Az
elmúlt évtizedekben világunk nagyobb és mélyebb átalakuláson ment keresztül,
mint régebben évszázadok, vagy akár évezredek alatt. Az új formák és
mechanizmusok bonyolultak és ellenmondásosak, de főképpen még nehezen
megfoghatók. Tudatosan felépített rétegek elfedik a valóságot. De hatalmas
feszültségek már kezdik repeszteni ezeket a rétegeket.
Látszólag fontos, meghatározó területeken régiek a főszereplők. Így a
politikát a társadalmi piramis három rétegét képviselő irányzatok formálják: a
piramis csúcsát képviselő konzervatív, a középréteget képviselő liberális, és
az alapot képviselő népi oldal. Csakhogy a régi ideológiák mögött egészen más
szereplők vívnak elkeseredett, élethalál harcot egymás ellen – és mindenki
ellen.
A régi ideológiák megtartása viszont nem véletlen, mert azok fontos
szerepet kapnak a háborúban. Abban a háborúban, amelynek az a logikája, hogy
„nekem van igazam, minden más a gonosz birodalmához tartozik, és kíméletlenül
el kell pusztítani”. Egy ilyen háború pedig szükségképpen vezet el egy igazi
végső világháborúhoz, amely nem az örök békét, hanem civilizációnk pusztulását
hozhatja el.
Ezeknek a megveszett szereplőknek gyengéjük éppen a saját vállalható
ideológia, a saját vállalható igazság hiánya. Mert az csakugyan nem vállalható,
hogy „Emberek, ti már a mi rabszolgáink vagytok, ehhez tartsátok magatokat!”.
Ezen a gyenge pontjukon kellene vereséget mérni a pusztító erőkre. Éspedig
azzal, hogy túllépve a régi, rendszerint elhibázott ideológiai harcokon, jóra
fordítani mindazt, ami eddig a társadalmi konfliktusokat tüzelte, a pusztító
erőket lemeztelenítve, a élet erőit békére vezetve, egy nagy történelmi
kompromisszumra és békére.
Ehhez egy kopernikuszi fordulatra lenne szükség a társadalomfilozófiában.
Ennek egyszerű kiinduló pontja annak elismerése, hogy mind a három oldalnak
van pozitív töltete:
- a konzervatizmus, másképpen a jobboldal kulcsszava: rend;
- a liberalzmusnak kulcsszava: szabadság;
- a népi mozgalom, másképpen a baloldal kulcsszava: igazságosság.
Nem örültség a három közül az egyik álláspontjára helyezkedni, és
hadakozni a többiek ellen?
[Hamarosan
egy új kötet: Most, valamikor új fényt vet ezekre a sorsdöntő kérdésekre.]
*
* *
