Ne légy dugó! Légy szelep!

Az indulat a társadalomban olyan, mint a meleg az autó motorjában. Az élet folyton termeli a legkülönfélébb indulatokat. Termel haragot is, termel gyűlöletet is.

A civilizáció tragédiája az, hogy évezredek óta megtanultuk gerjeszteni és hasznosítani az indulatot, a haragot, a gyűlöletet is. Idővel ezt iparrá is tettük.

A náci gyűlöletgyárat sikerült szétrombolni, de a romokon egy jobb, gyűlöletmentes világot felépíteni nem sikerült. Nem sikerült ledobni magunkról a múlt, a gyűlöletkultúra terhes örökségét. Mindenki megtalálta a maga kisebb-nagyobb gyűlöletét. A gyűlölködők hadai új szövetségeket kötnek. Még a gyűlölet gyűlölői, sőt a gyűlölet áldozatai közül is sokan fertőződtek meg. Gyűlölet feszül gyűlöletnek.

Sokan vannak, akik viszont parancsolatnak, küldetésnek érzik a gyűlölet elfojtását a Földön.

Az erjedés elfojtásával készül a bor. Különösen a jó bor.

De ami jó a borkészítésnél, nem biztos, hogy jó a jobb világ építésében.

A becsületes elfojtó dugónak képzeli magát az üvegben, amelybe elzártatott a rossz szellem.

Ne tedd, becsületes testvér!

Ne légy dugó! Légy szelep!

Ne légy gát! Légy zsilip!

Szolgáld az igazságosságot! Az szüljön neked békét és szabadságot!

A fattyú szabadság elposványosítja a Földet a gyűlöletlidércek légiói számára.

Csak az igazságosság válthat meg minket. 

A parvis titka

Ki vitatná a navigációs sáv fontosságát? Mi tagadás, azok közül, aki felkeresik, avagy éppenséggel rátévednek a Változó Világra, sokan panaszkodnak a tájékozódás nehézségeire. Csóválni szoktam a fejemet: hát, ha a változó világon nem lehet eltévedni, akkor hol? Vajon mire számított ez a panaszkodó jámbor felfedező?

Jó, rendben, segítsünk embertársainkon, könnyítsük meg a tájékozódást. Nos, erre jó a weben egyre gyakrabban használt, lassan-lassan már szabvánnyá váló navigációs sáv. Ezt felső vízszintes menünek is nevezik (régi szóhasználattal: tartalomjegyzék).

Elhatároztam tehát, hogy készítek egy ilyet. De mi kerüljön fel rá? Egy hagyományos írásművel szemben egy sok oldalból álló internet „portál” nem bontható ennyire egyszerűen főfejezetekre, fejezetekre, alfejezetekre. Ezeket az oldalakat semmi nem rendezi valamilyen fizikai rendbe, mint ahogy a nyomdai kötés a papírlapokat. Némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy bármelyik oldal jelentheti egy fejezet vagy alfejezet elejét. A feladat bizony nagy szabadságot biztosít a szerkesztőnek, de el is vár valamilyen jó koncepciót. Szép alkotói feladat…

Egy triviális elem lóg ki a sorból, mi több, tolakodik első helyre: az úgynevezett Kezdő oldal.

Ez a triviálitás akasztott ki. Több időt kellett szentelnem ennek az obligát Kezdő oldalnak, mint a navigációs sáv összes többi elemének.

Ez jelen esetben nem csak egy oldal puszta átnevezését kívánta, hanem – lehetőleg – beemelését a Változó Világ sajátos koncepciójába. Lehetőleg, mert ezt semmi és senki nem kényszerítette. Csupán a hely szelleme…

És ez a szellem megszólalt, és egy igen szellemes megoldást sugallt. Így lett a Kezdő oldalból Parvis – Előtér az összes terekhez.

De mi ez a Parvis? Mi a Parvis – titka?

És mik ezek az összes terek?

Elmagyarázom.

Legközelebb, már későre jár…

Gyarlóság és gyűlölet

Sokan szoktak elgondolkozni az ember legnagyobb bűnén. Bulgakov például azt tartotta, hogy ez a gyávaság.

De valóban ez lenne a legsúlyosabb vétek egy rossz világban? Nem az-e az igazi bűn, ami rosszá teszi a világot, többek között okot teremt a félelemre, a gyávaságra?

És mi teszi rosszá a világot? Hosszú, igen hosszú listát tudnánk összeállítani erről, de ha vizsgálnánk az összefüggéseket, azt, hogy mi minek a következménye, könnyen jönnénk rá arra, hogy a szeretettelenség, annak különböző fokozatai, és elsősorban a szeretettelenség felső foka, a gyűlölet teszi rosszá a világot.

Vajon mi szül, mi szít gyűlöletet az emberben?

A gonoszság?

Bár így lenne! Akkor magunk is elbánhatnánk a rosszal a világon.

A döbbenetes az, hogy a legártalmatlanabb emberi gyarlóságaink is gyűlöletnél képesek kikötni.

Már Publius Cornelius Tacitus, időszámításunk első évszázadában élt római történetíró is észlelte, és írta le szomorúan: „Sajátossága az emberi természetnek az, hogy gyűlölje, akit megsértett.”

Ó, világ gyarlói, vigyázzatok! Ártatlan hétköznapi tökéletlenségeitek, hibáitok, vétségeitek egy ártatlan lejtőre löknek, de az ártatlan lejtő alján tragikus szakadék tátong: a gyűlölet toborzó helye.

A tér

A tér a legősibb és egyben a legrejtélyesebb fogalom.

Megértve azt, megérthetjük a világ legnagyobb titkát. És úgy látszik, mára a megértés kapujához értünk.

Egy ablak, egy bejegyzés

Az elmúlt években magával ragadott az internet határtalansága. Változékony, de mindig elnyerhető simulékony technikája már-már az erotikával vetekszik. Minden kihívás, minden programozási rejtvény felcsigáz, ideig-óráig ellenáll, azután kéjesen megadja magát.

Építesz várakat, légvárakat, homokvárakat, kártyavárakat. Építesz tornyokat, világítótornyokat, Bábel-tornyokat, Eiffel-tornyokat. Építesz kartotékokat, könyvárakat, Alexandriai könyvárakat, levéltárakat, kottatárakat. Építesz profiltárat, közösséget, hálózatot, szellemvasutat. Építesz adatbázisokat, adatbányákat, adattemetőket, adatfelhőket, címkefelhőket...

Az elektronikus pókháló porvakondokjaiként székünkbe szögezve rohangálunk szédült káprázatunkban. Kihányt építményeink kupacai jelzik a keresésre elpazarolt létünket.

Sajnáljam-e azt a százezer órát, amit ez a kivonulás a régi világból elvett tőlem? Vagy legyek boldog attól az egytől, amely egy haikut adott nekem?

Nem tudom… Mi a fontosabb: benne lenni az időnkben, vagy megmaradni a jövő emlékezetében?

Megírok egy verset, egy mesét, egy tudós kéziratot. A hátramaradók megtalálják, tudják, mit lehet kezdeni vele. De ki mit tud kezdeni internetes csodáinkkal? Senki, semmit… Ezeknek nem lesz új kiadása. Nem lesz múzeuma. Minden építményünk az enyészeté lesz. Azon nyomban, ahogy mi.

Igen, ezt a blogot senki nem fogja folytatni, ha megszületik az utolsó bejegyzés. A technika sem teszi lehetővé. De az új világ magával ragadó határtalansága sem.

Nem, ez nem az enyészet orgiája. A százezer óra most egy ablakká sűrűsödik bennem. Oda lépek és kinézek…

És lesz majd egyszer egy bejegyzés, amely mesél neked arról, mit lehet látni ezen az ablakon át…

Az igazság megismerése

Én ismerem az igazságot. Elmondhatom neked. Elmondhatom még egypár embernek. De nem mondhatom el mindenkinek. Megkínálhatlak téged egy jó ebéddel. Kioszthatok egy adag ételt egypár éhezőnek. Azzal ők, még ha rövid időre is, de jól lakhatnak. És holnap? Megszerzel holnap is magadnak igazságot. Jutsz-e holnap is ételhez? És a többi néhány milliárd ember?

Az igazság hihetetlen.

Ha elhiszik, érthetetlen.

Ha megértik, félelmetes. Az előrántott igazság megdöbbenti az embereket. Ezért ha elmondom az igazságot, elárulom azt.

Az igazság titok. Titokká igyekszik befalazni a hazugság is. De a tudás számára a tudatlanságból és a hazugság emelte fal puszta lég.

Vértezd fel magadat tudással, és ismerd meg a titkot, az igazságot.

Az igazság vár téged, mert csak a szívedbe tudja elültetni a folytatás magvait.

De ne próbáld azt méltatlanul megszerezni. Képessé és méltóvá válj az igazság megismerésére.

Ehhez el kell indulni a tudás útján, ezer próbatételt vállalva.

Indulj el! Maga az út megtanítja majd neked a többit!

Békét akarunk a világban!

„Emeljük magasba a kiáltást: békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború! Nem az erőszak vezet a békéhez, a háború háborút szül!” – mondta Ferenc pápa vasárnap délben a Szent Péter téren az Úrangyala-imádság előtt mondott hosszú békefelhívásában.  Az egyházfő hozzátette, hogy Szíriában is a párbeszéd a béke egyetlen útja. „Minden fél tegye le a fegyvert, és hagyja magát lelkiismerete szavától vezetni, hogy az egyéni érdekek védelmébe való bezárkózás helyett bátran és határozottan lépjenek rá a találkozók és a tárgyalások útjára!” – hangoztatta a pápa, éppen egy nappal Barack Obama amerikai elnöknek a Szíriával szembeni katonai csapásról szóló bejelentését követően.

Az egyházfő tart a háborús helyzet esetleges drámai alakulásától, ezért a Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért meghirdetett imanapot és böjtöt szeptember 7-ére. Az imanap központi helyszíne a római Szent Péter téren lesz: Ferenc pápa vezetésével itt fognak imádkozni este hét órától éjfélig.

„Az emberiségnek szüksége van a békét hirdető tettekre!" – mondta Ferenc pápa.

Nem olyan régen minden becsületes ember kötelességének érezte szóban és tettben kiállni a béke mellett. A békeszolgálat mérték volt. A haladó világi békemozgalom erős és erőt adó volt.

Minden normális ember békét akar. De a békét nem elég akarni! Harcolni kell érte.

Fel, békeharcosak! Régiek és újak! Nem szégyen egy idős pápától példát, erőt meríteni.

Nem szégyen, dicsőség a békemozgalom tiszta forrásaihoz visszatérni!

Békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború!