Egyik
barátom meghívott könyvbemutatójára. Fontos, de érdeklődésemtől meglehetősen
távol eső, szinte ismeretlen szakterületen dolgozik, mégsem próbáltam kimenteni
magamat, hiszen rendhagyó alkalomhoz illő rendhagyó kiadványról volt szó… De
főleg egy rendhagyó emberről, aki hihetetlen energiával, intelligenciával, tehetséggel
30 éve tart életben egy vergődő ágazat szaklapját.
Ennek a szaklapnak a jubileumi 30. – gyémánt – évkönyvét mutatta be barátom,
mint főszerkesztő, az ágazat impozáns szakkönyvtárának zsúfolásig megtelt nagytermében.
Szívmelengető volt ez a megtisztelő érdeklődés a szakma teljes társadalmi
hierarchiája részéről. Tucatnyi jobbnál jobb felszólalás tolmácsolta az olvasók
háláját barátom iránt, de nem kevésbé élénken foglalkoztak a szakma – ezen keresztül
egy kicsit az ország – vállalandó múltjával, gondterhes jelenével és
bizonytalan jövőjével.
Ahogy jó ideje mondhatni divat, a könyvbemutatót nagyszerűen színesítette,
a felszított érzéseket vibrálóvá fokozta két rövid zenei műsor és több vers is…
A bemutatót követő fogadáson barátom félrevont és kezdett sajnálkozni, hogy
a nagy izgalomban elmulasztotta elmondani zárásképpen egyik haikumat. „Itt van
a zsebemben, de hát én fejből tudom…” szabadkozott-bosszankodott… És hogy
kétség sem legyen, vagy talán azért, hogy most – nem is négyszemközt, hanem
csak így magában – pótolja a vers hatását, el is súgta:
Mindent
akartam…
Semmim
sincs. Így megyek el…
Jó volt
akarni…
Meglepett, és meghatott a vallomás. Lám, éreztem, egy rokonlelket is
megérintett ez a rövid számadás. Furcsa érzés. Mint minden, ami ritkán adatik
az életben. Nagyon ritkán.
Ö meg csak bosszankodott, és sajnálkozott. Nála az intellektus és az
emberség olyan magas szinten találkozik, hogy megjegyzése magától értetődő és
baráti volt: „Pedig biztos jól esett volna hiúságodnak!”
Nevettünk, és egyetértettünk, hogy mi már régen elhagytuk a hiúság világát.
Jó, de mit tesz egy ilyen élmény a versköltést megkedvelt elmében? Költői
kérdés.
* * *
O. I.-nak
Jól
esett volna
dőre
hiúságomnak…
Derülök
rajta…
*
* *
