2010. március 17., szerda

Újjászületni a fájdalom tűzében



Fájdalom nélkül élni?
Lehetséges fájdalom nélkül élni? Ha lehetséges, hogyan lehet fájdalom nélkül élni?
A fájdalom nem a gyengeség jele. A fájdalom az érzelem erejének jele.
Fáj, hogy elveszítettem olyanokat, akiket szeretek. Fáj, hogy egyszer el fogok veszíteni másokat, akiket szeretek. Fáj, hogy egyszer én elmegyek, és ezzel fájdalmat okozok olyanoknak, akiket szeretek. Fáj, hogy megszeretek olyanokat, akikkel nem tudok úgy élni, mint azokkal, akiket szeretünk.
Fáj minden ember fájdalma is, a világ pedig tele van fájdalommal.
Hogyan lehet együtt élni ezzel az irdatlan fájdalommal? Hárítani? Nem venni tudomást róla? Immúnissá, érzéketlenné válni vele szemben? Testi-lelki-szellemi kábulatba menekülni? A világból menekülni?
Nem! A fájdalmat vállalni kell! Be kell engedni a lelkünkbe, szívünkbe! Nem szabad korlátozni, elfojtani, elnyomni, eltitkolni! Szabadjára kell engedni, át kell adnunk magunkat neki: tegye meg a maga pusztítását. Mi több, táplálni kell, buzdítani kell, keverni, felverni, örült táncba perdülni vele, sírni!
Katarzissá, megtisztulássá kell fokozni, hogy újjászülethessünk ebben a katarzisban, a fájdalom tűzében, mint egy főnixmadár.
Ezt viszont csak úgy vagyunk képesek végigvinni testi-lelki pusztulás nélkül, anélkül, hogy belerokkannánk, ha egész életünkben a fájdalmat örömmel és élvezettel ellensúlyozzuk. Az öröm és az élvezet mindennapjaink kísérője kell legyen. Az öröm és az élvezet folytonos keresése ne kötelességünk, hanem jellemünk része legyen.
A fájdalom magától jön. Az öröm és az élvezet néha igen, néha nem. A mi felelősségünk, hogy mindig velünk legyen.


A boldogság
Az élvezetek

[P]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése