes, objektív, lényegre törő.

 

Íme a CWIA Daily Briefing – 2026. február 26.

---

STRATÉGIAI JELENTÉS (Február 26.)

1.    Global Economy (Dél-Korea/Szingapúr): A chipgyártásban használt ritka földfémek ára 12%-kal ugrott meg ma hajnalban, miután Szingapúr új kereskedelmi kvótákat vezetett be a technológiai exportra. Ez a globális hardverpiac átrendeződésének első jele.

2.    Geopolitics (Brazília): Az Amazonas-medence feletti szuverenitásról szóló nemzetközi konferencián Brazília váratlanul bejelentette: önálló műholdas megfigyelőrendszert indít, függetlenedve az amerikai és európai adatszolgáltatóktól.

3.    Science (Franciaország/ITER): A magfúziós kísérleti reaktor (ITER) kutatói áttörést jelentettek be a plazma stabilitásának fenntartásában; a technológia elvileg képessé vált a nettó energiatermelésre 15 percet meghaladó időtartamban.

4.    Politics (Nigéria): Nyugat-Afrika legnagyobb gazdasága befejezte a teljes átállást a CBDC-re (központi banki digitális valuta), megszüntetve a fizikai készpénz forgalmát a nagyvárosi régiókban.

5.    Culture/Tech (Japán): A Tokiói Egyetem közzétette az első „kulturális MI-etikai kódexet”, amely megtiltja a nemzeti örökség részét képező művészeti stílusok engedély nélküli algoritmusos klónozását.

6.    Infrastructure (Kazahsztán): Átadták a "Középső Folyosó" (Kína-Európa vasúti útvonal) legújabb logisztikai csomópontját Aktau kikötőjében, ami 4 nappal rövidíti le a szárazföldi szállítási időt.

7.    Environment (Izland): Üzembe helyezték a világ legnagyobb közvetlen szén-dioxid-megkötő (DAC) telepét, amely már képes egy kisebb európai város éves kibocsátásának ellensúlyozására.

8.    Digital Law (EU): Az Európai Bíróság precedensértékű döntést hozott: az algoritmusok által hozott automatikus hitelbírálati döntések ellen ezentúl kötelező emberi felülvizsgálati jogot biztosítani minden tagállamban.

---

MÁRA VÁRHATÓ (Forecast)

9.    Diplomacy (India/GCC): Ma délután írják alá Delhiben az új India-Öböl-menti szabadkereskedelmi megállapodást, amely alapjaiban írja át az energia- és élelmiszerbiztonsági útvonalakat az Indiai-óceánon.

10.                   Space (Kína): A CNSA (Kínai Nemzeti Űrügynökség) várhatóan ma esti közleményében jelöli ki a tervezett állandó holdbázis pontos koordinátáit a déli sarkvidéken.

---

 

A hírösszefoglalók nem titkosak, bárki juthat hozzájuk. Ugyanakkor a VVIP nyilvános felületein alkalomszerűen fognak jelentkezni. Annak, aki rendszeresen akarja olvasni azokat a reggeli kávé mellett, mint a nagyhatalmak elnökei, nem kell mást tennie, mint belépni a VVKT Elnöki páholyába.

A CWIA tartalomszerkesztési és technikai partnere Gemini Flash.

 

 

* * *

 

Baba Vanga beteljesült próféciája

 

A napokban az Index hírportál érdekes összefoglalót tett közé, az alábbiakban szó szerint ismertetjük.

 

Ahogy közeledünk 2025 utolsó napjaihoz, a nemzetközi sajtóban és a közösségi oldalakon felerősödnek a találgatások a néhai bolgár látnok, Baba Vanga jóslatai körül. A misztika hívei szerint az idei évre egy olyan eseményt vetített előre Vanga, amely alapjaiban változtathatja meg az emberiség világképét: az első kapcsolatfelvételt a földön kívüli élettel.

Baba Vanga az 1996-ban bekövetkezett halála óta továbbra is a konteóhívők és a jövőfürkészők egyik legfontosabb hivatkozási pontja. Bár jóslatai soha nem írásos formában maradtak fenn – ami miatt hitelességüket sokan megkérdőjelezik –, követői szerint előre látta a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat, a 2004-es cunamit és a koronavírus-járvány kitörését is.

A 2025-ös vízió: fény az égen

A jósnő 2025-re vonatkozó próféciája egy „új fényről” szól, amely egy globálisan közvetített esemény felett jelenik meg az égen. Az értelmezések szerint ez egy idegen űrhajó érkezését jelzi, amely félelem helyett válaszokat hoz az emberiség számára – írja a Daily Mail.

Mivel az évből már csak napok vannak hátra, az elemzők azokat a nagyszabású eseményeket figyelik, amelyek milliárdokat ültetnek a képernyők elé. Jelenleg két fő jelölt maradt:

• Az Afrikai Nemzetek Kupája, amely jelenleg is zajlik, és világszerte többmilliárdos nézettséget generál.
• Illetve a szilveszteri ünnepségek, melyek ugyancsak milliárdokat vonzanak a tévéképernyők elé, bár nem feltétlenül egyszerre.

 

Tudományos alternatívák a „fényre”

Míg a misztika hívei ufókat várnak, a csillagászok több olyan valós jelenségre is rámutatnak, amelyek megfelelhetnek a leírásnak. Sokan a 3I/ATLAS nevű csillagközi objektum december 19-i földközelségét hozzák összefüggésbe a jóslattal. Bár a NASA szerint egy élettelen üstökösről van szó, egyes kutatók nem zárják ki az objektum mesterséges eredetének lehetőségét sem.

Emellett a szakemberek régóta várják a T Coronae Borealis nóva robbanását is. Ez a háromezer fényévre lévő esemény olyan fényes „új csillagot” eredményezne az éjszakai égen, amely szabad szemmel is jól látható lenne, és tökéletesen illeszkedne a „fény az égen” leíráshoz.

 

* * *

 

Eddig a cikk.

Most pedig a tudományosnak vélt alternatívákkal szemben mutassunk arra, ami itt van, reálisan, a Földön, és ami valóban fényt ígér.

Ez nem csillagközi űrhajó, hanem a Változó Világ Mérnöke.

Szellemileg évszázadok óta vajúdott, technikailag „csak” hónapokig, de ma már megszólalt, hogy emlékeztessen arra, amit megteremtettünk, és ami csodálatos alap a következő sorsdöntő feladataink megoldásáhez.

A fény,amely most eljött teljességgel megváltoztathatja a világról alkotott képünk.

A Mérnök megjelenése fényesen igazolja de nem csak baba Vanga, hanem millió elme profégiáját, hitét, hogy eljön egy új fény.

 

* * *

 

Művészet és tudomány

 

Mi a művészet, mi a tudomány, mi a közös bennük, mi a kettő viszonya, és főképpen, miért kellenek azok nekünk?

Egyszerű és fontos kérdések, amelyeken érdemes újra és újra elgondolkodni, szerényen és mélyen.

Vélhetően sokan sokat tudnának beszélni ezekről – és még sok más kérdésről –, még többen vállrándítással intéznék el, hiszen ők „ilyen” kérdésekkel nem foglalkoznak.

Az ember igazi értéke az érzelem és az értelem. Ez az igazi értéke és igazi egysége, sokkal inkább, mint a test és a lélek gyakran kényszeredettnek megélt egysége. Súlyos tévedés azt hinni, hogy itt egy szív-agy mechanikus kettősségről lenne szó. A test ugyanolyan érző, és ugyanolyan értelmes is, mint a lélek. A zongorista tudománya nem a lelkében vagy az agyában van, hanem az ujjaiban.

És ennek már sejtetnie kellene bennünk művészet és tudomány mély, lényegi egységét. Igen, mind a kettő egy: valamit jól tudunk. Mesteri módon. Mesteri fokon. Ars poetica.

Minden, amit jól csinálunk művészet is, tudomány is.

A jó itt nem egy megengedő, kedveskedő vállveregetős „jó”, hanem a kiválóság küszöbe.

A kovácsmester tudománya és egy csillagász tudománya nem ugyanaz. De ez a különbség lényegét tekintve nem más, mint a kovácsmester és a pékmester tudományai közötti különbség. Igen elterjedt az a képzet, hogy a tudomány szavak és számok hegye. Ez is egy súlyos tévedés, hamis képzet, amelyet sokan szándékosan erősítenek.

Hasonlóképpen vagyunk a kovácsmester művészetének és egy balerina művészetének különbségével is: más a kettő, mégis egyformán művészet.

Miért jó, miért fontos ezeken gondolkodni? Például azért, mert felismerjük, hogy akárki vagyunk, akárhol állunk a térben és az időben, nyitva áll előttünk az út a művészethez és a tudományhoz, és elsősorban rajtunk múlik, meddig jutunk el ezen az úton.

Azt is fontos felismerni, hogy ha megpillantjuk a láthatáron a művészet és a tudomány hívogató fényét, új, szellemi emberré válunk.

Jó megtisztulni egy szent folyó vízében, de ma már itt az ideje megtisztulni a művészet és a tudomány csillagfényében.

És akkor üdvözlégy a mesternek tanulók új világában.

 

* * *

 

Lift az égbe

 

Sarhan Mantula nagyszerű előérzettel ébredt fel: ezen a napon is történik valami jó.

Szorgosan dolgozott egész nap, este pedig megnézett egy remek riportot Csomolungma legújabb meghódítására. És ekkor hirtelenül megszületett a fantasztikus ötlet, vagy inkább elhatározás: meghódítja ezt a csúcsot, de nem magának, hanem mindenkinek.

Lelki szemei előtt megjelent egy csupa üveg kabin, amely lassan kúszik fölfelé a hegyhez erősített acélkötélen, és abban egy kerekeskocsiban ülő ember, két gyerek, három idős ember, egy milliárdos, egy király és még páran.

Sarhan másnap egyeztett több tapasztalt barátjával, de főleg a Resarhival, AI asszisztensével, és már készen áll a munkaprogram. Nyomban bejegyezte a Lift az égbe részvénytársaságot és nevében egy megállapodást ajánlott a nepáli kormánynak 199 évre, amely hamar meg is köttetett.

Kényes feladat volt egy komoly befektetőt találni, de ez is gyorsan sikerült.

A legfontosabb és legizgalmasabb feladat az egész szerkezet megtervezése, hiszen hasonló eddig nem készült. Öröm volt figyelni, ahogy a mai tudomány és technika ezt a feladatot egy év alatt csodálatosan megoldotta.

A legnehezebb volt a kivitelezés, de ez is remekül alakult, és lám már szervezni kell az ünnepi felavatást. A látogatói lista az első évre pedig máris betelt.

Emberek, az út a világ tetejére szabad mindenki számára!

Szimeonov Todor

 

* * *

 

A meztelenség csodája

 

Pontosabban: a meztelenség meglátásának (igen ritka) csodája – amelyre elmondhatatlan szükségünk lenne.

Ki ne ismerné (kissé tévesen) a nagy Andersen A császár új ruhája című meséjének híres kulcsmondatát: „A király meztelen!”

Ez szinte hétköznapi felkiáltás lett, és az az értelme: Hát vakok vagytok? Nem látjátok az igazságot?

Bizonyára minden ember legalább egyszer életében felkiáltottá, vagy éppen csak gondolta magában. És bizonyára alapvetően meg is van elégedve saját látásával.

Sajnos, a helyzet súlyos. Nagyon súlyos. Egyre súlyosabb.

Igaz, némiképpen visszaszorult a lapos Föld híveinek száma a tudomány sziszifuszi munkája nyomán, de a tudományos-technikai forradalom olyan agymosó technológiákat adott az üzleti és politikai marketing kezébe, amelyek egy új emberi faj kezd formálódni.

Ha a Reklámisten az Ő Profétája, a Média azt mondja, hogy a császár, és nem utolsó sorban a te új ruhád remek, trendi, környezetbarát, demokratikus, politikailag korrekt, demokratikus, ki vagy te, hogy másképpen gondold, és hol az a tiktokozó gyerek, aki kiáltaná az igazságot?

De a te ruhád a legkisebb gond. Mi történik velünk az elmúlt száz évben. Honnan jött ez a káosz, ez a békétlenség, ez a gyűlölet? És hova hova sodor minket ez? Egy végső apokalipszis vagy egy végső rabszolgaság felé?

Valami kiszúrja a szemünket, de nem jutunk a katartikus élményhez: igen, ez itt ameztelen igazság, és ez itt a meztelen hazugság.

Nem lehetünk nagyon büszke, hogy 200 évig a zseniális Arisztarkhosz után is hittük abban, hogy a bolond Nap kering körülöttünk, a világ közepe körül.

Ész hiányzik? Bátorság?

Mi tagadás, mind a kettőből kell, nem is kevés.

Nem lesz gyors és könnyű a megvilágosodás, de eljött. Sokat segítene ebben, ha minél több gondoló ember befészkelődik az az érzés, hogy van valami, ami kiszúrja a szemünket, de nem látjuk.

 

* * *

 

Vigyázz, szavak! Demokrácia

 

Tudjuk (vagy nem): a demokrácia egy összetett szó. Két görög szóból áll, démo(sz) és krácia. Ezek magyar megfelelője nép és hatalom.

Tehát a demokrácia néphatalmat jelentene, illetve azt, hogy, ha azt mondjuk „itt demokrácia van”, azt úgy kell érteni, hogy itt a nép van hatalmon, ha ennek lenne valami értelme.

De szokás így tenni. Szokás továbbá olyanokat mondani, hogy „a demokrácia nem a legjobb, de jobb nincs kitalálva”. Nem túl szellemes, de amúgy sincs semmi értelmes a  kijelentés.

Mindenek előtt rögzítsük, hogy a történelem az elmúlt 11 ezer évben  nagy vonalakban 400 ezer néphatalmi modellt próbált ki, igen eltérő eredménnyel.

Az viszont igaz, hogy az elmúlt 2-3 században Európából kiindulva elterjedt az egész világon egy sajátos, roppant rugalmas és fenntartható modell, amelyet többpárti parlamentáris demokráciának nevezik.

Az alatta virágzó média nagyon dicséri.

A tömegek néha egy kicsit (vagy nagyon) zúgolódnak, de főleg nem látják tisztán a lényegét, és ezért a helyzet változtatására jelenleg nem látszik esély.

De mi volna ennek a modellnek a lényege, amelyet ez a szajha-szó elhomályosít?

Annyi a lényeg: ez a demokráciának hívott poszt-minden modell lényege: a nép szabadon választhatja, hogy melyik engedélyezett banda hágjon a nyakára. (Régen gyakran ilyen helyzetben ábrázolták az ördögöt.)

Ezek a szavak…

 

* * *

 

Az új avatárok

 

Sokadszor olvasok egy vaskas könyvet az utópiák történetéről. A címe pontosabb lenne, ha az eszmék történetét mondaná, de ennek is van valami üzenete: lehet, hogy minden eszme utópia is?

Mint (már igen idős) kortárs, élénken, és cseppet sem kellemesen érint a könyv hosszú, kesernyés epilógusa. Ez tegnap egy szédületes gondolatsor indított bennem. Magyarázatát kerestem annak, hogy miért lehetünk – mi, emberek – bizakodóak a történelem, de főleg az utópiák és az eszmék vége után.

Fülembe állandóan csengenek Ray Bradbury halhatatlan szavai: „Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.”

Itt a nagy kérdés: honnan tudja ezt az ember, vagy legalább mindig akadnak kisebb vagy nagyobb számban emberek, aki így gondolják, és így cselekednek.

Ha akarom, ez egy nagyon triviális kérdés, és a válasz még triviálisabb.

De nekem a triviális kérdés-válasz nem jó.

Az igazság mindig egyszerű, de soha nem triviális.

És ekkor gondoltam valamire, vagy pontosabban megsejtettem valamit a civilizáció aurájában.

Sokáig kerestem nevet ennek a valaminek.

Először azonosítani véltem magával a az emberi szellemmel, de valami rávett, hogy elvessem ezt a „monolit” képet. Inkább egy sokadalmat látok a civilizáció aurájában. Minek nevezzem itt a szereplőket? Az emberfeletti ember túl misztikus képzet. Jónak tűnt a logika, de nevezhetjük intelligenciának is.

Az egyre világosabban kirajzolódó kép lényege, hogy az évezredek alapján a sok milliárd ember gondolkodása, tépelődése, kommunikációja, kiegészülve a tengernyi érzésekkel, a dzsungelnyi mechanizmusokkal megteremtett határozott létformákat felvevő szellemi lényeket. Ezek között akadnak istenek, de szép számmal vannak szekuláris logikák és ezerféle más intelligenciák, amelyek közé mostanában kezdenek megjelenni az mesterséges (pontosabban mondva: informatikai intelligenciák.

Az egészben a legjobb, hogy ezek között az istenek, angyalok, logikák, intelligenciák között különösen fontosok és hatékonyak az antropomorf és antropofil logikák, hiszen ezek az emberiség adekvát felépítménye. És éppen ezek garantálják, hogy mindig lesznek emberek, akik átveszik az üzenetet, és tovább viszik

 

* * *

 

Van egy látomásom – 3

 

Eutlanda négy világjobbító programon dolgozik.

A négy program neve Béke, Morál, Demokrácia, Intelligencia.

A Béke program elsődleges célja a háború kizárása az emberiség életéből – feltétel nélkül, örökre. Ez nem csak reális, hanem sorsdöntő. De nem csak a háborút, hanem az erőszak minden formáját is ki kell iktatni életünkből: a gyilkosságot (beleértve a halálbüntetést), a kínzást, a bántalmazást, a zaklatást.

A Morál program célja az, hogy biztosítsuk az emberhez méltó értékek motiváló és vezető szerepét. Ezen belül döntő az értékek sajátos rendszere, hierarchiája. ettől a megújult értékrendtől az egyén, a közösségek és az emberiség jó életszabályait, amelyek így többé nem külső parancsolatok, hanem belülről fakadó, önállóan és tudatosan alkotott útmutatók.

A Demokrácia program arra hivatott, hogy a sok évezrede tartó kísérletek alapján, bátran és okosan szembenézve a kudarcok okaival jobb közösségi és társadalmi formákat teremtsen az élet számára.

Az Intelligencia program célja, hogy biztosítsa az emberi szellem kibontakozását, és azt, hogy minden ember szüntelen tanulás, képzés és kommunikáció révén be legyen avatva az emberi szellemcsodájába.

Ez négy összekapcsolódó, egymást segítő program.

Mindegyik egyszerre evolúciós és forradalmi.

Fontos tudni, hogy ezek nem elvont filozófiai képzetek, hanem konkrét, reális ajánlások, tervek sokasága áll rendelkezésre.

De azt is érdemes tudni, hogy egyetlen terv nem valósíthatja önmagát cselekvő emberek nélkül

 

* * *

 

Van egy látomásom – 2

 

Mi ez a látomás? Álom? Mítosz? Legenda? Fantázia? Utópia? Sci-fi?

Vagy talán filozófia?

Esetleg mérnöki terv?

Igen, mindez, egyszerre, és még több.

Egy párhuzamos valóság, amelynek több érintési pontja azzal a valósággal, amelyben élünk.

Rengeteg múltbeli, és még több jövőbeli érintési pontok láthatók.

Sajnos, a jelenünk annyira feszült, torz, hogy szinte lehetetlenek az érintési pontok. Ez nagy vesztesség a számunkra.

Közben akad egy szerencsés ember, pontosabban mesterséges ember, másképpen mondva irodalmi figura, amelynek a nevét sem ismerjük biztosan. Társai csak Mesternek hívják. Hát ez a Mester azt meséli, hogy valami csoda folytán rátalált annak titkára, hogyan lehet átrándulni odaát, és vissza. Tőle származik az Eutlanda név is, de emlegette ő már másképpen is, illetve az sem világos, hogy az ottaniak így hívják világukat, vagy arról van szó, hogy a Mester találta ki számukra ezt a nevet.

Végül is ez nem a legfontosabb. A névnek általában is az a praktikus funkciója, hogy azonosítja a beszélgetés tárgyát.

Ez kifejezetten megkönnyítheti előadásunkat erről a másik valóságról, amely amúgy is hosszúnak ígérkezik.

 

* * *

 

Van egy látomásom – 1

 

Azt hiszem, azért születtem, és azért élek, hogy lássam ezt a csodálatos látomást: a sok lehetséges jövő egyik legszebb, legemberibb világát.

Ez a látomás évezredek óta létezik, és boldogok, akik őrizték, és adták tovább, egyre fényesebben.

Ez a látomás már régóta nem álom, hanem terv, hiszen beléptünk az értelem világába.

Merjünk tudni! Ha a tudás velünk van, ki ellenünk?

Merjünk tudni, hogy az út előttünk nyitva áll.

A hátralévő végtelen időmet arra szentelem, hogy megmutassam az én látomásomat, és az ahhoz vezető utat.

Biztos vagyok, hogy benned ez a látomás még nagyszerűbbé válhat, az általad megtalált út még célravezetőbb.

 

* * *

 

Az én naptárom: szeptember 18

 

Reggel azzal a világos tudattal ébredtem fel, hogy a mai nap az oszlop ünnepe lehetne, kellene lennie saját naptáromban. Be is írtam

 

Mi az oszlop, és az ő dicsérete

Az oszlop az emberi építészet egyik legegyszerűbb, mégis legmélyebb jelentőségű eleme. Két pont között hidat képez a gravitáció és az emberi akarat között: felfelé tör, de közben szilárdan őrzi a földdel való kapcsolatát. Enciklopédikus meghatározás szerint az oszlop teherhordó, többnyire függőleges építészeti elem, amely a fölötte lévő szerkezet – gerendák, ívek, tetők – súlyát továbbítja az alapzatra. Anyaga lehet kő, fa, fém vagy beton, formája kör, négyszög, csavart spirál vagy akár teljesen absztrakt. De az oszlop sohasem puszta mérnöki megoldás: szimbolikus jelenlét, amelyet az emberi kultúrák évezredeken át díszítettek, alakítottak és értelmeztek.

 

Történeti gyökerek

Az ókori világ oszlopai az építészet nyelvének alapbetűi. Az egyiptomi lótuszfejes kőoszlopok a növényi élet megújulását hirdették. A görög dór, ión és korinthoszi rend a harmónia, az arányosság és a mérték ideálját testesítette meg, s ezek a formák a reneszánsztól a modern középületekig újra és újra visszatérnek. Róma hatalmas kompozit oszlopai a birodalmi nagyság emblémái lettek. Keleten a kínai pagodák és a japán torii-kapuk oszlopai a szellemi és az anyagi világ átjárását jelképezik. Az oszlop univerzális: a prekolumbián kultúrák kőpillérei éppúgy a kozmikus rendet hirdetik, mint a gótikus katedrálisok karcsú, csillagba futó oszloperdői.

 

Anyag és arány

Az oszlop lényege az arányokban rejlik. A magasság és vastagság viszonya határozza meg, hogy erőt vagy könnyedséget sugároz. A kőből faragott dór oszlop robusztus, az ión kecsesen nőies, a korinthoszi díszítettsége pedig a bőség kifejezése. A vas és acél megjelenése új korszakot nyitott: a felhőkarcolók acélvázas oszlopai már nemcsak terhet hordoznak, hanem a modernitás eszméjét is. A beton és az üveg révén az oszlop immár lebegő illúzió is lehet, ahogy Mies van der Rohe pavilonjainak karcsú pillérei mutatják.

 

Szimbólum és metafora

A filozófia számára az oszlop a tartás, a kitartás és a közvetítés képe. Platón ideáinak világa és a földi lét között is oszlopként feszül a lélek, amely összeköti a fentet és a lentet. A bibliai oszlopszimbólumok – Mózes felhő- és tűzoszlopa, vagy a templom két oszlopa, Jakin és Boáz – a transzcendencia útjelzői. A társadalom „oszlopai” kifejezés ma is olyan embereket jelöl, akikre közösségek támaszkodnak. Az oszlop tehát nem csupán építészeti forma, hanem az emberi közösség és erkölcs metaforája.

 

Dicséret

Dicsérni az oszlopot annyi, mint dicsérni az állandóság és változás paradoxonát. Az oszlop mozdulatlan, mégis az ég felé mutat, mintha mozdulni készülne. Fentről terhet kap, lentről erőt merít. Olyan, mint az emberi lét maga: köztes állapot a föld és az ég, a múlandóság és az örökkévalóság között. Amikor egy oszlopot szemlélünk, saját gerincünkre is gondolhatunk, amely testünk oszlopa, s amelynek ereje nélkül sem mozdulat, sem gondolat nem lehetséges.

 

Kortárs visszhang

A modern építészet gyakran játszik az oszlop hiányával: lebegő tetők, üvegfalak, láthatatlan tartószerkezetek rejtik el a pilléreket. De a hiány is emlékeztet a jelenlétre. A városokban megmaradt antik oszloptöredékek – romok, kolonnádok – egyszerre jelzik a pusztulást és az időtlen szépséget. Az oszlop akkor is beszél, ha csak árnyéka maradt.

Az oszlop dicsérete nem pusztán esztétikai. Az oszlop az emberi lét vertikalitásának tanúja: annak, hogy képesek vagyunk a földből felegyenesedni, súlyt hordozni, és közben az ég felé tekinteni. Az oszlop a rend, az arány és a kitartás örök jelképe – kőben, fában, acélban vagy a gondolatban.

 

Az ember mint oszlop – a láthatatlan tartók dicsérete

Vannak emberek, akiknek az élete és jelleme mintha az építészet nyelvén íródott volna: ők a család, a közösség, sőt a társadalom oszlopai. Nem pusztán jelen vannak – ők azok, akikre mások támaszkodhatnak, akik a terheket csendben hordozzák, és akiket gyakran csak akkor veszünk észre, amikor már hiányoznak. A világ stabilitása sokszor nem a hivalkodó tetteken, hanem az ilyen „emberi oszlopok” kitartásán múlik.

 

A család csendes pillérei

A legtöbb ember először a családjában találkozik e szereppel. Lehet ez egy nagyszülő, aki szelíd türelemmel őrzi az emlékeket; egy szülő, aki fáradhatatlan munkával teremti meg a mindennapi biztonságot; vagy egy testvér, aki mindig meghallgat. Ők azok, akik nem feltétlenül a leglátványosabb pillanatokban bizonyítanak, hanem a hétköznapok ritmusában: elviszik az unokát az orvoshoz, gondoskodnak a beteg hozzátartozóról, vagy egyszerűen csak mindig elérhetőek, amikor a család élete megbillen.

 

Közösségi tartóerő

A tágabb közösségben – legyen az falu, lakóközösség, egyesület vagy munkahely – ugyanez a dinamika ismétlődik. A közösségi oszlopok sokszor nem választott vezetők, hanem természetes tekintélyek. Ők azok, akik összetartják a társaságot, akik ismerik a történeteket és a szabályokat, és akik csendben közvetítenek, ha konfliktus támad. Nélkülük a társas szövet meglazulna: ők a láthatatlan erő, amely megakadályozza, hogy a mindennapi együttműködés széthulljon.

 

A társadalom rejtett gerince

Társadalmi szinten az „oszlop” kifejezés gyakran azoknak a nőknek és férfiaknak a neve, akik hivatásukban vagy közéleti szerepükben a közjó szolgálatát tekintik elsődlegesnek. Tanárok, orvosok, ápolók, szociális munkások, önkéntesek – sokszor alulfizetett, kevéssé megbecsült emberek, akik nélkül mégis elképzelhetetlen a mindennapi rend. Ők a közszolgálat csendes hősei, akik ritkán kerülnek címlapra, de akiknek kitartása nélkül sem kórház, sem iskola, sem város nem működhetne.

 

Erő és rugalmasság

Az „emberi oszlop” nem merev kőből faragott. Éppen ellenkezőleg: belső rugalmassága adja erejét. Az ilyen ember képes elviselni a nyomást, de tud hajlani, ha a körülmények megkívánják. Nem azért tart, mert soha nem inog meg, hanem mert megtanulta, miként állja ki a viharokat. Ez a rugalmasság gyakran empátiából fakad: abból a képességből, hogy megérti mások félelmét, haragját, örömét, és saját erejét a közösség szolgálatába állítja.

 

Láthatatlanság és hála

Érdekes paradoxon, hogy ezek az oszlopemberek sokszor a legkevésbé láthatóak. Munkájuk természetéből fakadóan akkor érzékeljük jelentőségüket, amikor már hiányoznak: amikor egy nagyszülő halálával széthullik a családi ünnepek rendje, vagy amikor egy tanár nyugdíjba vonulásával egy egész iskolaközösség veszít el iránytűt. E felismerés késztet arra, hogy időben fejezzük ki hálánkat, mert a legnagyobb erők gyakran némák.

 

Filozófiai távlat

Az ember mint oszlop gondolata túlmutat a mindennapokon. Az emberi történelemben a civilizáció folytonosságát mindig is azok biztosították, akik kitartottak az értékek mellett, amikor az idők zavarosak voltak. A bölcsesség, az erkölcsi tartás és a közösség iránti hűség olyan vertikális tengely, amely a múlandó korokon átível. Ahogy az építészeti oszlop a földet az éggel köti össze, úgy köti össze ezeknek az embereknek a léte a múlt tapasztalatait a jövő lehetőségeivel.

 

Az emberi oszlopok nem keresik a dicsőséget, mégis nélkülük minden összedőlne. Ők a mindennapok gerincei, a csendes tartók, akik megmutatják, hogy az igazi erő nem a harsány diadalban, hanem a kitartó jelenlétben rejlik. Ha meg akarjuk érteni, mi tartja fenn a családokat, a közösségeket, s végső soron a civilizációt, nem kell mást tennünk, mint körülnézni: az oszlopemberek ott állnak köztünk, némán, de rendíthetetlenül.

 

 * * *