Egyre
gyakrabban elfog a keserű düh, amikor éjfél után ránézek a még elvégzendő
feladatok listájára, azután oda pillantok a fotel melletti asztalkán tornyosuló
jó könyvekre… „Megöl az élet rövidsége!” – sóhajtok.
A kegyetlen igazság szinte humoros… Még ha fekete is a humora… Ennyi mégis
elég, hogy váltsak bölcsre. „Igen, az élet rövid… De te nem tehetsz erről,
Theodorom*, Amadeusom! Te arról tégy, hogy az éjszakád ne legyen rövid. Hidd
el, a rövid éjszaka nem hosszabbítja az életet…” – okítok álmos derűvel…
És boldogan beájulok az ágyba.
Nyugodalmas szép éjszakát mindenkinek!
*
A könyvkupac tetején egy Hoffmann-kötet.
*
* *
