Demokrácia, választások, játékszabályok

A demokráciához hozzátartozik a játékszabályok, és még inkább a játékszabályok alapján elért eredmények tiszteletben tartása. Tiszteletben kell tartani azt a helyzetet, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamentben.
Az viszont nem tiszteletlenség, ha visszatérünk a jelenlegi magyar választási rendszer kritikájára. Ez a világ egyik legbonyolultabb hibrid rendszere, amely megszületése pillanatától irritálja a közvéleményt. Ez viszont soha nem bizonyult elegendő oknak a politika számára, hogy megbirkózzon reformjával. A döntésképtelenség érthető: a pártok minden változásról elemzést készítenek, vélhetően mennyire kedvező számukra a konkrét javaslat. De ha egy korrekció kedvező lenne számukra, az automatikusan kedvezőtlen az ellenfél számára, és fordítva. Ilyen helyzetben hogyan jussanak egyezségre a pártok?
Most aztán töprenghetünk azon, vajon nem rosszabb-e a döntésképtelenségnél az a helyzet, amikor egy párt akkora súllyal rendelkezik a törvényhozásban, hogy nem kényszerül egyezséget kötni másokkal, hanem önállóan, saját szája íze szerint szabhatja újra a választási rendszert.
Pártszempontoktól mentes ötletekre, javaslatokra a régebben keményen vitatkozó pártok sem voltak kíváncsiak, hát mit lehet várni a most a nyeregben ülő egytől?
Mégsem fölösleges beszélni a lehetséges alternatívákról. Mégsem fölösleges ismertetni a gondolkodó emberekkel elgondolkoztató ötleteket, javaslatokat.
Ilyen például a Változó Világ Mozgalom által is felkarolt modell. Egy gyors szimuláció az idei választások adataival meggyőző eredményeket ad. Legalábbis a gondolkodó emberek számára.


VVM javaslata: Új választási rendszer

[D]

Az Emberhit építése

Elkezdődött, aminek el kellett kezdődnie!
Elkezdtem az Emberhit építését. De mi ez, és valóban helyes volt-e belevágni egy ilyen újabb kalandba?
Az Emberhit alapja egy új hitrendszer, amely több lényeges ponton különbözik minden eddigi vallástól. A (magyar) vallás szó arra fejezi ki, hogy valaki, általában egy nagyobb közösség valamilyen hitet vall. Ebből nem kellene következnie annak, hogy mit hisz az illető ember vagy közösség. Mégis, a vallás szóra mindenki arra gondol, hogy a hit középpontjában isten áll. Azaz, a hit valójában – minden kétség nélkül – istenhit. Vajon miért?
A hit és istenhit összetévesztésén nem lehet csodálkozni. Eddig nem igen ismerünk isten nélküli hitvallást. Ebből a körből még a primitív (a hegy és a tó szellemében hívő) animista hitet sem lehet kizárni. Természetesen, mindenki hallott már az istentagadókról. Már számos ókori filozófusra –indokoltan vagy indokolatlanul – sütötték rá ezt a bélyeget, míg a felvilágosodás korában a szabadelvű gondolkodók körében általánossá nem vált az ateizmus. Később az ateizmus a világ egy harmadában állami ideológiává és politikává, a lakosság körében pedig hétköznapi gyakorlattá lett. Ma viszont szemtanúi vagyunk annak, hogy a globalizált fogyasztói társadalomban jelentős a tudatos szekularizáció, a gyakorlati ateizmus. Közben szédületes ütemben terjed a hagyományos hitvallásokat erodáló ezotéria. Szemmel látható, hogy a drogkereskedelem és a prostitúció mellett – és itt-ott közelében – ez lassan a harmadik legjelentősebb iparág.
Istenhit, ateizmus és üzletszerű ezotéria elvben egymásnak esküdt – hogy ne mondjam: halálos – ellensége. Mégis, viszonylag békében kénytelenek együtt élni a globalizáció kíméletlen versenyében. Ennek a furcsa békés együttélésnek egyik alappillére a határok sérthetetlensége: a vallásoké a hit, az ateizmusé a szabadság, az ezotériáé az üzlet. Mindenki nyugodt és boldog, már amennyire lehet ebben az öldöklő világversenyben. Talán csak a társadalom nem lehet ennyire nyugodt és boldog.
A döntő áttöréshez mindenek előtt be kell látni, hogy az eddigi ateizmus minden istenhit tagadása közben még nem ismerte fel, hogy istenhiten kívül is lehet hit. Más okból de ugyanezt nem képesek elfogadni a régi istenhívő vallások sem. Az ezotéria? Nem lehet kétségünk, hogy ha majd egyszer új ismeretlen területeken megérzi az üzleti lehetőségeket, fürgén és készségesen ott lesz.
Ez volt tehát az a döntő felismerés, amely az Emberhit felvállalására késztetett: rehabilitálni a hit társadalmi szerepét, úgy, hogy középpontjába az embert, alapjává a tudást, céljává a közösségben és az örömben élést téve.
Nem csak bátorságom, de építőanyagom sem lett volna ehhez az új vállalkozáshoz, ha nem győződtem meg, hogy az egész írott történelmünk korlátlanul biztosítja az ehhez szükséges ismereteket, tapasztalatokat, gondolatokat. Álljon itt most egy majdnem kortárs költő üzenete.


Még nem elég!
Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég: - a Hazáért!
Több kell most: - népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Váci Mihály

Emberhit
Poesis


[E]

Láss magadba!

Láss magadba!

Egy vagy te, és minden ember a testvéred! Minden ember fenség, minden ember szentség. Minden ember a világ. Öröktől létezel, és most élsz.
Születéseddel a világ káoszra és rendre válik. Te vagy a rend, és te teheted jobbá a világot.
Életed örökké létezik majd az általad elindított változásokban.
Keresd magadban az örök létezés titkait, üzenetét, fényét. Keresd magadban magadat, azt az erőt, amely jobbá teheti a világot. Tudd, hogy bárki lehet az emberek hasznára, bárkiből lehet megváltó. Senki nem születik kiválasztottnak, és nem beavatással nyílik meg előtted az út. Te vagy sorsod alakítója. Neked kell felfedezned saját küldetésedet, neked kell megharcolnod küldetésed sikerét.
Ha küldetésedet akarod felfedezni, nézz az égre, és láss magadba, nézz a földre, és láss magadba, nézz szüleid szemébe, és láss magadba, nézz szerelmed szemébe, és láss magadba, nézz gyermekeid szemébe, és láss magadba, nézz a szenvedő szemébe, és láss magadba, nézz a boldog ember szemébe, és láss magadba.

[Emberhit] http://www.valtozovilag.hu/elso/

Májusi bejegyzésem 1980-ban

Az egyetemi szakdolgozatom történetéből nem sokat tanultam, a doktori disszertációmnál ugyanabba a hibába estem. Ahelyett, hogy közvetlenül a tárggyal foglalkoztam volna, irreális méretű megalapozásra törekedtem. Több kilónyi kézirat maradt meg ebből, ami szomorúan emlékeztetett Marx esetére a Kritikai kritika kritikája című vaskos pamflettel (amely „az egerek kritikájának” martaléka lett). Közben fogyott az idő, fogyott a türelmem is, magamtól beláttam az eltúlzott tervek hiábavalóságát.
Ekkor határozott mozdulattal félresöpörtem minden addigi munkát, és viszonylag egyszerű, világos formában megfogalmaz-tam téziseimet: 1. A jobb társadalom örök emberi vágy, örök témája a filozófiai gondolkodásnak, de csak Marx munkásságával válhatott tudománnyá; 2. Hiába áll rendelkezésre az emberi szellem számára a társadalom jobbításához szükséges tudomány, ha nincs erő az elkerülhetetlen forradalomhoz; Lenin vezetésével viszont ez az erő megjelent; 3. Ma már elég tapasztalat birtokában vagyunk ahhoz, hogy felismerjük: semmilyen tudomány és semmilyen forradalmi erő nem garancia a társadalom gyakorlati job-bítására, ha a társadalom nincs a tudomány és az erő középpontjában, ha nem jön létre egy magasabb rendű demokrácia.
Kisebb fajta csodának tartom, hogy a bíráló bizottság újabb esélyt adott. Erre lényegében egy harmadik dolgozatot írtam, amelyben Tőkei társadalmi formációkról szóló értelmezéseit értelmeztem, egy rendes doktorandusz módjára. Persze akkor is próbálkoztam az eredeti Tőkei-értelmezés egy logikusnak és ígéretesnek tűnő továbbgondo¬lásával, de Tőkei nagyon nyomatékosan kérte, hogy „most” hagyjam el ezt az utolsó fejezetet. Ekkortól datálom igazi barátságomat ezzel a nagyszerű különc elmével.
Máig nem tudtam rájönni, mi a közös abban a több tucat em-berben, akik megértenek. Van köztük férfi és nő, fiatal és öreg, szegény és gazdag, egyenes és különc, ördög és angyal. Időről-időre megjelennek életemben, és megerősítenek. Kimondhatatla-nul hálás vagyok nekik.

1980

[B]

Országgyűlési választások 2010

Lezajlott az országgyűlési választás.
Nehéz kellő egyértelműséggel ennél többet mondani. Furcsa, zavaros kampány után, a lényegét tekintve megszületett a várt eredmény: a Fidesz lehengerlő győzelmet aratott a nyolc évig vergődő koalíció fölött. Az SZDSZ eltűnt a nagypolitika színpadáról, az MSZP pedig megszégyenítő vereséget szenvedett. Viszonylag komoly meglepetés az MDF leszereplése és kiesése a parlamentből. Ebben bizonyára döntő volt az LMP nevű új bizarr formáció, amelyről ki tudja kik következetesen terjesztették, hogy ez az új SZDSZ. Ennek eredményeképpen nagyon sok csalódott baloldali, liberális és „normális” szavazó – az SZDSZ és az MDF második paktuma dacára – jámborul az MDF helyett az LMP-re szavazott. Az LMP igazi pozicionálására már a két forduló között fény derült, de addig már túl voltunk a pártokra való szavazáson. Nem volt meglepetés, annál inkább figyelmeztető a Jobbik belépése, nyomban az MSZP-ével azonos parlamenti súllyal.
Ezt a politikai földindulást egy semmit mondó, unalmas, deprimált kampány készítette elő – közvetlenül. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy négyéves hideg-kegyetlen, egynéhány alkalommal véres csatákkal is tarkított polgárháború előzte meg. Az ország megsínylette, a társadalom megelégelte. A társadalom egy jelentős része egyet kívánt: legyen már vége ennek a tragédiának. A társadalom egy másik jelentős része mást kívánt. Ez a választásokon 52%-ot, az új parlamentben 2/3-os többséget jelentett a Fidesz számára.
Ehhez nem kellett semmilyen kampány. Nem is volt. Elmaradt a házak és kapuajak kitapétázása választási plakátokkal, elmaradt minden értelmes programbeszéd, elmaradt minden tisztességes vita.
Apátia ült végig az országon, a Fidesz győzelmi nagygyűlése sem vert fel nagy hullámokat az apátia tengerében. Ezt követően pedig a társadalomban csendbe merevedett. És elindult minden idők leggyorsabb kormányváltása.

VVM
A demokrácia

[O]

Áprilisi bejegyzésem 1980-ban

Valóban, előszó nélkül egy dolgozat nem kerek. De én nem egy egyszerű bevezetőt akartam összeállítani doktori disszertációmhoz, hanem – persze, röviden – felvázolni minden világné-zet alapjait. Érthető törekvés, nem? Különösen, ha tisztában vagyok azzal, hogy az építmény sajátos ortodoxiám stílusjegyeit fogja hordozni. Ehhez a sajátos ortodoxiám sajátos alapjai kellenek, semmivel sem kevesebb.
Ezzel olyasmire vállalkoztam, amiben már volt tapasztalatom. Amikor elméleti matematikusi tanulmányaim befejezéséhez szakdolgozati témát kerestem, nem tudtam megelégedni kevesebbel, mint a legizgalmasabb és legelméletibb kérdés, amit csak el lehet képzelni. A keresés sikerrel járt. A kérdés így szólt: képzeljünk el egy halmazt valamilyen matematikai struktúrával. Mit lehet elmondani arról a matematikai struktúráról, amelyet az adott struktúra generál az eredeti halmaz összes részhalmazaiból álló halmazon. Némi kompromisszumot tettem: „bármilyen matematikai struktúra” helyett egy általános topológiai struktúrát vettem. Végül is a topológia az algebrai vagy egyéb struktúrákkal szemben kellően elvont, légszerű. Bár ebben az esetben nem akartam saját stílust érvényesíteni, a problémafelvetés megérdemelte a matematika szilárd alapjainak felvázolását. Bertrand Russell ezt a Principia Mathematica 3 vaskos kötetében ugyan megtette, de bennem komoly módszertani kételyek maradtak.
Érthető talán, hogy végül is a matematika szilárd alapjainak felvázolása helyett egy rövid összefoglalót tettem szakdolgozatom elejére. Huszon végeztünk akkor elméleti matematika szakon. Az én szakdolgozatom „jó” minősítést kapott. Az összes többi „kitűnő”-t. Egyesek így vannak: a kisebb-nagyobb kudarcokból ugyan tanulnak, de főleg arra gondolnak: „Igen, jó úton járok!” Igen, nekem a teljesség kell. Véges a karom, véges az életem, de a végtelenségből jövök, annak jegyeit hordom. Korlátok zárnak be, ezért lázongó vágyak és szenvedélyek vezérelnek.

1980

[B]

Bizony, tudná!

Végéhez érkezik a 2010 évi parlamenti választások kampánya. A húsz éves hideg polgárháború utolsó négy, folyamatos hisztériában eltöltött éve után nehéz szóhoz engedni az értelmet.
Igaz, sosem könnyű…
Iszonyatos indulatok feszülnek egymásnak. Hát hogyne, nagy a tét! Az MSZP szlogenjévé is tette. Természetesen ők nem az igazira akarhatták felhívni a köz figyelmét.
Jó tisztában lenni az igazi téttel. Bár el kell ismerni, hogy sok ember számára ez nem lenne produktív felismerés, inkább újabb olaj a hideg polgárháborút fűtő tűzre.
Egy szép, modern, európai típusú demokráciában a győztes győz, és mindent visz. Övé a parlamenti többség, övé a kormány, övé a rendőrség, övé – és barátaié – a közpénzek 10-20-30 százaléka, meg még ez-az. Nem övé az ügyészség, a bíróság… Rossz, aki rosszra gondol!
Választás? Jó dolog a választási lehetőség. De ez a szép, modern, európai típusú demokrácia nem hagy a bohóccá tett állampolgárnak jó választást. No persze, esetleg tudna gondolkozni ez a szegény állampolgár, tudna beszélgetni társaival, az elit hálózataival szemben szőni a társadalom eleven szövetét… Tudná… Bizony, tudná!


A demokrácia
A 2010 évi parlamenti választások

[B]