Bulgakov
klasszikus paródiájában a sok zseniális jelenet egyikében Woland a Varieté
színházba csábítja a moszkvaiakat, hogy kifürkéssze: mennyire megváltozott a főváros
lakossága.
- Mondd csak, kedves Fagót - fordult most Woland a pepita fickóhoz, aki
ezek szerint „Korovjov”-on kívül más névre is hallgatott -, nem találod, hogy
Moszkva lakossága erősen megváltozott? - És letekintett a karosszék váratlan
megjelenésétől megdöbbent, elcsöndesedett közönségre.
- Igenis, Messire - válaszolta halkan Fagót-Korovjov.
- Igazad van. A moszkvaiak határozottan megváltoztak... mármint külsőleg.
Mint ahogy maga a város is... A ruházatukról nem érdemes beszélni, de
mindenfelé megjelennek ezek a... hogy is mondják, egyszóval villamosok,
automobilok...
- Autóbuszok - egészítette ki Fagót tisztelettudóan.
Az igazi felméréshez viszont nem volt elég a szemrevételezés, jöttek a
kápráztató varázslatok. Mi sem természetes, hogy a felelős személyek (jelen
esetben először a szerencsétlen konferanszié, a végén a páholyban ülő Arkagyij Apollonovics
Szemplejarov, aki mint a Moszkvai Színházak Akusztikai Bizottságának elnöke – a
közönség nevében – erőteljesen követelték a „bűvészmutatványok” leleplezését.
Csakhogy az istenadta közönség semmiféle olyan leleplezést nem kívánt,
amely hamisnak mondta volna a potyapénzt meg divatos cuccokat, amely elrontotta
volna önfeledt szórakozásukat, annál kajánabbul derült a „bulvár híreken”. A nem
szeretem, kellemetlenkedő fráterek megkapták a magukét.
Így lelepleződött a leleplezést nem kívánó közönség…
De a világon valami morajlik a mélyben.
Bármelyik pillanatban megmozdulhat a föld, életünk földje…
Ettől nem a kőépületek omlanak össze, hanem színfalak, álarcok, hazugságok…
És akkor jönnek a leleplezések. Nem a szánalmas konferansziék és a még
szánalmasabb Arkagyijok, hanem a nagy szemfényvesztések leleplezése.
*
* *
