2010. március 26., péntek

Márciusi bejegyzésem 1980-ban



Amióta elmélyültebben kezdtem gondolkozni a világ nagy kérdésein, számomra a materializmus a tudás alapja és teteje, kezdete és vége volt. Ugyanakkor szüleim biztosították azt, hogy a mély és tiszta érzések neveljék érzékenységemet. Nem gyakori dolog, hogy három éves kortól tizenhárom éves korig egy gyerek minden este a színházban nézze az előadást. Kedden, pénteken és vasárnap opera, ami a zene és a féktelen érzelmek, a szenvedélyek varázslatos birodalma. E mellett otthon is mindig szólt a zene, naponta hallgattam – élő szóban előadott – meséket, verseket, regény- és színdarabrészleteket. Így számomra egy érzelmi katarzis soha nem volt kevésbé reális és látható, tapintható, mint egy vulkánkitörés, vagy egy napkitörés. És éreztem, tudtam, hogy ebben a varázslatos birodalomban, amelyet meg kell ismernem, valamiféle bölcs, felsőbbrendű idealizmusnak kell kézen fogva vezetnie, ahogy Vergilius Dantét a pokolban.
Szellemem a materializmusra, lelkem az idealizmusra mutatott. Ez az inkább lappangó ellentét sokáig nem foglalkoztatott, bár nincs kétségem, hogy ha valaki előtte nekem szegezi a kérdést: „Materializmus vagy idealizmus?”, az elsőt vállaltam volna. Doktori disszertációmhoz hozzáfogva, próbáltam tisztázni minden világnézet alapjait: a lételmélet, a deontológia, a dialektika, a logika főkérdéseit. Úgy éreztem, sajátos, külön bejáratú ortodoxiám irányít, tollba mond. Olyan – 1980-ban nehezen védhető – megállapításokat fejtegettem, miszerint a materializmus és az idealizmus szembeállítása terméketlen és tudományosan megalapozatlan. Hamarosan le kellett térnem erről az útirányról, de a töprengés sem veszett kárba. Igen, a szellem nagy ívű, hosszú távú folyamatokban gondolkodik, mozog. Valahol, valamikor valami megszületik: egy csillag, egy ember, egy gondolat, egy tett. És néha évek, néha évmilliók kellenek, hogy a küldetés beteljesedjék. Igen, materia és idea egy és ugyanaz, ahogy a nő és a férfi, vagyis az anya (mater) és az apa egy és ugyanaz: a rend egysége, amely magát keresi a káoszban.

1980

[B]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése